Mit kezdhet magával az ember január elsején?

Van, aki délben befalja az obligát lencsefőzeléket, aztán visszabújik az ágyba, és a tévében megnézi, ahogy a Bécsi Filharmonikusok rezzenéstelen arccal lenyomják a Kék Duna keringőt meg a Radetzky-indulót. (Persze, ha valakinek az efféle labanc-romantika derogál, meghallgathatja Örzse dalát is online a pesti operából, mert egy ideje már ott is áll a bál.) Vannak, akik fogadalmat tesznek (aztán vagy betartják, vagy nem - többnyire nem), vagy egyszerűen azt mondják, mindegy nekik: az egyik nap olyan, mint a másik. Van, aki abban leli örömét, hogy az üres pezsgősflaskókat szétrugdoshatja a város kihalt főterén, van, aki munkába megy, mert munkába kell mennie, van, aki templomba, mert úgy érzi, meg kell adnia a tiszteletet, és olyanok is akadnak, akik január elsején (siker- és/vagy kalandvágyból, ördög tudja) nekivágnak a világ legkeményebb tereprali-versenyének, a Dakarnak.

Peruba kell eljutni
Dakar természetesen Szenegál fővárosa, Szenegál pedig Afrikában van, és sokáig itt is volt a célállomása annak az őrületnek, amely 1979-ben indult, és az volt a tétje, hogy a nagy semmi közepén (ez általában egy sivatag volt) különféle gépjárművekkel a lehető leggyorsabban el kellett jutni A pontból B-be. A dolog kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan, de működött is rendesen, egészen 2008-ig, amikor végleg kiderült, hogy a helyi erőket nem az unatkozó burzsoázia mellékterméke (ergo az autósport) érdekli elsősorban, hanem hogy miként lehet szakszerűen kifosztani egy szervizkamiont. A Dakar így 2009-ben Dél-Amerikába költözött. És úgy tűnik, a Dakar Dél-Amerikában jól érzi magát.
Argentína, Chile, és most először Peru vadregényes tájain, és olykor 2000-3000 méter tengerszint feletti magasságokban kell bizonyítani: embernek, technikának egyaránt. Ezúttal nem Buenos Airesből indul a show, és nem is oda tér vissza, hanem egy Mar Del Plata nevezetű városkából, amely az Atlanti-óceán partján található, és afféle turistaparadicsomként van számon tartva. Természetesen a résztvevők nem ússzák meg a világ (a Föld) legszárazabb és legkietlenebb helyét, az Atacama-sivatagot sem, ahol ez a fesh-fesh nevezetű, púderszerű homok még az ember (a tereprali-versenyző) szemhéja alá is könnyen beköltözhet. De a szervezők ezúttal nem elégedtek meg ennyivel, és a cél előtt Peru legdurvább homokdűnéit rakták be az itinerbe.

Kinek szurkoljunk?
Magyarok, az utóbbi évek tapasztalataival ellentétben, ezúttal lesznek bőven a Dakaron: a már kipróbált Szalay- Bunkoczi páros mellett (Opel Antara), Sebestyén Sándor és Bognár József (Toyota Land Cruiser) is indul az autósok mezőnyében, míg Darázsi Zsolt a kamionok versenyében vág neki a sivatagnak. Ráadásul Darázsi (Hoffmanf Péterrel és Vörös Ferenccel) megígérte, hogy ha Szalayék bajba kerülnek, elsődleges feladatuk az lesz, hogy rajtuk segítsenek.
A szlovákok motorban mindig erősek voltak a Dakaron. Most négyen vágnak neki a délamerikai kalandnak: Štefan Svitko (KTM), aki 2010-ben első Dakar-indulásán az összetettbeli 13. helyezésével kiérdemelte „az év újonca“ címet, és aki tavaly az előkelő hetedik helyről esett ki technikai problémák miatt, Ivan Jakeš (BMW), akinek a dél-amerikai sivatagban már szintén vannak komoly tapasztalatai, és két, látszólag hobbimotoros, bőrszerkós, öreg rocker-csóka, nevezetesen Dušan Čipka és Ján Zaťko (BMW), akik életük első kéthetes tortúráját fogják (reméljük, sikerrel) abszolválni.
Az esélyekről A motorosoknál egy év alatt semmi nem változott: meglepetés lenne, ha nem a KTM-es, többszörös bajnokok, a címvédő spanyol Marc Coma és a francia Cyril Despres között dőlne el az elsőség sorsa. Tavaly elegánsan végigkísérték egymást a sivatagon, az idén, reméljük, verseny is lesz köztük. Az autósoknál viszont minden borult: a Volkswagen Race Touareg nevű nyerő csapat úgy döntött, kiszáll a Dakarból, és inkább a rali-világbajnokságra koncentrál. Így viszont az utóbbi év bajnokai autó nélkül maradtak. A tavalyi győztes, sport-polihisztor katari Nasser Al-Attijahnak például az utolsó percben kegyelmezett meg az amerikai fenegyerek, Robby Gordon, és tolt a feneke alá egy tartalék Hummert, hogy megvédhesse a címét. Carlos Sainz, a „Matador“ viszont úgy döntött, elege van az egészből, és el sem indul a viadalon. Így viszont a francia Dakar-csúcstartó (hatszor motoron, háromszor autón lett bajnok) Stephane Peterhansel előtt nyílt meg újra a lehetőség, aki a gyárilag tesztelt, kipróbált, és jól bevált All 4 Racing „Mini“-jét fogja navigálni jó esélyekkel.
A kamionoknál, annak ellenére, hogy a nagy bajnok, és hatszoros győztes Vlagyimir Csagin nem indul a versenyen, azért ott fog sündörögni a Kamaz-depóban, ami tulajdonképpen annyit jelenet, hogy még mindig őket kell majd legyőzni: a NyikolajevMargyejev-Karginov trióból bármelyikük odaérhet. Viszont ott lesz a Tatra, Aleš Lopraisszal (a szintén hatszoros Dakar-győző legendás Karel Loprais unokaöccse), és a brazil André de Azevedóval is, akik ha kicsit összedolgoznak, bármi megtörténhet. És Gerard de Rooy (az 1987-ben kamionos-győző apuci, Jan de Rooy fia), ezúttal egy Ivecóval igyekszik majd megkeseríteni az oroszok dolgát.
A quadoknál pedig? Senki sem tudja. Mondják, hogy most sem lesz könnyű megállítani a brazil Patronelli-fivéreket (Alejandro és Marcos), de talán a cseh Josef Macháčeknek, vagy egy helyi süvölvénynek, aki ismeri a terepet, sikerülhet. Macháček tavaly majdnem megcsinálta. S hogy nem sikerült neki, az nem rajta múlt.

György Norbert