Ibra okozta a legtöbb gondot Juhásznak

Mennyiben volt más a felkészülés a búcsúmeccsre, mint a korábbi válogatott mérkőzésekre?

Meglepődtem, hogy minden olyan volt, mint az ezt megelőző 94 találkozó során. Csak abban volt ez más, hogy mindössze egy nappal az összecsapás előtt csatlakoztam a csapathoz. Tudatosult bennem, hogy minden válogatott meccs ugyanarról szól, ugyanúgy bennem volt a versenydrukk, mint minden találkozó előtt. Délután már nem tudtam aludni, a buszon ugyanúgy izzadt a tenyerem, mint máskor. A bemelegítésnél nagy érzelmi hullámokon mentem át, a Himnusz még ennyire érzékenyen nem hatott rám, aztán a félidőben eltört a mécses. Ezért is a legjobb dolog válogatottnak lenni, teljesen mást ad egy játékosnak, mint a klubszereplés. Nehéz szavakban elmondani, ezt át kell érezni.

Milyen érzés volt vastaps közepette levonulni a pályáról?

Szenzációs érzés, örülök, hogy az MLSZ-vezetők ezt számunkra lehetővé tették, mert Magyarországon nem volt szokás, hogy ilyen formában elköszönjünk a szurkolóktól. Számomra így lett igazán kerek a tizenkét éves válogatott szereplésem. A keddi eredmény nem olyan lett, mint szerettük volna, de a nemzeti csapatban eltöltött időszak pályafutásom legszebb időszaka volt.

Melyik volt a legemlékezetesebb válogatott meccse?

Az Európa-bajnokságot mindenképpen kiemelem, ez volt pályafutásom csúcspontja. Mindig az volt célom, hogy részt vegyek valamilyen világversenyen, és ez idén összejött. A csapattagokkal és a szurkolókkal élveztük a kontinensviadalt, fantasztikus drukkereink nélkül nem lettünk volna sikeresek. Az Eb-n kívül kellemes emlékeim vannak a világbajnok olaszok elleni 2007-ben játszott 3:1-es mérkőzésről, amelyen kapásgóllal járultam hozzá a győzelemhez.

Védőtársai közül a tizenkét év alatt kivel értette meg magát a legjobban a pályán?

Mindenkivel jó volt együtt játszani a védelem tengelyében, valamennyiüktől tanultam valamit.

Ki ellen volt a legnehezebb dolga?

Néhány csatárral meggyűlt a bajom, de a legnagyobb fejtörést Zlatan Ibrahimovic okozta, aki sok borsot tört az orrunk alá a mérkőzések folyamán.

Hitte volna, hogy válogatott szerepléseinek a számával csúcstartó lesz a hátvédek között?

Erre egyáltalán nem gondoltam. Mindig kitűztem magam elé célokat, érjem el a 25, az 50 vagy a 75 válogatottságot, de azt nem hittem, hogy közel leszek a százhoz. Mindig úgy terveztem, hogy addig játszom a csapatban, amíg hasznára vagyok a válogatottnak.

Hogyan tovább?

A visszavonulást még nem tervezem, a Videotonban most újra középpályásként számítanak rám, fizikálisan jól érzem magam. Játszom, és közben tanulok a Testnevelési Főiskola sportszervezői szakán.