Négyfordulatos nélkül

Valaha senki nem lehetett bajnok nélküle. Érmes is csak nehezen. Ma a világbajnoki címhez sem kell. A férfi műkorcsolyázás egykori ékkövéről, a négyfordulatosról van szó.

Az ékkőből azóta felesleges teher lett. Az új pontozási rend?szerben egy négyfordulatos alig ér többet, mint egy tripla, s az esés kockázatával összevetve egyszerűen nem éri meg próbálkozni vele. 2008-ra odajutottunk, Jeffrey Buttle, az aktuális világbajnok büszke rá, hogy négyfordulatos nélkül nyert, és nem is érzi szükségét, hogy ezt az ugrást is megtanulja.

Merthogy az is csak egy elem a sok közül. Mint a tripla axel, egy forgás, egy lépéssor. Merthogy a műkorcsolyasport nem csupán ebből az egyetlenegy elemből áll, hanem minden apró mozdulatból, ami a kűr 4 perc 40 másodperce alatt történik.

A rövidprogramról ne is beszéljünk, ott már végképp nem divat a négyfordulatos – Göteborgban csak négyen próbálkoztak vele, és hibátlanul csak a francia Joubert ugrotta meg. Joubert ezután a bíróknak is nekiugrott: ez így mégsem járja, a vb után, a szabadság alatt gondolkodjanak el a szabálymódosításokon, és a következő szezontól adjanak több pontot arra a fránya négyfordulatosra.

Az új világbajnok felháborodott: nem úgy van az, hogy csak a négyfordulatos számít, és az ugrások között csak az időt kell valamivel kitölteni, ő tudja, milyen az igazi műkorcsolya, mert ő Kurt Browningot nézve szerette meg ezt a sportot, és ugye Browningra is a tökéletes összhatású programjai miatt emlékszünk.

Aha, tényleg.

Meg azért is, mert 1988-ban ő ugrotta meg versenyen a korcsolyatörténet első négyfordulatosát.