Nagy Pista elment...

Sosem szeretett reflektorfényben sütkérezni, munkájának eredményeivel hivalkodni. Sok barátja és még több ismerőse azonban számon tartotta, hogy vezetőségi tagként, 1963-tól három évtizeden át múlhatatlan érdemeket szerzett a DAC fokozatos felépítésében, hazai és nemzetközi hírnevének megalapozásában, gyarapításában. Akkortájt Weisz Mihály volt az écesgéber, Nagy Pista István (Tomi Vince tisztelte meg ezzel a becenévvel) pedig a fáradhatatlan, lehetetlent nem ismerő szervező és végrehajtó, később Sánta Imrével és másokkal együtt. Nem volt egyszerű például a letűnt rezsimben neves játékosokat hazacsábítani, más kiválóságokat is szerződtetni, valamiképp legalizálni azt, hogy ők bizony vérprofik. Az említett agytröszt egyik zseniális ötletének köszönhetően hivatalosan a csallóközi földműves-szövetkezetekben alkalmazták és fizették őket, nem kis mértékben Nagy István érveinek hatására. Szinte pillanatok alatt baráti hangulatot tudott teremteni. Emlékszem 1988 novemberére, amikor 15 572 néző (nem tévedés) szorongott a sok focicsatát látott régi DAC-stadion ódon és mobil lelátóin, a Bayern München elleni UEFA-kupa-visszavágón. A csillogáshoz, luxuskörülményekhez szokott  bajor vezetők a szerintük „falusi“ környezet láttán aggodalmaskodva forgatták a szemüket, olykor nagyképűen viselkedtek. Elsősorban Nagy István oldotta fel a feszült helyzetet. Uli Hoeness menedzsert és társait vállon veregette, majd ógyallai sörrel kínálta mindannyiukat.

Mindeközben vendéglátósként is kiváló munkát végzett. A múlt század hatvanas éveiben a Somorjához közeli, körtvélyesi Kormorán vezetőjeként tüsténkedett, s miután ez a legendás étterem is a vízerőmű áldozatává vált, ragaszkodott ahhoz, hogy a személyzet és a cég neve mindenképpen maradjon az újonnan épült, sokkal korszerűbb csölösztői létesítményben. Büszke volt arra, hogy sosem volt párttag, mégis sok fontos elvtársat, a rendszerváltás után pedig még több politikust és más befolyásos embert ismert személyesen. Nem véletlenül alkalmazták amolyan tanácsadóként a Kormoránban, míg megromlott egészségi állapota engedte. Mert Pista bácsi szinte mindent el tudott intézni. Sosem pénzzel, hanem leginkább baráti, emberi szóval.

Mindannyian tudtuk, hogy a szíve a családjáért és a DAC-ért dobogott. Néhány hete hívtam őt utoljára. Súlyos betegen is rajongásig szeretett csapatáról, valamint az őszi idény esélyeiről érdeklődött. Sportvezetőként és vendéglátóipari szakemberként egyaránt tiszteletet érdemlő életművet, egyszersmind nagy űrt hagy maga után. Nagyon fog hiányozni szerettei, barátai körében, miként a MOL Arénában és a Kormoránban is.