Nem is álmodta, hogy kilenc meccsen védhet

A világbajnokság előtt szakemberek és szurkolók egyaránt aggódtak amiatt, hogy a szlovák válogatott három tapasztalatlan kapussal utazik a tornára. Mit gondolt ezekről a véleményekről?

Az ilyesmit nem szabad felvenni. A szövetségi kapitány felel a csapat összetételéért, s ő tudta, mit csinál. Nagyon boldog vagyok, hogy végül minden jól sült el, s bebizonyosodott, hogy nem volt rossz döntés elvinni a világbajnokságra.

Indulás előtt legalább az álmodozás szintjén megfordult a fejében, hogy ön lesz a torna legjobb kapusa?

Ilyesmi egyáltalán eszembe sem jutott. Arra koncentráltam, hogy ha lehetőséget kapok az edzőtől, akkor jól védjek, segítsek a csapatnak, és lehetőleg nyerjünk. Nem is álmodtam róla, hogy végül kilenc meccsen állhatok a kapuban.

Ez volt az első világbajnoksága. Mi lepte meg a legjobban?

Rengeteg dolog új volt számomra, és mindent nagyon élveztem. Fantasztikus élmény volt a vb, mint egy mese.

Miben rejlik ennek a szlovák csapatnak az ereje?

Nagyon jó volt a védekezésünk, ami a siker egyik alapkövetelménye. S minden meccset úgy játszottunk végig, hogy öten támadtak, öten védekeztek, a csapat mindig egységes és fegyelmezett volt.

Melyik volt a legszebb és melyik a legnehezebb pillanat?

Örökre emlékezetes marad a finnek elleni meccs, a bemutatkozásom. Nagyon boldog voltam, hogy bizalmat szavazott nekem az edző. De a többi Ján Laco nyilatkozik mérkőzést sem lehet elfelejteni. Nagyon sok szép pillanatot átéltünk, hiszen zsinórban hét meccset megnyertünk. A döntőért viszont kár, a vereség mindig fáj...

Az oroszok nagyszerűen játszottak az egész vb alatt, nem szégyen tőlük kikapni.

De mi nyerni akartunk ellenük, és úgy is készültünk a meccsre. Aztán olyan hibákat csináltunk, amilyeneket korábban egyáltalán nem. S ha ennek az orosz csapatnak tálcán kínáljuk a helyzeteket, az nem sülhet el jól. Megállíthatatlanok voltak.

Pozsonyban így is világbajnokként ünnepelték a csapatot.

Ahogy láttuk a boldogan ünneplő tömeget, rádöbbentünk, mekkora sikert is értünk el. Tulajdonképpen sokan közülünk csak akkor fogták fel, milyen óriási dolgot vittünk véghez. A hideg futkosott a hátamon. A buszban Jerguš Bača mellett álltam, aki tagja volt a 2002-es világbajnok csapatnak, s azt mondta, tíz éve is fantasztikus volt a hangulat, de most talán még csodálatosabb volt a fogadtatás.

Önből szinte nemzeti hős lett. Felkészült a népszerűségre?

Azon leszek, hogy minden normális keretek között maradjon. Nem egyszerű egy csapásra ismertté válni, de nagyon lelkesítő a szurkolók szeretete. Remélem, a népszerűség pozitív oldalait fogom csak megismerni.

A torna előtt aláírt a KHL újoncához, a Donyeckhez. Nem sajnálja most már egy kicsit, hogy elsiette a szerződéskötést? Most bizonyára sokkal jobb ajánlatokat kapna.

Nem is gondolkozom ezen. A vb előtt elköteleztem magam, jól van ez így.

A kapusok általában babonásak. Önnek vannak rituáléi?

Nem nevezném őket rituáléknak, de vannak bizonyos dolgok, amiket az évek során mindig ugyanúgy csinálok meccs előtt. Már oda sem kell rájuk figyelnem, automatikusan jönnek.

A csapatkapitány Zdeno Chára a tragikusan elhunyt Pavol Demitrának ajánlotta az ezüstérmet.

Így akartunk köszönetet mondani neki. Érte is játszottunk.

Ön kinek ajánlaná a sikert?

Mindenkinek. Ez az ezüst mindannyiunké!