Mindent odaadna fia sikeréért

„Mind a négy olimpiámról az aranygéppel hoztak hazaSomogyi Tibor felvételeSportolói éveiben rendre gondja volt a versenysúlyával. Hatvanhét évesen hogyan áll a kilóival? Békességben megvannak, vagy még mindig viaskodnak egymással?

Erre a korra már átalakul az ember szervezete. Nyáron, a söridőszakban kissé elhanyagolom magamat, olyankor elérem a 115 kilót is, de utána mindig lemegyek 107-108 kilóra, amit már elfogadható testsúlynak tartok. Száz kiló húsz dekával nyertem olimpiát, csupa izom voltam. Az persze kevés volt a kalapácsvetéshez. Gyorsasággal, technikával és adottságaimmal kellett ellensúlyozni a társak nagyobb erejét, s az ebből adódó nagyobb biztonságát.

Jelenleg alelnöke a Magyar Atlétikai Szövetségnek. Milyen feladatkörrel?

Szakmai alelnökként dolgozom, voltaképpen a legfontosabb területen. A célirányított szereplések időszakában az eredmények igazolják vissza sikerességünket. Minden évben más-más a feladat. Idén egyértelműen az athéni olimpia áll tevékenységünk középpontjában. Úgy érzem, a magyar atlétika egy nagyon mély gödörből kezd egy picit felemelkedni, de ugyanez érvényes az ország sportjára is. Lehetőségeink jócskán a várható eredményesség mögött kullognak.

Még kezébe veszi a kalapácsot is?

Nem. Hét évvel ezelőtt volt egy katasztrofális dolog az életemben, ami nagyon sikeresen oldódott meg. Észrevettem, hogy fáj a derekam. A barátaim megnézték a vesémet, és egy két és fél centis, rákos daganatot találtak rajta. Ki kellett vetetnem a bal vesémet. Szerencsére azóta minden rendben van. Állandó ellenőrzés alatt vagyok, nagyon megnyugtat. Ebből adódóan kalapácsot már nem forgathatok a kezemben. Súlyt azért emelgetek, futni is szoktam. Inkább a vérkeringésemet próbálom rendben tartani.

Már nyugdíjaskorú, de nem a pihenéssel tölti a mindennapjait...

Annyi társadalmi feladatom van, hogy teljesen leköt. Vezetem a Mező Ferenc Közalapítványt, amelyből a nem olimpiai érmeseket támogatjuk. Voltaképpen utógondozást végzünk. Idén a nemzet 12 sportolója közé választottak, s ennek a társaságnak a képviseletében kerültem a Nemzeti Sporttanácsba, ami a legmagasabb szintű elődöntés hozó testület a magyar sportban. Emellett az atlétikai szövetségben tevékenykedem, elnöke vagyok A Magyar Atlétikáért alapítványnak, s edzőként besegítek fiamnak, Attilának, aki tízpróbában indul az athéni olimpián.

Hogyan győzi mindezt?

Alig van szabadnapom, mert díszpolgári kötelességeim is folyton elszólítanak valahova. Kicsit már sok, amit végzek, kénytelen leszek valamiről lemondani.

Az évszázad magyar atlétája lett. Ilyen megtiszteltetésben csak egyetlen embernek volt része Magyarországon. Hogyan dolgozta fel magában ezt az elismerést?

Spontán jött, nagy meglepetésként ért. Előtte ugyanis nem tudtam róla. Nemigen szeretem a különböző ankétokat, eléggé szubjektívek. Az atlétikában is lehettek más jelöltek, de az eredményesség szempontjából jogos az elismerésem, hiszen ami sportágunkban elérhető volt, azt sikerült elérnem. Csodálatos érzés volt, hiszen a magyar atlétika történetének legeredményesebbje lettem. Hát az nem kis dolog! De az igazi elégtételt fiam jó olimpiai szereplése jelentené. Odaadnék érte mindent.

Négy olimpián indult, ami önmagában is szép fegyvertény. Ennek milyen jelentőséget tulajdonít?

Egy jó adag szerencse kellett hozzá. Sőt öt rajt is lehetett volna, mert a melbourne-i szereplésről is csak egy hajszállal maradtam le. Rómában már esélyesként voltam, Tokióban nyerhettem volna, hiszen a legnagyobb esélyesként indultam. Előtte azonban súlyos gyomorműtéten estem át, de még így is győzhettem volna, csak verseny közben zuhogott az eső, ami nekem végképp nem kedvezett. Ugyanígy esélyes voltam Mexikóvárosban is, ahol sikerült nyernem. Igaz, csak hajszállal. Az már nagyon igazságtalan lett volna, ha a harmadik olimpiámat is elveszítem. Müncheni ötödik helyemet a családi körülmények is jócskán befolyásolták. Jó érzés volt, hogy mind a négy olimpiámról az aranygéppel hoztak haza, ami sikerességemet is jelzi.

Ötkarikás csúcsteljesítménye Mexikóvároshoz fűződik. Olimpiai szereplései közül valóban akkor volt a legjobban felkészülve?

Egész biztos, hogy Mexikóban voltam a legjobb formában. Abban az évben világcsúcsot javítottam, és az átlagom is lényegesen jobb volt a többiekénél. Ezt még az is alátámasztja, hogy a nemzetközi szövetség szaktekintélyei a hatvanas évek legjobb kalapácsvetőjének minősítettek.

Mexikói diadala milyen kitörölhetetlen nyomokat hagyott Zsivótzky Gyulában?

Két világcsúcsomat atlétaként szakmailag sokkal többre tartom. Ennél nincs nagyobb dolog. De a legnagyobb társadalmi elismerést a mai napig az olimpiai bajnoki címemért kapom. Mindkét megítélés eltérő, de nagyon jól megvannak egymás mellett.

Hányszor járt 1968 óta Mexikóvárosban? Visszavágyik az Azték-stadionba?

Előtte voltam kétszer is, de azóta még egyszer sem. Ha egy pici pénzhez jutnánk, mondjuk, nyernék a lottón, akkor végigjárnánk nejemmel azokat a helyeket, ahol szép sikereket értünk el.

Csermák József helsinki aranydobása ébresztette fel önben a kalapácsvetés iránti vágyat. Mi tette vonzóvá ezt a versenyszámot?

Nagyon tetszett a mozgás, látványosnak tartottam, ahogy a nehéz szert olyan messzire el tudják dobni. Akkoriban megjelent a sajtóban, hogy Helsinki után Csermák Jóska városában, Tapolcán lemérték a főtéren az édesanyjának a 60,34 méteres távolságot, s ő sóhajtott egyet, mert hatalmasnak vélte a dobást, még a hangja el sem hallatszott odáig. Elég anyás lélek voltam. Édesanyám kilencéves koromban elhunyt. S megmondtam: utólag megmutatom neki, egyszer én is nagy eredményt fogok elérni. Csermák hatására kezdtem el kalapácsot vetni, megéltem azt, hogy válogatott társa lehettem, majd a barátommá vált, s végül edzőként osztogatott tanácsokat, s vele nyertem olimpiát. És nem is akárhogyan, mert mögöttem Lovász Lázár a harmadik, Eckschmiedt Sándor az ötödik lett, s mindhárman az ő védencei voltunk.

Csermák József nélkül nem lett volna olimpiai bajnok?

Inkább azt mondanám: hatalmas lelki segítséget jelentett számomra. Őszinte, baráti kapcsolat volt köztünk, szakmailag is el tudtam fogadni. Rávezetett az edzésmódszerbeli változtatásokra is, s ez azt eredményezte, hogy megnyertem az olimpiát. Azt nem merem kijelenteni, hogy nélküle győztem-e volna, vagy sem, de nagy érdeme van benne, annyi biztos.

Sportolói család feje. Felesége, Komka Magdolna többszörös magasugró bajnoknő, fia, Attila válogatott tízpróbázó, Gyula fia volt labdarúgó, jelenleg edző. Hétköznapjaikban is a sport kapja a legnagyobb teret?

Nem. Igyekszünk attól távolabb lenni, de benne van a légkörben, hiszen a feladatok, a célok, a remények a sport köré csoportosulnak.

Árulja el, mi a magyar kalapácsvetés titka? Hogyan lehet évtizedekig nevelni a világnagyságokat?

Sokan megkérdezik tőlem, s mindenkinek azt válaszolom: nem tudom. De vannak olyan támpontok, amelyekből lehet következtetni. Mindig volt egy jó dobóiskola. Jelenleg Németh Pál vezetésével Szombathelyen működik a legerősebb bástya. Példamutató szellem uralkodik benne, nagyszerű az összetartó erő. Innen mindig van utánpótlás. De működik több dobóiskola is, sajnos, Budapesten hatalmas a lemaradás. A miértre tehát nincs válaszom, de tény: kiváló műhelyek nélkül nem lennének világnagyságaink.

NÉVJEGYKÁRTYA

NÉV: Zsivótzky Gyula.

SZÜLETETT: 1937. február 25., Budapest.

CSALÁDI ÁLLAPOTA: nős.

KLUBJAI: Kiskunfélegyházi Vasas, TF Haladás, Újpesti Dózsa.

VERSENYSZÁMA: kalapácsvetés.

VERSENYZŐI CSÚCSOK: olimpiai bajnok (1968 – Mexikóváros, 73,36 m), további három olimpián indult: 2. (1960 – Róma), 2. (1964 – Tokió), 5. (1972 – München), Eb-arany (1962 – Belgrád, 69,54), három Universiade-elsőség, tizenhárom egyéni bajnoki cím, kilenc országos és két világcsúcs (Debrecen – 1965: 73,74 m, Budapest – 1968: 73,76 m).

PÁYAFUTÁSA UTÁN: a filmnyomásban, majd a divatáruszakmában vállalkozott, később visszatért a sportba, 1992-93-ban az Újpesti TE alelnöke volt.

JELENLEG: a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke, a Mező Ferenc Közalapítvány elnöke.

ELISMERÉS: a XX. Század atlétája Magyarországon, A Nemzet Sportolója.