Juhász Roland a nyáron klubcserére készül

Számított rá, hogy két év után ismét öné lesz a Magyar Aranylabda?

Igazából engem is meglepett, hogy én végeztem az élen. Felemás szezon volt ez számomra, az év elején sokáig sérüléssel bajlódtam. De még így is játszottam, utólag már belátom, hogy ez nem volt tőlem bölcs döntés. Viszont miután felépültem, az esztendő második fele kifejezetten jól sikerült számomra.

Milyen sérüléssel küszködött?

Az ülőgumóm volt begyulladva, sokáig úgy tűnt, hogy meg is kell műteni, de szerencsére nem kellett. Egy kezelésnek köszönhetően rendbejöttem, és ez jelentős változást hozott a játékomban is. Ennek is köszönhető, hogy ezt a díjat én nyertem. Nagyon örülök, hogy ezt az elismerést ezen a pazar gálán vehettem át, neves sportolók társaságában. Nagyon nagy büszkeséggel tölt el, hogy itt lehetek a Sportcsillagok Gálaestjén, s hogy azért így az év végére sikerült a sérülés miatti rossz kezdés után egy sikeres másik fél évet produkálnom.

Második alkalommal nyerte meg az ankétot. Melyiknek örült jobban?

Az első siker mindig első, de bevallom, ezúttal jobban örültem. Két éve fölényesen végeztem az élen, most viszont mindössze két ponttal győztem. Tehát ezúttal jóval szorosabb volt a verseny, persze annak nem örültem, hogy az egyik legjobb barátomat előztem meg. De hát mondtam Dzsudzsinak (Dzsudzsák Balázsnak – a szerző megj.), hogy 2010-ben te nyertél, 2011-ben én, remélem, hogy 2012-ben újra te leszel a befutó. Ha így megosztozunk az évek során, az mindenképpen pozitív, de győzelmem tényleg meglepő volt, ám főleg örömteli.

Miként értékeli a magyar válogatott 2011-es teljesítményét?

Sokat fejlődtünk, de azért sikereinket a helyükön kell kezelnünk. A második félévben tényleg látványos előrelépés történt a játékunkban, ezt az is bizonyítja, hogy meccseinken megteltek a stadionok. Egy jó csapat alakult ki, egy szerethető társaság, s mindennek alapja a csapat, csupa nagy betűvel. Azok a játékosok is, akik klubjukban kevesebb lehetőséget kaptak, rendre hozzá tudtak tenni a játékunkhoz.

Rendkívül nehéz ellenfelek várnak a csapatra a vb-selejtezők során: Hollandia, Törökország, Románia, Észtország.

A jövőben az jelentene előrelépést, ha mindenki rendszeresen szerepelne klubcsapatában. Ha ez így lenne, az nagyon sokat lendítene a válogatotton. Ebben a nagyon nehéz vb-selejtezőcsoportban erre óriási szükségünk lenne. Van még tíz hónapunk, hogy felkészüljünk, szerencsére olyan mérkőzéseket köt le az MLSZ, ami mindenképpen pozitív számomra, mindenképpen a felkészülést szolgálják. De mondom, a kulcskérdés még mindig az, hogy azok a játékosok, akik keveset játszanak, olyan klubokat találjanak, ahol állandó játéklehetőséghez jutnak.

Csalódott volt, hogy a nyáron az Anderlecht nem engedte el a Glasgow Rangershez?

Már régen túltettem magam ezen. Nem is érdemes ilyen dolgon túl sokat meditálni, mivel ha valaki sokat rágódik, az rámehet a teljesítményére. Természetesen azokban a napokban ideges voltam, de utána úgy voltam vele, az élet megy tovább. Azt éreztem, hogy nem is akartak elengedni, utólag már nem is bánom, mert jól érzem magam az Anderlechtnél, ahol sikerült megújulnom. A csapat is kiválóan szerepel a bajnokságban, de főleg az Európa Ligában, ahol százszázalékos produkcióval jutottunk a legjobb 32 közé. Pályafutásom során eddig még mindig jó döntéseket hoztam, viszont most már tényleg utolsó esélynek érzem a nyarat, hogy hat és fél év után klubot váltsak.

Meddig szól a szerződése?

Még két és fél éves megállapodás köt az Anderlechthez, de bízom benne, hogy júliusban összejön a klubcsere.


Korábban is kapott ígéretet a klubvezetéstől, hogy megfelelő ajánlat esetén távozhat, végül mégsem engedték. Ezúttal miért lenne másként?

Eddig a klubigazgató hitegetett, de most a klubelnök is megígérte, hogy a nyáron mehetek. Az egyesület első embere eddig mindig állta a szavát, tehát nincs okom az aggodalomra. Nagyon szép emlékek kötnek a brüsszeli csapathoz, egyetlen ott eltöltött évet sem bánok. Tavasszal igyekszem olyan teljesítményt nyújtani, hogy felfigyeljenek rám a kontinens élcsapatai.