Milánó két arca

A szombat esti római derbin csak döntetlenező Inter feltehetően idén is lemondhat bajnoki álmairól. Ehhez újabb győzelmével továbbra is a Juventus áll a legközelebb, de az AC Milan is feltámadni látszik: Kakáék ötöt vágtak az Udinesének.

Milánó egyik fele

Az Internazionale legutoljára 1989-ben nyerte meg a Scudettót, de azóta is minden évben a következőre készülnek a milánói kék-feketék. Tavaly ilyenkor kilenc döntetlennél jártak, idén pedig immár 10 pont a hátrányuk a listavezető zebrákkal szemben. Hiába az újabb sztárigazolások, Figo és Adriano is kevésnek tűnik ahhoz, hogy a Lothar Matthäus vezette csapat sikereit megismételje. A Lazio elleni meccsen Roberto Mancini eltiltása miatt a rómaiak egykori kapusa (Mancini örökös segédje, jó barátja és kispályás foci-partnere), Fernando Orsi vezényelte Martinsékat. A római égszínkékek jelenleg – mindannyiunk nagy fájdalmára – csupán egy közepes képességű alakulatnak tűnnek, de csupaszív játékuk ellenszerét az Inter ezúttal nem találta. Hiába szorították be olykor saját tizenhatosukra a hazaiakat, a Ballotta vezette védelem szilárdan állt a lábán. Egyes Inter-játékosok mentális állapota is jelzi, hogy komoly baj van a csapattal. A 30. percben megsérült Mihajlovics tehetetlen dühében majdhogynem ripityára öklözte a kispadot, de Adriano is egyre inkább elveszti a fonalat. A pályán minden labdát magának követelt – ennek elmaradása esetén ingerülten gesztikulált –, jogos lecserélése után pedig sértődötten vonult az öltözőbe. Csapategység, kiegyensúlyozottság, alázat: ezzel a három szóval kellene hipnotizálni Mancini fiait.

Milánó másik fele

sem lehetett büszke a csapat múlt heti produkciójára: az Eindhovenben elszenvedett vereség azonban leginkább a mutatott játék miatt volt kínos. Az Udinese is csak keresi tavalyi önmagát, amit ezúttal sem talált meg. A Milan 5:1-es győzelme akár kétszámjegyű is lehetett volna, ha a hazaiak az utolsó félórában jobban koncentrálnak. Alberto Gilardino öt idegenbeli találat után végre a San Siróban a hazai szurkolótábor előtt is megünnepeltethette magát. Kaká és Pirlo játéka újra élményszámba ment – a Milan régen játszott ennyire felszabadultan. Furcsa, hogy mindez Sevcsenko nélkül sikerült.

Zebra-fór és Toni

Az éllovas Juventust azonban még így sem előzték be Ancelottiék, mert a torinóiak ezúttal a Livornót kalapálták el. A három csatár (Ibrahimovics, Trezeguet, Del Piero) testvériesen megosztozott a gólokon – az öltözőben biztosan nincs köztük ilyen harmónia... E heti találós kérdésünk: Ön szerint ezúttal is betalált-e a hálóba a Fiorentina nehéztüzére, Luca Toni? Na jó, ez túl könnyű volt. Megdönti-e idén Luca Toni a svéd Gunnar Nordahl (1949/50-ben felállított) 35 gólos bajnoki rekordját?

A többiek

A Roma zsinórban harmadszor is nyerni tudott, és egyre feljebb kúszik a tabellán (6.), akárcsak sienai győzelmével a Chievo (5.). A Cagliari viszont hatalmas lehetőséget szalasztott el. Kívánhattak-e volna jobb alkalmat első győzelmük megszerzésére, mint egy hazai meccset a Treviso ellen? Bizonyára még nagyobb ziccerre vágynak, mert a liga abszolút újonccsapatát nagyvonalúan hazaengedték egy kilátástalan 0:0-lal.

Következik

A 12. fordulót két hét múlva rendezik (november 19-20.): Chievo– Ascoli, Fiorentina–Milan, Inter–Parma, Lecce–Siena, Livorno–Empoli, Reggina–Cagliari, Roma–Juventus, Sampdoria–Lazio, Treviso–Palermo, Udinese–Messina. (ktn)

Eredmények. 11. forduló:

Lazio–Internazionale 0:0; Empoli–Reggina 3:0, 7. Busce, 67. Tavano, 90. Vannucchi; Ascoli–Fiorentina 0:2, 1. Ujfaluši, 62. Toni; Cagliari–Treviso 0:0, Juventus–Livorno 3:0, 59. Ibrahimovics, 60. Trezeguet, 90. Del Piero, kiállítás: 61. De Ascentis (Livorno); Messina–Roma 0:2, 34. Mexes, 81. Totti; Milan–Udinese 5:1, 25 és 53. Gilardino, 37. Seedorf, 45. Pirlo, 77. Kaká, ill. 60. Iaquinta (11-esből); Parma–Lecce 2:0, 31. Marchionni, 50. Morfeo; Siena–Chievo 0:1, 10. Pellissier, kiálltás: 88. Cossato (Chievo); Palermo–Sampdoria 0:0.