Mostantól Bayern-korszak következik?

 

Mert az elmúlt években egyeduralkodóvá vált Barcelonát még a csúcson is meg lehetett verni. Kőkemény játékkal, fegyelmezett, taktikus futballal ez sikerült az Internek vagy a Chelsea-nek, és lassan Mourinho is megtanult a Barca ellen meccselni (karate helyett). De hogy látványos támadófocival, lényegében a Barcelona saját játékával végezzék ki a Barcelonát – erre aligha akadt példa a Guardiola-korszak kezdete óta. A Bayern játékosai egymást múlták felül önfeláldozásban és kreativitásban. Robben és Ribéry csúszott-mászott, Dante elegánsan söprögetett, Müller pedig mindenütt ott volt, kész életveszélyt jelentett minden megmozdulása. A 4:0 nem túlzás, kedden este ekkora volt a különbség a két csapat között a pályán. A reakciók legalább olyan szélsőségesek, mint maga az eredmény. Xavi szerint ez volt minden idők legrosszabb eredménye a Barcelona számára (azért ne feledjük a ’94-es BL-döntőt, ahol a Milan verte 4:0-ra a Barcát), Robben szerint ez a Bayern még egyszer sem játszott ilyen jól. A kommentárok pedig azonnal feltették a (túlzónak tűnő) kérdést: Vége egy nagy futballkorszaknak? A Barcelonának leáldozott? A Barcelona visszaesésének az idei szezonban számos jele akadt. A bajnokságban elmaradtak a hat-hét gólos győzelmek, a csoportkörben a Celtic, a nyolcaddöntő első mérkőzésén a Milan verte meg a gárdát, ráadásul a negyeddöntőből győzelem nélkül jutott tovább a csapat (2:2 és 1:1 a PSG ellen). A katalán szurkolók az elmúlt években nem ehhez szoktak. De még így sem lett volna nagy baj a Barcával, ha nem tűnik fel a színen a Bayern München. Aki ebben az idényben rendszeresen nézi a bajorok mérkőzéseit, az egyáltalán nem lepődött meg a Bayern győzelmén (legfeljebb a játék képén és az eredményen). A Bundesligában a csapat a szezon végéig vélhetően minden létező rekordot megdönt, a Német Kupában is a fináléba jutott (a Wolfsburg elleni 6:1 után). Arról nem is beszélve, hogy idén a BL-döntő lényegében megvan, vagyis a Bayern az utóbbi négy évben harmadszor léphet pályára a legrangosabb európai torna fináléjában. Ez még a Barcelonának sem sikerült a Guardiola-érában, amelynek kapcsán az emberek minden idők legjobb focicsapatáról beszéltek… Bayern-korszakról senki sem beszélt, a Barcelona (és a spanyol válogatott) tiki-takája mindent vitt. Kedden a Bayern München azt mutatta meg, hogy a tiki-takán túl is van élet. A csapat valamit visszacsempészett a pályára abból, amit a Barcelonából sokan mindvégig hiányoltak. A labdajáratáson és a körömpasszokon túl a Bayern játékát olyan agresszivitás és lendület jellemezte, ami alapvetően hozzátartozik a futballhoz. A Barcelona futballművészei évekig el tudták dugni a labdát bárki elől (vicc: a Barcelona Münchenben is többet birtokolta a labdát a Bayernnél), de olyan csapattal eddig nem találkoztak, amely egyrészt fizikailag magasan felülmúlta őket, és technikai képességek, gyorsaság terén is állta velük a versenyt. A Bayern München ilyen csapat, s még inkább ilyen lehet: nyártól a bajoroknál szerepel Mario Götze, a Dortmund zsenije, a kispadra pedig érkezik Pep Guardiola, a tiki-taka atyja. Ez a Bayern félelmetesen erős lehet. (Zárójelben jegyezzük meg: a mérkőzést vezető Kassai Viktor élete legrosszabb teljesítményét nyújtotta. A spanyol lapok „katasztrofálisnak” minősítették a ténykedését, és – sajnos – nem tévednek. Kassai két egyértelmű tizenegyest nem adott meg kezezés miatt a Bayernnek a mérkőzés első félidejében, ugyanakkor a Bayern három találata is vitatható körülmények között született. Az elsőnél Dante támaszkodott, miközben Müller elé fejelte a labdát, a másodiknál Gomez lesről lőtt a kapuba, a harmadiknál pedig Müller szabálytalanul takarította el az útból a Robbent üldöző Albát. Öt nagy hiba – nagyon sok. Még akkor is, ha a végeredményt nem befolyásolták Kassai hatalmas tévedései. A Bayern München így is – úgy is szétfocizta a Barcelonát.)