Műkorcsolyában született meg az első magyar ötkarikás érem

Godfrey Dewey pedig mindenkit meggyőzött arról, hogy az alig 4000 lelket számláló szülőfaluja, Lake Placid kitűnően áll sportlétesítmények terén.A Lake Placid Club alapítójának, Kossuth Lajos nagy tisztelőjének fia természetesen erősen túlzott (a 3900 hektáros terület nagy részét teniszpályák alkották), de világgazdasági válság ide vagy oda, végül minden létesítmény és szálloda időben elkészült. Gyűjtéssel az olimpiára A pénzügyi nehézségek azonban rányomták a bélyegüket a részvételre: a nagy távolság és a hatalmasnak tűnő költségek miatt elég kevés európai résztvevője volt a játékoknak, sőt, a sportolók összlétszáma (252) alacsonyabb volt, mint az első téli olimpián Chamonix-ban (258). A magyar küldöttséget alkotó két műkor〜csolyapáros kiutazása is veszélyben forgott, ám végül társadalmi gyűjtéssel és bemutatókkal sikerült összeszedni a szükséges összeget – ők pedig sokszorosan meghálálták az adományokat. A Rotter Emília– Szollás László páros világbajnokként érkezett a tengerentúlra (ezt a címet a következő három évben is megvédte), de nem tudta legyőzni a címvédő André és Pierre Brunet francia kettőst. Szollásék hibátlan gyakorlatot bemutatva a harmadik helyen végeztek, így megszerezték a téli olimpiák történetének első magyar érmét. Az 1931-es Európa-bajnok Orgonista Olga–Szalay Sándor duó pedig negyedik lett. Hó helyett sár és latyak Az anyagiak mellett az időjárás is sok gondot okozott a szervezőknek. Az akkori feljegyzések szerint évtizedek óta nem volt ennyire enyhe tél Lake Placidben. A 18 kilométeres sífutás lebonyolításakor még megfelelőek voltak a feltételek, ellenben az 50 km-es táv második felében egyszer csak elfogyott a versenyzők alól a hó, és sár váltotta fel... Hasonlóan jártak a síugrók is, akik sáros latyakban értek földet. A bobosokon viszont megkönyörültek: az utolsó két szám megrendezésével kivárták a kellően hideg időt – így valójában két nappal az olimpia záróünnepsége után fejeződtek be a téli játékok. Amerikai ügyeskedés A gyorskorcsolya versenyszámai sem a szokásoknak megfelelően zajlottak. Az amerikaiak ugyanis megváltoztatták a lebonyolítást: addig párokban indultak a versenyzők, és a minél jobb időért küzdöttek. Ezzel szemben Lake Placidben kieséses rendszerű, 5–6 résztvevős futamokat rendeztek, azaz a gyorsaság mellett az ügyeskedés is fontos szerephez jutott. Az európaiak tiltakoztak az új „változat” ellen, az ötszörös bajnok finn Clas Thunberg le is mondta a részvételt. Az USA korcsolyázói 12 éremből 10-et kaparintottak meg. (Jellemző, hogy többé olimpián nem rendeztek ilyen lebonyolításban gyorskorcsolya-versenyeket, egészen 1992-ig, amíg a rövidpályás változat be nem került a játékok programjába.)Kissé furára sikeredett a hokitorna is, amelynek mindössze négy résztvevője volt. Kanada nyögvenyelősen, de megnyerte a tornát a házigazda előtt, ám a Lake Placidben versenyen kívül szereplő montreali csapat simán legyőzte a juharleveles válogatottat... A bokszoló bobos Természetesen azért voltak az olimpiának nagy pillanatai is: az északi összetettet ismét a norvég Johan Gröttumsbraaten nyerte, akinek ez volt a harmadik aranya és a hatodik érme. A négyesbobok versenyében pedig a győztes amerikai egységben ott volt Eddie Eagen, az 1920-as nyári játékok félnehézsúlyú bokszbajnoka. Máig ő az egyetlen, aki téli és nyári olimpián is aranyat tudott szerezni.