„Minden félévben benne van, hogy itt a pályafutásom vége”

Mestere, Fehérvári Balázs korábban áprilisra várta öntől az olimpiai szintidő elérését. Ezt sikerült teljesíteni?

Nem nagyon, egy kisebb hullámvölgybe kerültem. De majd megoldjuk valahogy, az mindig benne van a pakliban, hogy valami nem a tervek szerint sikerül. Van azért még idő. Kicsit talán túledzettem magam, szóval nem arról volt szó, hogy félvállról vettem volna a dolgokat, valami kicsit túl sok lett. Meg kell fejtenünk, mi a probléma, aztán az alapján folytatni a munkát. Nem egyszerű feladat, de ez is hozzátartozik az élsporthoz. Valami egyszer működik, valami mindig működik, jó találós kérdések ezek.

Ettől függetlenül továbbra is érvényes, hogy a szokásos nyári olaszországi versenye lesz a vízválasztó?

Biztos vagyok benne, hogy igen. Ha az jó, akkor jó az év vége, ha nem, akkor sajnos nem jó úton járunk. Olyan időpontban tartják a Sette Collit, hogy akkor már nagy csodák nem történhetnek, ha ott valaki nem áll jól, az nem a legjobb előjel.

Hogy fest egyébként egy profi úszó szezonja?

A covid óta ez is más lett. Előtte 50 évig volt egy stabil menetrend, de most minden felborult, és szerintem épp Párizs után fog helyrerázódni a dolog. Addig mindenki a maga feje alapján válogatja össze a felkészülés állomásait, hogy Párizsban teljesítsen a legjobban.

400 vegyes a domináns száma, amit sokan az egyik legnehezebbnek tartanak. Egyetért ezzel az állítással?

Minden úszásnemben kell úszni, viszonylag sokat is kell úszni, nem egyszerű szám a 400 vegyes, de a legkeményebbnek nem mondanám. Ez személyfüggő.

Annak idején rögtön belőtte magának?

Egyszerűen így alakult.

Kérdezem ezt azért, mert ott volt már egy Cseh László ebben a számban (is). Motiválta önt, hogy megismételje, lekörözze az eredményeit?

Amikor ő a csúcson volt, nekem nem is volt közöm az eredményeihez, amikor meg én váltam nagyon jóvá, ő már nem úszott 400-at. Lényegében elkerültük egymást. Nem mindenki szereti 20 évig ugyanazt úszni, ő már nem szerette a 400-at, átment féltávra, nekem meg az kicsit rövid volt ahhoz, hogy jó legyek benne, így én kitartottam a 400-nál.

Az ő karrierje végén is vissza-visszatérő kérdés volt a kora, ahogyan önnel kapcsolatban is téma volt, hogy a tavalyi Eb-n második legidősebb résztvevőjeként szerzett ezüstérmet.

Én mindenkinek ugyanazt mondom, hogy bármelyik félévben benne van, hogy itt a vége a pályafutásomnak, Ezzel tisztában vagyok, ezért nem is jelenthetem ki, hogy majd Párizsban vagy utána ez vagy az lesz. Ennyi idősen, a 35. évemben ez már így megy, Lacinál is láttam, hogy félévről félévre változott a teljesítménye, hol jobban, hol kevésbé jobban ment neki, a vége pedig nagyon jó lett.

Ön is egy ilyen hullámvölgy után tért vissza korábbi edzőjéhez?

Nem, az előző edzőmmel az olimpia után több magánéleti dolog miatt nem tudtuk folytatni a közös munkát. Az volt a legkézenfekvőbb, ha visszatérek Fehérvári Balázshoz, nála értem el a legjobb eredményeiemet.

Két világbajnoki ezüstje és három Európa-bajnoki aranya van – utólag sem bánja, hogy kihagyta a tavalyi budapesti vb-t?

Muszáj volt, nem voltam olyan állapotban, hogy versenyezni tudjak. Az utolsó pillanatban ugrott be rendezőnek Budapest, így nem maradt el a vb. Én viszont előtte kihagytam három hónapot, azzal, hogy nem lesz vb. Amikor szóltak, épp nyaraltam, így már aznap eldőlt, hogy nem fogom tudni összeszedni magam a vb-ig. Megpróbáltam, de túl kevés volt az idő. Nem lett volna tisztességes, ha elfoglalom valaki más helyét, aki jó formában van. Ez teljesen jó döntés volt. Ha olyan formában leszek, mint Rómában voltam az Eb-n, amikor tudtam, hogy nem leszek rossz, akkor viszont odaállok.

S ha ezt fogja érezni, az mire lehet elég az idei, fukuokai vb-n?

Először jussunk el oda… Szóval nem tudom. Lemegy az említett római verseny, akkor megszakértem magamnak a dolgokat, mi az, amire gondolhatok. Fiatalon ez máshogy ment, de most ez a helyzet. Tokió előtt is megvártam ezt a versenyt, tök jól sikerült, így tudtam, hogy lesz esélyem éremért harcolni az olimpián. Két tizeden múlt a dobogó...