Minden idők legabszurdabb BL-döntője

Mondhatjuk úgy is, hogy visszatértünk a kezdetekhez. A Real nyerte meg a sorozat első öt kiírását – és ugyancsak a Real Madrid vonult le a pályáról négyszer is győztesen az előző öt finálé után. A spanyol lapok legyőzhetetlennek nevezték a csapatot, amely a Bajnokok Ligája története során megdöntötte saját rekordját. Tavaly a BL-címvédés jött össze először a Real Madridnak, idén pedig az egymást követő triplázás.

Ha a BEK-et is beleszámítjuk a sorozatba, akkor a királyiak az egymás utáni három győzelmükkel beállították az Ajax (1971–1973) és a Bayern München rekordját (1974–1976). (Kis csalással idevehetjük Milánót is: 1963-ban a Milan, 1964-ben és 1965-ben az Inter lett a BEK-győztes.) Ha az országonkénti bontást nézzük, akkor Spanyolország beérte saját magát azzal, hogy zsinórban öt alkalommal spanyol klub nyerte a BL-t (korábban: Real Madrid 1956–1960). A rekord a hatszoros nyertes angoloké: 1976 és 1982 között a Liverpool (3), a Nottingham (2) és az Aston Villa vihette haza a serleget. Mostanában a spanyolok szárnyalnak, hiszen a legutóbbi tíz európai kupaserleg (BL + EL) közül kilenc spanyol klubot illetett, kivételt csak a Manchester United tavalyi EL-sikere jelent. Idén páratlan bravúrt hajtottak végre a madridiak: az Atlético az EL-t, a Real a BL-t nyerte meg – egy város soha nem adott még két kupagyőztest.

A számokon túl is elképesztő a Real Madrid szárnyalása. A Marca szerint ez minden idők legjobb Real Madridja, ami talán elfogultság, de mégis csak Kijevben láthattuk a BL-történelem egyik legszebb gólját (a legutóbbit a Madrid kispadján ülő Zinedine Zidane lőtte, a Madrid színeiben a Leverkusen ellen…): a csereként beállt Gareth Bale 15 méterről ollózott Karius kapujába. De ollózott már gólt ebben a sorozatban Cristiano Ronaldo is. A gigasztárok mellé fokozatosan felnőtt Luka Modric, aki modernkori futball egyik legnagyobb művészévé vált. És Toni Kroosról mit lehet mondani a szuperlatívuszokon kívül? Az ifjú titánok között pedig itt van Isco vagy a döntőben ezúttal csak epizódszerepet kapó Marco Asensio.

Persze, a Madriddal kevésbé szimpatizálók számára is létezik egy olvasat. Emlékezzünk a nyolcaddöntő első meccsére, ahol a PSG sokkal jobban játszott a Madridnál a Bernabéuban, semmi jele nem volt annak, hogy a Real végül simán hozza (3:1) a meccset a hajrában. Emlékezzünk a negyeddöntőre: a Juventus elleni visszavágón az olaszok a rendes játékidő 93. percében 3:0-ra vezettek Madridban... A többi történelem. És akkor a folyamatos vádakat, a játékvezetői segédleteket is felhozhatnánk. De ennek semmi értelme, ha egy csapat egy ilyen erős nemzetközi mezőnyben zsinórban háromszor megnyeri a Bajnokok Ligáját, akkor azzal kapcsolatban a szerencse vagy a bírói működés emlegetése tiszteletlenség.

Más kérdés, hogy a Liverpool ajándékba adta a meccset a Real Madridnak. Pontosabban (szegény, szegény) Louis Karius adta ajándékba ezt a serleget a Realnak. A Pool 24 éves kapusának szarvashibáit még ötven év múlva is emlegetni fogjuk. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Liverpool talizmánja, az egyiptomi Szalah harminc perc után súlyos sérülés miatt távozni kényszerült, akkor láthatjuk, hogy ez bizony sokkoló meccs volt a Liverpool játékosai számára. (Materazziról, bocsánat, Ramosról inkább egy szót sem.) Még Jürgen Klopp is lefagyott, a Poolból a történések hatására éppen az hiányzott, ami a csapat erőssége: a hit, a szenvedély, a megalkuvás nélküli küzdés. You’ll never walk alone – áll a klubindulóban, miközben a hibasorozatot produkáló Karius egyedül zokog, s leginkább a madridi focisták vigasztalják. A Liverpool a Szalah-sokk előtt jobban játszott, az egyiptomi sérülése után azonban teljesen elvesztette a fonalat. A Karius-bakikat követően pedig maradt a szomorú szétesés. Valójában csoda, hogy csak 3:1 lett a vége ennek a meccsnek.

Minden idők egyik legabszurdabb döntőjében a végszó is olyan volt, mint maga a meccs. A 93. percben Ronaldo rohant a liverpooli kapu felé, betalálhatott volna a negyedik BL-döntőn is a kapuba, ebben azonban egy pályára futó szurkoló akadályozta meg. Kijevben úgy tűnt, ő a Pool legjobb hátvédje.

Kiss Tibor Noé