Mélypont

Van Nick Hornbynak egy novellája (The Valley Habit), amiben a Cambridge United 1983/84-es lidérces szezonjáról ír. Az egész azzal kezdődött, hogy az egyik hazai találkozón Malcolm Webster, a cambirdge-i kapus díjat kapott a szünetben, mivel akkor már sorozatban a sokadik meccsükön nem kaptak gólt, s ez új rekordot jelentett. A klubvezetés már néhány perccel a szünet után megbánta az elhamarkodott gesztust: a csodakapus Webstert ugyanis húsz perc alatt négyszer mattolták… A folytatás: 31 nyeretlen meccs, miközben annyi játékost próbáltak ki, hogy a szezon más-más szakaszában 14-en viselték a 7-es számú mezt (akkor még nem lehetett önkényesen mezszámot választani).

Tavaly egy balszerencsés selejtező fosztotta meg a Ferencvárost a BL-től és az ezzel járó eurómillióktól. Felesleges már azon morfondírozni, hogy ha csak a Sparta elleni meccs után adják el Gerát és Tökölit, akkor talán más lett volna a helyzet. A Fradi vezetőségét az elüldözött Várszegi ténykedését leszámítva soha nem az előrelátás jellemezte (gondoljunk az 1995-ös BL-pénzek homályos sorsára). Mindenesetre érthetetlen, hogy ugyanazok a személyek évek óta gátlástalanul garázdálkodhatnak a klub élén. A Fradika ma köznevetség tárgya, szombaton még a harmatgyenge REAC is oktatott az Üllői úton.

Hasonló cipőben jár a prágai Sparta is, a klubvezetés addig-addig pátyolgatta Hřebík edzőt, míg végül a dobogó is elérhetetlen távolságba került, s hiába jött Griga, a csapat gyógyíthatatlan: a legutóbbi 5 meccsen 5 vereség.

S hogy mi lett a Camridge sorsa abban a 83/84-es szezonban? A csapat súlyos letargiája akkor ért véget, amikor biztossá vált, hogy kiesnek: évadzáróként megverték a sokkal jobb erőkből (Beardsley, Waddle, Keegan) álló Newcastle-t, a szurkolók pedig őrjöngve ünnepelték csapatukat, amely hét hónap után győzelemmel ajándékozta meg őket. (gj)