Még egy verseny, aztán jöhet a halál

Vervoort 2000 óta szenved gyógyíthatatlan, degeneratív gerincbetegségben, jelenleg már alig tud aludni, akkora fájdalmai vannak. „Mindenki látja, ahogy az aranyéremmel nevetek, de senki sem látja a sötét oldalt. Nagyon szenvedek, néha éjjelente csak tíz percet alszok. De így is mindent megteszek az aranyért. Rió az utolsó kívánságom” – nyilatkozta a Le Parisiennek.

Vervoort nyilvános naplót vezet az interneten, július közepén ezt írta: „Szerencsére most jobb éjszakám volt, bár volt benne egy 45 perces krízis. Reggel úgy éreztem, hogy csak egy órát aludtam, de nem ez volt a helyzet. A testem egyszerűen kimerült. Ma reggel beadattam magamnak egy adag morfiumot, és csakis az akaraterőmnek köszönhetően tudtam elmenni edzésre. Minden félelmet és frusztrációt kiadtam magamból.”

A legutóbbi bejegyzése július 23-áról való, Vervoort ebben egy kisebb versenyt ír le, ahol a szélvihar miatt csak a 100 méteres sprintben tudott elindulni, és ott is szenvedett, mert „minden egyes széllökés kínzással ért fel” számára.

A belga sportoló korábban triatlonozott, 2007-ben még betegsége ellenére elindult a hawaii Ironman-világbajnokságon. A kerekesszékes sprinttel 2008-ban kezdett foglalkozni, amikor állapota már nem tette lehetővé számára, hogy triatlonversenyeken induljon. Tavaly világbajnoki címet is nyert. „Ha a versenyszékemben ülök, minden eltűnik. Kiűzöm az összes rossz gondolatot, harcolok a félelemmel, szomorúsággal, szenvedéssel, frusztrációval. Így nyertem az aranyérmeimet” – mesélte arról, mit jelent számára a sport.

Vervoort egy hónapja beszélt nyíltan arról, hogy gondolkozik az eutanázia lehetőségén. „Van egy bakancslistám, a műrepülés is szerepel benne, és elkezdtem mérlegelni az eutanáziát. Az állapotom ellenére olyan dolgokat élhettem meg, amelyről sokan csak álmodnak” – idézte a belga paralimpikont a Daily Express.

Belgiumban 2002-ben legalizálták az eutanáziát, három orvos írásos beleegyezése kell hozzá.