Németh Antal: A DAC fiataljainak kicsit rutinosabban, okosabban és türelmesebben kell játszaniuk

Tavaly júniusban, Storck stábjának tagjaként érkezett Dunaszerdahelyre. Ön is részese volt a nagy menetelésnek a szezon elején, amikor a DAC pazar formában volt, és egy kilencmeccses győzelmi sorozattal klubrekordot döntött. Hogyan emlékszik vissza ezekre a hetekre?

Az egy nagyon szép időszak volt mindenki számára. A közönség is kint lehetett a meccsek egy részén és az eredmények is jól alakultak. Természetesen amikor egy csapat nyerő szériában van, akkor minden szép és jó.

Talán a 7:0-s vereség Linzben ejtett túl nagy sebet a csapaton?

Az egy nehéz mérkőzés volt és nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Az volt az első vereségünk, de szerintem nem is az a kérdés, hogy a csapat belekerül-e egy hullámvölgybe, hanem az, hogy milyen gyorsan tud kilábalni belőle. A mi esetünkben sem az volt a baj, hogy belekerültünk, hanem hogy ezután kicsit lassabban jöttünk ki belőle.
 
A téli szünet előtti utolsó fordulókban a csapat már több pontot veszített, úgy tűnt, a játékosoknak nagy szükségük van a pihenésre. A téli időszakban egyrészt sikerült feltölteni a keretet, másrészt viszont az új igazolások nem igazán váltak be, csak Christie-Davies játszott rendszeresen, ő is csak a szezon első felében.

Nehéz megmondani, hogy mi volt az oka, de igazából a tavaszi szezont sem úgy kezdtük, ahogy kellett volna, bár szerintem már jobb volt, mint ahogy befejeztük az őszit. Voltak játékosok, akik nem készen, vagy esetleg későn érkeztek a csapathoz, de szerintem fontosabb azt megjegyezni, hogy ennek a fiatal csapatnak különösen sokat segítettek volna a nézők. A szurkolók nagyon fontosak a csapatunk számára, és talán pont rájuk lett volna szükség, hogy egy-egy döntetlenre végződött mérkőzést megnyerjünk.
 
A csapat tavasszal tartotta a második helyét a tabellán, de ahogy teltek a hetek, egyre inkább maga mögé, nem pedig előre kellett tekintgetnie. Végül jött a csalódást keltő kupabúcsú, és bár a DAC három nappal később legyőzte a trencsénieket a bajnokságban, ezután bejelentették Bernd Storck távozását. Hogyan érte a hír? Számított rá, hogy ön lesz az utód?

A kupabúcsú egy nehéz pillanat volt mindenki számára. Sejtettük, hogy kemény ellenfél lesz a besztercebányai csapat, tudtuk, hogy a körülmények nem ideálisak, de nyilván a kieséssel nem számoltunk, egyértelműen tovább akartunk jutni. Aztán jött Bernd Storck távozása, ami meglepett, mivel egy győzelem után történt. Nem gondoltam volna, hogy engem fognak felkérni a folytatásra. Sejtettem, hogy mint pályaedző maradhatok a klubnál, de a vezetőedzői lehetőség meglepetés volt számomra. Bernd Storckkal érkeztem Dunaszerdahelyre, tehát számomra az egy fontos szempont volt, hogy mit gondol a kialakult helyzetről. Ő tudta, hogy vannak vezetőedzői ambícióim és azt mondta, vállaljam el, mert ez egy jó lehetőség lesz nekem.
 
Miután átvette a DAC irányítását, szinte azonnal érezhető volt bizonyos fokú változás a csapat játékán. Min változtatott, mivel motiválta a csapatot az utolsó fordulókban, amelyek során ismét remek formába került a csapat?

Az egyik dolog, amit már a trencséniek elleni mérkőzésen is próbáltunk, a magasabb pressing helyett egy kicsit defenzívebb, de mégis agresszív védekezés a pálya középső zónájában indítva. A játékunk emiatt jobb lett, és a játékosok is jobban érezték magukat ebben a helyzetben. A másik változás, hogy többet foglalkoztunk a labdaszerzés utáni kontrajátékkal. Igyekeztünk az ellentámadások vezetésére nagyobb hangsúlyt fektetni. 
 
Gyakori kritika volt Storck irányába a rotáció hiánya, hogy több játékost is csak akkor használt, amikor az már elkerülhetetlen volt. Hogyan látja ezt a problémát, illetve ön szerint hogyan kell ideálisan kezelni egy húszfős keretet? Szükség van például „érinthetetlenˮ játékosokra?

Az én véleményem szerint nem csak azért kell változtatni, mert egy játékos jó vagy rossz teljesítményt nyújt, hanem valamilyen szinten alkalmazkodni kell az ellenfél játékához, taktikájához. Ez egy nagyon fontos dolog. Viszont nehéz volt ilyesmit javasolni Berndnek, amikor a mérkőzéseket zsinórban nyertük, jó játékkal. A szezon végén is több mérkőzést nyertünk egymás után, de ekkor nem volt annyira domináns a játékunk, mint az első fordulókban. Az ellenfelekhez is próbáltunk alkalmazkodni, ezért rotáltam kicsit többet a csapatot. Alaphelyzetben szerintem Bernd is ezt tette volna, ő sem a játékosokhoz ragaszkodott elsősorban, hanem a játékstílushoz, ami az elején nagyon jól működött. Az utolsó fordulókban már más volt a helyzet, és szerintem normális dolog, ha egy húszfős keret valamilyen szinten forgatva van. Mindenkinek játéklehetőséget kell biztosítani.
 
Van az ön edzői hitvallásának olyan része, ami teljesen más, mint Storcké?

Még nem tartunk ott, hogy ez megvalósuljon. Természetesen vannak dolgok, amiket az ember másképp gondol, mert mind más-más személyiségek vagyunk. Pályaedzőként én egyértelműen próbálok alkalmazkodni a vezetőedzőhöz, és valamilyen formában természetesen a saját gondolataimat is át szeretném adni, ami valamikor sikerül, valamikor nem. Ha az emberből vezetőedző lesz, akkor ebből a szempontból már könnyebb dolga van, mivel jobban meg tudja valósítani önmagát. De ebben az utolsó öt hétben nem ez volt az elsődleges cél, hanem az, hogy visszaálljon a csapatszellem és jó hangulatot teremtsünk, ezzel is segítve a szezonra kitűzött céljaink elérését. Igyekeztünk azokra az elemekre összpontosítani, amelyek szerintünk jól működhettek. És ha majd esetleg én leszek a vezetőedző a jövőben, akkor majd előjönnek azok a dolog, amiken én markánsabban változatnék. Ezen a héten eldől a sorsom.
 
Játsszunk el a gondolattal, hogy ön lesz a vezetőedző. Mi az, amin változtatna, és mi hiányzik ahhoz, hogy az idei második helyből jövőre első hely legyen?

Abból indulnék ki, amiről eddig beszéltünk. A szezon eleje és szezon vége jól sikerült a csapat számára, a közepén voltunk hullámvölgyben. Egy időben 13 pont volt a hátrányunk a Slovan mögött, amiből a végére 6 maradt, tehát 7 pontot tudtunk hozni rajtuk. Szerintem az lehet a kulcs, hogy a fiatal játékosoknak – hiszen ne felejtsük el, hogy sokuk még csak 20–21 éves – kicsivel rutinosabban, okosabban és türelmesebben kell játszaniuk, nem pedig állandóan azzal a fiatalos hévvel és lendülettel, amivel próbáltak. Ha ez megtörténik, akkor szerintem a teljesítményünk stabilabb lesz, és el tudjuk kerülni azokat a hibákat, amik miatt fontos pontokat vesztettünk a kisebb csapatok ellen.