Kitzbühel villáma a meredek hegyoldalon

Az olaszok harmadszorra kapták meg a rendezés jogát, és csodálatos operettdíszleteket biztosítottak az ünnepélyes megnyitónak. Most első alkalommal mondja el az olimpiai esküt hölgyversenyző – signorina Giuliana Minuzza-Chenal négy évvel korábbi lesiklóérmével érdemelte ki a megtiszteltetést – , most első alkalommal volt jelen a televízió, s egyenes adásban közvetítette a látványos küzdelmeket. Először indultak szovjet sportolók a téli olimpián, Németországot (NSZK és NDK) közös csapat képviselte...

A frissiben bemutatkozott szovjet hokiválogatott megnyerte az 1954-es világbajnokságot, de 1955-ben 5:0-ás vereséget szenvedett a kanadai színekben korongozó Penticton klubcsapattól. Cortinában az USA 4:0-ra verte Kanadát, és már a mennyekben érezte magát, amikor 4:0-ra kikapott a szovjet együttestől, s a vörös mezesek végül Kanadát is simán legyőzték (2:0). Rengeteg klasszis száguldozott a fura, hosszú nadrágos bandy-szerelésben. Az idősebbek talán még emlékeznek rájuk: Bobrov, Babics, Pucskov, Gurisev, Suvalov, Szologubov, Tregubov... Gyorsak voltak és erősek, mint a kanadaiak, precíziós játékuk felülmúlta a svédekét. Szenzációsan hokiztak.

Egy 20 éves, jóképű osztrák bádogoslegény, bizonyos Toni Sailer is szenzációs dolgokat művelt. A hegyoldalon. Egyedülálló mutatványa, hogy mindhárom alpesi számot megnyerte: a lesiklást három és fél, a műlesiklást négy, az óriásműlesiklást pedig több mint hat másodperces előnnyel. Ilyen még nem volt az alpesi síelésben. Ünnepelték, csodálták, imádták. „Blitz von Kitz” – mondták, vagyis szülőhelye, Kitzbühel villáma. Sophia Loren is megjelent a színhelyen. Ő volt az itáliai mozik legszebb és legújabb csillaga, de mégsem csodálták elég sokat. A sportnak megvannak a maga csillagai, egy olimpián az olimpiai bajnokok az igazi csillagok. De talán mégis Sophia Loren adta az ötletet Sailernek, hogy évek múltán a filmszakmába is belekóstolt. Csak közepes színész lett...

Jevgenyij Grisin is váltott. Majdnem elment kerékpározni a helsinki nyári játékokra, de az utolsó pillanatban súlyos szívbántalmakat fedeztek fel nála. Az uborkaorrú mókamester azonban nem hitt ebben. Tudta miért. Cortinában két aranyérmet nyert – gyorskorcsolyázásban. Egyébként a szovjet villámemberek 12 éremből hetet szereztek és a sífutónőkkel együtt szinte megbénították az ellenfeleket.

Síugrásban is bekövetkezett a nagy őrségváltás. A finnek már az 50-es évek elején nagy munkába fogtak, modernizálták a síugrás technikáját. Sorra látogatták az NSZK és az NDK nagysáncait, ezekben a „szabadtéri laboratóriumokban” végezték kutatómunkájukat. Az új felfogás: nem ugrani kell, hanem szökkenni, s aztán vitorlázni, szállni, repülni. Ugyanis a modern ugró lécével csaknem párhuzamos testhelyzetet vesz fel, karját a törzséhez szorítja, és szinte csak a kézfejét, ujjait használja kormányfelület gyanánt. Az új felfogás akkori legjobjai: Recknagel, Kankonnen, Virkola. És a kézzel fogható eredmény: Cortinában a legjobb norvég a kilencedik helyen végzett. 1956-ban először szerepelt három sífutószám: 15 km (18 km helyett), 30 km (új táv) és 50 km. A három aranyéremért nagy harcot vívott a svéd síkirály Jernberg, a finn Hakulinen és a szovjet Kolcsin. Ismert nevek. Sokáig voltak elnyűhetetlenek. A műkorcsolyázás érdekességének számított, hogy két amerikai testvér (David és Hayes Jenkins) állt a férfiverseny dobogóján. A magyar Nagy tesvérpár Oslo után újabb bronzérmet szerzett.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (32 résztvevő, 6 sportág, 24 szám): Szovjetunió 7–3–6, Ausztria 4–3–4, Finnország 3–3–1, Svájc 3–2-1, Svédország 2–4–4. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK (820 induló, ebből 130 nő): Toni Sailer (osztrák, alpesisí) 3–0–0, Jevgenyij Grisin (szovjet, gyorskorcsolya) 2–0–0, Sixten Jernberg (svéd, sífutás) 1– 2–1, Veikko Hakulinen (finn, sífutás) 1–2–0, Ljubov Kozireva (szovjet, sífutónő) 1–1–0, Sigvard Ericsson (svéd, gyorskorcsolya) 1-1–0.