Konok vezetőedző az árral szemben

Kisteleki István eltűnt. A legutóbb az Újpest edzőjeként, majd hat napig a lilák sportigazgatójaként ténykedő szakember a decemberi búcsú óta nem vállalt munkát az élvonalban. Az edzőtt, akiről azt tartják, keménykezi tréner és rabiátus ember, ezúttal azzal a céllal kerestük meg, hogy kiderítsük, mi az oka az őt körülölelő csöndnek.

Fél éve semmit sem hallani önről.

Mert nem szeretek feleslegesen szerepelni. Amikor edzőként dolgoztam, a szakmai funkciómból adódóan kötelességem volt nyilatkozni, a médiában szerepelni, azóta viszont ... miért tegyem?

Nem is hiányzik a labdarúgás?

Ma már nem. A napokban ugyan igent mondtam az NB III-ban szereplő Gázművek vezetőinek hívására, de csak társadalmi munkában vállaltam a felkérést.

Gondolom sejti, hogy nem erre céloztam. Hiszen, ha nem is jelentős, azért van különbség az NB III és az élvonal között...

Több helyről is megkerestek, ám a felkérések mindegyikét visszautasítottam, mert számomra ma az a legjobb megoldás, ha inkább az alacsonyabb osztályban dolgozom.

Mi az oka ennek?

Nézze, eljutottam odáig, hogy rájöttem: erre a magyar labdarúgásra nekem nincsen szükségem. A munkám során mindvégig azt tapasztaltam, amint elkezdek valahol dolgozni, eleinte egyaránt örülnek vezetők, játékosok, milyen másfajta szemlélet honosodik meg az öltözőben, aztán ahogy telik az idő, fokozatosan lesz kényelmetlenné mindaz, amit megkövetelek. Ez történt az MTK-nál és az Újpestnél is.

Nem érzi azt, hogy az MTK-nál addig volt szükség a munkájára, amíg rendbe tette a dolgokat?

Noha rengeteg szép emléket idézhetnék fel abból a korszakból, ma úgy vélem, nagy hibát követtem el 1995-ben, amikor rábólintottam Várszegi Gábor felkérésére. Akkor azt gondoltam, végre egy profi klub, amelynél mindenkinek meglesz a saját feladata, hogy mindenki teszi a saját dolgát. Aztán idővel kiderült, nem mindenki gondolkodik ekképp. Ezért döntöttem: mivel sikerült teljesíteni az adott feladatomat, befejezem a munkámat a klubnál. Megjegyzem, a lehető legjobb barátságban váltunk el.

Mit gondol, az ön habitusa, mentalitása mekkora szerepet játszik abban, hogy általában szerződése lejárta előtt kényszerül távozni a pozícióiból?

A távozást mindig saját elhatározás előzte meg. Hiszen Újpesten is csak igaz barátságból és tisztességből maradtam az első év után. Az más kérdés, hogy ez a szemlélet nagyon egyoldalú volt. Tudom, a személyem nem túl kellemes, de én például a lilák esetében is megkérdeztem, hogy biztos rám van-e szükségük? És megkértem a vezetőséget, gondolkozzanak ezen. Hamarosan azt a választ kaptam: természetesen velem képzelik el a jövőt, s erről hosszasan győzködtek a későbbiekben. Meggyőződésem, a hibát én követtem el azáltal, hogy elvállaltam a vezetőedzői tisztséget. Hiszen látnom kellett volna, hogy ezekben az emberekben nincsenek meg azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek az ilyen mélyre süllyedt labdarúgás felemeléséhez.

Talán hiányzik önből a kompromisszumkészség. Emlékezhetünk például a Korolovszky-ügyre, ami arról híresült el, hogy szimplán huszonhetesnek szólította a játékost.

Kérdezzék meg Robert Vagnert vagy František Kunzót, hogy velük miért nem volt konfliktusom. Ők profik. De mit csinálhatok akkor, ha a huszonhetes mezben szereplő játékosom majd ugyanennyi millióért lassan fut, lassan fordul, és miatta veszti el sorjában a csapat a mérkőzéseit? Hitessem el vele, hogy ő Ben Johnson? Akkor viszont sosem adatik meg, hogy Münchenben kávézgassunk. Vagy mit kellene tennem, ha a magatartása sem megfelelő?

Mit gondol, létezik belátható időn belül elérhető kiút abból a mélységes kútból, amelyben a magyar futball fulladozik?

Nem, sajnos, nem látok kiutat, és kár lenne a magyar labdarúgást még szerető embereket – habár kevesen, de vannak még ilyenek – becsapni. Nincs annyi kudarc, amennyi elég lenne figyelmeztetésként a sportágban tényke-dők-nek arra vonatkozóan, hogy másképp, más módszerekkel kellene dolgozni. Nincs az összetevők között egyetlen tényező sem, amely egységesen érvényesülne és megfelelő kiindulópontot jelentene a fejlődéshez. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy nálunk megreformálják a bajnokságot, újfajta edzőképző rendszert vezetnek be, amit csak lehet, megváltoztatnak, és alig képes tizenkét csapat benevezni a bajnokságba.