Nem borult a papírforma a felbári derbin

A szikrázó vasárnap délutáni napsütésben szép számú közönség előtt futottak ki a pályára a csapatok. A két csapat játékosait baráti, sőt nem egy esetben rokoni szálak is összekötik, ez is külön pikantériája volt a mérkőzésnek.

Néhány szurkolónak az volt a véleménye, hogy egy tipikus barátságos meccsre van kilátás. Nos, a csapatok a kezdő sípszót követően alaposan rácáfoltak erre. Csupán az első félidőben 18 helyzetet és kapura lövést jegyezhettünk fel. (Igaz, az egyik lövés kacskára sikeredett, amit egy szurkoló a „Hé, vigyázz a sörömre…” mondattal kommentált). A hazaiaknál volt többet a labda, nekik voltak nagyobb ziccereik, de a szarvai védelem kezdetben még állta a sarat. Sőt, a 22. percben egy szép, lapos passzokkal felépített kontra végén meg is szerezték a vezetést (0:1). Ez felébresztette a hazaiakat, akik rögtön a középkezdés után egy távoli lövéssel kiegyenlítettek (1:1). Nem sokkal később a vendégkapus (aki egyébként mezőnyjátékos, kényszerből húzott kapusmezt) rossz kirúgására lecsaptak a hazai támadók, és máris módosult az állás (2:1). „Na, beindul a henger…” – jegyezte meg egy hazai drukker. Ha nem is a henger, de Halász Tibor, a hazaiak csatára viszont igen. A gyorsaságával, cselezőkészségével, térlátásával a mezőnyből kimagasló, korábban több klubot is megjárt rutinos játékos állandó veszélyt jelentett a vendégek kapujára. Kimaradt néhány helyzete, kiharcolt néhány pontrúgást, majd a 41. percben bemutatta a mérkőzés legszebb jelenetét, amikor gyönyörűen vett át egy nehéz labdát, ez a mozdulat remek csel is volt egyben, majd higgadtan a kapuba lőtt (3:1).

A második félidőre más szellemben jött ki a vendégcsapat, mindent egy lapra tettek. Az első negyedórában a hazaiak térfelén zajlott a játék, volt is néhány ígéretes helyzetük, de azok kimaradtak. És ahogy az lenni szokott, jött is a büntetés. Egy gyors kontra végén 11-eshez jutottak a hazaiak, amit magabiztosan értékesítettek (4:1). Ezután ismét Halász percei következtek. Előbb gólba tartó lövését védte üggyel-bajjal a vendégek kapusa, majd pazar cselekkel beforgatott két védőt, és a lövés pillanatában csak felrúgni tudták: újabb 11-es. A vendégek „mezőnyjátékos” kapusa azonban helyrehozta az első félidőben elkövetett hibáját, a jobb alsóba tartó labdát bravúrral hárította. A hátralévő időben a csapatok már nem erőltették nagyon a támadásokat, így nem változott az eredmény.

A hazai szurkolók megtapsolták kedvenceiket, a vendégdrukkerek pedig elismerték a hazaiak nagyobb tudását, így békés hangulatban ért véget a két szomszéd falu párharca, ami felvonultatta a vidéki labdarúgás, és a VII. liga focijának minden szépségét.