Jordan, Schumi és a többiek – bravúros és sikertelen sportolói visszatérések

Így is, úgy is

A legkézenfekvőbb példa Michael Jordané, aki egymaga mindkét csoportban helyet követelt magának. 30 évesen, három NBA-aranygyűrű megszerzése után gondolta először úgy – apja halála miatt is –, hogy befejezi profi kosaras-pályafutását. Próbálkozott a baseball-lal, aztán két év múlva inkább visszatért a palánkok alá, hogy újra triplázzon a Chicagóval. 35 évesen végleg le akarta zárni a karrierjét, de a valaha volt (talán) legnagyobb kosárlabdázó nem bírta ki játék nélkül: előbb „csak”, megvette a Washington Wizardsot, aztán a színeiben végül újabb három szezont lehúzott, egészen 41 éves koráig játszva. Bár egyértelműen sikertelennek nem lehet nevezni ezt az időszakát, a playoffba egy alkalommal sem tudta bevezetni a „Varázslókat”, az addig utolérhetetlen karrierstatisztikáit pedig „emberi léptékűre” rontotta le.

Hasonló utat járt be a belga teniszező, Kim Clijsters. Az egykori világelső 23 évesen felhagyott a tenisszel, két év elteltével azonban „elugrott” még három Grand Slam-torna trófeájáért. 29 évesen ismét a nyugdíjas létet választotta, 37 évesen viszont újra játszani kezdett: a mérlege 5 meccs/5 vereség volt, így nem erőltette tovább a dolgot. 

Sikerlista

Már csak korából kifolyólag is Martina Navratilová kívánkozik a rangsor élére. A teniszlegenda az 1994-es, elveszített wimbledoni döntő után intett búcsút a pályáknak – hat évre. 43 (!) évesen ugyanis visszatért a játékhoz. S bár még 47 évesen is nyert egyes meccset Wimbledonban, a fő terepe a vegyes páros lett az indiai Leander Paes oldalán, akivel négy GS-tornát is megnyert.

Bárki, aki engem ezek után újra hajóban lát, annak megadom az engedélyt, hogy lőjön le

– ezekkel a szavakkal adta hírül Steve Redgrave, az 1996-os atlantai olimpia evezős brit bajnoka, hogy a csúcson hagyja abba. Hogy aztán a sydney-i ötkarikás játékokon is az ő nyakába akasztották az aranyérmet, az kiváló sportolói képességei mellett arról is tanúskodik, nem árt távolságtartással kezelni a nagy bejelentéseket.

Mint Michael Phelpsnél, aki hihetetlen eredménylistával, 18 olimpiai bajnoki címmel vonult vissza a londoni játékok után, 26 évesen. Aztán négy év múlva mégis hozzácsapott még 4 ötkarikás aranyérmet, majd a Rióban 100 m pillangón a Cseh Lászlóval és Chad le Closszal holtversenyben megszerzett ezüstje után másodszor is bejelentette: „Ennyi volt, kész vagyok visszavonulni.” És másodszor már tartotta a szavát.

Kijev jelenlegi polgármestere, Vitalij Klicsko már két évtizeddel korábban is politikai babérokra tört, ezért – és főképp krónikus vállsérülése miatt – 34 évesen felhagyott a profi boksszal. A választópolgárok ekkor még nem szavaztak neki bizalmat, az ukrán „Vasököl” pedig visszatért a számára sikeresebb terepre, a szorítóba. Első meccsén megszerezte a WBC világbajnoki övét, amelyet kilenc alkalommal védett meg. Az újra jelentkező vállproblémák és az újabb kampány miatt 42 évesen ismét visszavonult – és gyakorlatilag azóta ő vezeti az ukrán fővárost.

Niki Lauda kétszeres világbajnokként, 30 évesen intett búcsút a Forma–1 világának, mondván, nem motiválja őt már az állandó körözés, és inkább légitársaságot alapított. A cég azonban nem virágzott, anyagi gondjai miatt pedig három év múlva a McLarennél tért vissza az osztrák pilóta a sportághoz. Ron Dennis csak azt követően emelte meg a fizetését, hogy Lauda megnyerte az évad harmadik futamát – a befektetés megtérült, két esztendő elteltével, 1984-ben újabb vb-címet ünnepelhettek.

Akik megjárták

Ha már Forma–1: a száguldó cirkuszban akad példa nem túl sikeres comebackre is. Michael Schumacher hétszeres világbajnokként, 37 évesen vett búcsút a paddocktól, 40 évesen pedig már újra a volán mögött ült. A Mercedesszel azonban megközelíteni sem tudta korábbi eredményeit. A három ráadásidénye alatt mindössze egyszer tudott dobogóra állni Valenciában.

Ehhez képest a jelenleg is aktív Fernando Alonso már kilenc pódiumnál jár 2021-es visszatérése után. A győzelem ugyan még várat magára, de a 43 éves kétszeres világbajnoknak még vannak tervei a jövőre nézve.

Szerettem a teniszt, de az azzal járó életet már nem akartam. A Garroson és Wimbledonban, amikor megérkeztem a szállodába, 100 ember várt rám. Amikor beléptem egy étterembe, ott volt 25 fotós körülöttem. Ki nem állhattam

 – magyarázta utóbb Björn Borg, hogy világelsőként, 11-szeres Grand Slam-bajnokként miért fejezte be a játékot – a hozzá legközelebb állók megdöbbenesére is – 26 évesen. Eltelt nyolc év, Borg visszatért, de első kilenc meccsén még szettet sem nyert, rendes mérkőzést pedig végképp nem is sikerült behúznia.

Cassius Clay, alias Muhammad Ali háromszoros profi világbajnokként, 37 évesen intett búcsút a ringnek. A legendás bokszoló nem sokáig bírta sport nélkül, egy év múlva már ismét edzett, és újra vb-elsőséget akart szerezni. Larry Holmes ellen azonban fikarcnyi esélye sem volt egyetlen pillanatra sem, a Las Vegas-i címmeccsen nyomokban sem emlékeztetett korábbi önmagára, és inkább sajnálatot keltett, ahogy a korábban a lábmunkájáról híres sztár megadóan várta, hogy véget érjen a megaláztatása.