Marion Jones: öt aranyérem helyett három

Mintha tegnap lett volna. Sydney zseniális olimpiát rendezett. Többek között azért, mert volt 47 ezer önkéntese. Olyan emberek, akik két esőkabátért, három pólóért, napi meleg ételért képesek voltak két héten át megállás nélkül szinte hibátlanul dolgozni. A nézők pedig a sport mérhetetlen szeretetétől fűtve ugyanúgy szurkoltak a hazai mint a külföldi sportolóknak. Biztatták például a kubai Pedrosót a hatodik kísérlete előtt, pedig a ausztrál Jai Tauriam vezetett. Nyert a kubai és a nézők szívből megtapsolták. Bizony, a mai napig elnéztük volna a családias sydneyi olimpiát. Akárcsak a magyar–orosz pólódöntőt. Sokan féltették Kemény Dénes kapitányt, hogy befürdik a csapattal, aztán a finálé után megfürdött a csapattal. Beugrott a medencébe. Hogyisne. Fiai az aranymeccsen sziporkázó játékkal 13:6-ra verték az előző napon 44 perces elődöntőt játszó oroszokat, és 24 év után a magyar vízilabda odakerült, ahová való: a világ tetejére. Ahogy a tudósítók is megállapították, az a csapat lett olimpiai bajnok, amelynek tagjai gyerekkoruk óta ismerik egymást, s amelyben mindig volt legalább egy-két ember, aki a fontos meccseken világszínvonalon vízilabdázott.

A magyar női kéziválogatottban is voltak világsztárok. Játékukat a végletek jellemezték. Most is szemünk előtt van, ahogy a finálé 47. percéig egyszerűen szétverték a dánokat. Hatgólos előny, már csak 13 perc volt hátra. Mi jöhet még? Az ünneplés. Ültünk a tévé előtt, vártuk a sziesztát. Aztán egyszerre mintha átok ült volna a csapatra. A játékosok elkezdtek össze-vissza rohangálni a pályán, labdát labda után adtak el, elfogyott az előny, gólról gólra nőtt a hátrány. Négynél megállt. Vége. Maradt a fájó ezüstérem. Akárcsak az 1954-es futball-világbajnokságon.

Ami nem sikerült a csarnokban, sikerült a vízen. Jó szelet kaptak a kajak-kenusok, összelapátoltak öt aranyat. No és az ugyancsak „vizes” Kovács Ági szintén hozta a nemes fémet a 200 méteres mellúszásban, noha a szokásos gyengébb rajtja után a második szakaszt csak az ötödik helyen zárta. Huszonöt méterrel a cél előtt még mindig csak a második volt, de jobb benyúlással megelőzte az amerikai Kowalt.

Legendák is álltak a sydneyi dobogón. A német Brigit Fischer, a most kétgyermekes családanya 18 évesen lett minden idők legfiatalabb kajakbajnoka (1980), utána még szerzett hat aranyat (Sydneyben kettesben és négyesben), méghozzá úgy, hogy 1984-es olimpián nem lehetett ott; a brit Steven Redgrave ötödik egymást követő olimpiáján ötödik bajnoki címét nyerte.

Marion Jones egy olimpián akart öt aranyat. Három lett belőle (100, 200 m, 4x400 m), meg egy-egy bronz (távolugrás, 4x100 m). A Hochschorner testvérek, Peter és Pavol csak egyet akartak, és azt némi meglepetésre meg is szerezték: víziszlalom kenu kettesben náluk senki sem birkózott meg sikeresebben a hullámokkal.

ÖTKARIKÁS KRÓNIKA

HOL, MIKOR: Sydney, 2000. szeptember 16.–október 1.

INDULÓK: 199 ország/ 11035 sportoló

SPORTÁGAK/VERSENYSZÁMOK: 28/300

SZLOVÁK GYŐZTESEK: Peter és Pavol Hochschorner (víziszlalom, kenu kettes).

MAGYAR ARANYÉRMESEK: Csollány Szilveszter (torna, gyűrű); férfi vízilabda-válogatott (Kósz Zoltán, Székely Bulcsú, Märcz Tamás, Varga Zsolt, Kásás Tamás, Vári Attila, Kiss Gergely, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Szécsi Zoltán, Steinmetz Barnabás, Molnár Tamás, Biros Péter); Kammerer Zoltán, Storcz Botond (kajak kettes, 500 m); Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor (kajak négyes); Kolonics György (kenu egyes, 500 m); Kovács Ágnes (200 m mellúszás); Nagy Tímea (vívás, párbajtőr egyéni); Novák Ferenc, Pulai Imre (kenu kettes, 500 m).