Még vár a halállal a paralimpikon

A 37 éves kerekesszékes atléta 400 méteren ezüstérmet nyert szombaton. Gyógyíthatatlan, degeneratív gerincbetegségben szenved, és már 2008-ban aláírta a Belgiumban engedélyezett „kegyes halálhoz” szükséges papírokat.A belga sajtó az olimpia előtt arról számolt be, hogy Vervoort a riói játékok után véget vet akar vetni az életének, de a sportoló riói, érzelemdús sajtótájékoztatóján azt mondta, egyelőre elhalasztja az eutanáziát. „A kezemben vannak a szükséges papírok, de egyelőre még minden percet élvezek. Majd ha elérkezik a pillanat, majd ha több rossz napom lesz, mint jó, akkor. Még nincs itt az idő” – mondta, ugyanakkor kijelentette, hogy a riói az utolsó versenye. Hozzátette: az, hogy lehetősége van befejezni az életét, reményt ad neki, az ő esete nyomán pedig intenzívebbé válhat a párbeszéd, a gondolkodás az eutanáziáról. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"246541","attributes":{"alt":"","author":"TASR/AP-felvétel","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] „Ha nem lennének meg a szükséges papírjaim, már öngyilkos lettem volna. Remélem, más országokban is lehet majd az eutanáziáról beszélni” – nyilatkozott. Szerinte ez a döntési lehetőség meghosszabbíthatja a beteg vagy sérült emberek életét.„Nem arról van szó, hogy ha valaki aláírja a papírokat, és két héttel később meg kell halnia. Én 2008-ban írtam alá, és tessék, 2016 van, én pedig ezüstérmet nyertem” – mondta. Arról is beszélt, hogy mostanra a halálfélelme már a múlté, s az eutanáziát úgy képzeli, mint egy műtétet, amely előtt elaltatják a beteget. „Csak soha nem ébredsz fel. Békésnek tűnik az eljárás. Nem akarok szenvedni, amikor meghalok.”Marieke Vervoortnál tinédzser korában diagnosztizálták a súlyos fájdalmakkal járó betegséget. MÉG EGY VERSENY, AZTÁN JÖHET A HALÁL