NHL – 1961 után ismét Stanley Kupa-győztes a Chicago

Stanley Kupa-döntő, 6. mérkőzés:
Philadelphia Flyers-Chicago Blackhawks 3-4 (1-1, 1-2, 1-0, 0-1), hosszabbítás után
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
gól: Hartnell (20., 57.), Briere (29.), illetve Byfuglien (17.), Sharp (30.), Ladd (38.), Kane (64.)

Az egyik csapat negyedik győzelméig tartó párharcot 4-2-es összesítéssel a Chicago nyerte.
A finálé eddigi öt mérkőzésén mindig a hazai csapat nyert, és az „életben maradásért” játszó Philadelphia is bízhatott fanatikus közönségében, hiszen otthon 90 százalékos hatékonysággal – sorozatban hétszer - nyert ezt megelőzően a playoffban.
A vendégek kezdtek hatékonyabban, sokkal jobban hozták el a korongbedobásokat, így többet támadhattak, lőhettek, és egyszer a kapusvas akadályozta meg őket a vezetésben. Amikor a világ egyik legjobb, legkeményebb hátvédjét, Prongert kiállították, akkor Byfuglien a hazai kapusról kipattanót bevágta. Azonban a Flyers – szintén emberelőnyben – egyenlített 26.5 másodperccel a szünet előtt, Hartnell a kapunak háttal, fonákkal köténygólt szerzett. Úgy lett 1- 1 a nyitó harmad, hogy a Blackhawks 17-7-re nyerte a kapura lövést.
A három év alatt három különböző csapattal finalista – ám még kupa nélküli – szlovák Hossa eladott korongjával indult a második játékrész, Gagne kiugrását azonban Niemi lábbal védte. A Chicago is veszélyeztetett, ám Ladd mellé csúsztatott. Nyolc perce ment a harmad, amikor Leino mesterien szolgálta ki Briere-t, aki a léc alá bombázott. A csatárnak ez volt a 12. gólja, amellyel élen áll a playoff-ban.
Kevesebb, mint két perc múlva, amikor mindkét oldalon egy-egy játékos a büntetőpadot koptatta, egy végletekig kidolgozott helyzetből az ex-Flyerses Sharp Leighton lába között talált a kapuba. A vendégek lendülete megmaradt, és sikerült visszavenni a vezetést: Hjalmarsson távoli, magas lövésébe Ladd tette bele az ütőjét, a pakk pedig védhetetlenül csapódott a hálóba. A fináléban eddig soha sem tudta megnyeri a második harmadot a Phily.
A harmadik harmadban a Chicago egy ideig remekül őrizte előnyét, inkább támadott, semmint magára húzná riválisát. Az utolsó tíz percben keményen támadott a Flyers, ám nehezen került gólhelyzetbe, és a vendégkontrák örök veszélyt jelentettek.
Négy perc maradt hátra, amikor Hossa lábáról Hartnell ütőjére, onnan pedig a ketrecbe pattant a korong. A csatárnak ez volt az ötödik gólja a döntőben. A gólpasszt jegyző Briere ezzel 30 pontos lett, és egyedüli listavezető ebben a kategóriában. Carter ráadásul a győzelmet is megszerezhette volna, ám Niemi bravúrral mentett, így jött a hirtelen halál.
Ez nem tartott sokáig, mert Kane éles szögből, az alapvonal közeléből lőtt Leighton lába között gólt. Ezzel a furcsa gól lett Stanley Kupa-győztes a Blackhawks.
A Chicago ezt megelőzően utoljára 1961-ben volt bajnok, az NHL-ben a 49 éves „kupamentes” időszak volt eddig a leghosszabb ilyen sorozat.
A Blackhawks utoljára 1996-ban – tíz meccsel ezelőtt - tudott nyerni Philadelphiában, és a mostani siker Stanley Kupát ért.
A döntő legértékesebb játékosának a chicagói kapitányt, Jonathan Toewst választották, ő kapta a Conn Smythe Trófeát. A csatár ebben a szezonban a kanadai válogatottal olimpiai bajnok is volt, ráadásul nyert már világbajnokságot is, így ő is tagja lett a három legértékesebb sportági kupát begyűjtő elittársaságnak.