Jó játék – balszerencsés vereség

Németh Szilárd (jobbra) volt a szlovák válogatott legjobbja, ő lőtte a házigazdák góljátSomogyi Tibor felvételeKét órával a találkozó kezdete előtt az időjárás meggondolta magát, elállt a kétnapos esőzés, de a dermesztő hideg és a szél megmaradt. Csak természetes, hogy a pálya talaja nem volt ideális, mondták is egyesek, ez lesz a hazai csapat tizenkettedik játékosa. Nem volt így egészen, de a szó szoros értelmében nem alakulhatott ki igazi játék a göröngyös pályán. Viszont izgalom, küzdelem, drámai helyzetek és pillanatok bőven akadtak, mindezek a momentumok kárpótolták az igazán színvonalas futball hiányát. A mérkőzést felvezető szpíker kellőképpen ráhangolta az összecsapásra a közönséget, amelyik kezdettől fogva régen tapasztalt fantasztikus buzdítással állt a csapat mellett.

Kínos jelenettel kezdődött a találkozó: a belügyminisztérium zenekara által játszott himnuszokat talán csak a játékosok és maguk a zenészek hallhatták, a lelátó népe nem. A pályán lévő mikrofonokat ugyanis elfelejtették rákapcsolni a hangszórókra. De ez mit sem zavarta a csapatokat és a szurkolókat, a rendezők annál jobban szégyelhetik magukat. Ki tudja, hanyadszor.

Bátran kezdett a szlovák válogatott, Németh Szilárd már az elején meredek átadással indította csatártársát, Vitteket, aki tulajdonképpen egyedül állt Seamannel szemben, de az utolsó pillanatban elcsúszott. Jó iramban zajlott a meccs, jobb volt a nagy kedvvel futballozó hazai csapat, Németh és Vittek állandó veszélyt jelentettek az angol kapura. Aztán a 24. percben elérkezett az első félidő döntő pillanata: Janočko elhúzott a bal oldalon, beadását Pinte fejjel megtoldotta, és a mozgékony Szilárd, aki nem döntögette a védőket, hanem mint a gyík elsiklott közöttük vagy mellettük, közelről a hálóba pofozta a labdát. Több sem kellett az angoloknak, elkezdtek támadni. A védők mögé küldött hosszú átadásokkal rendre Owent keresték, de nem nagyon találták meg, a csúszós talajon megugrott a labda és résen voltak a bekkek. A párharcok során gyorsabbak, ügyesebbek voltak a vendégek, ennek tudható be, hogy többször is veszélyeztettek. A 39. percben egy szögletrúgás után König a csodával határos módon hárította Southgate közeli fejesét. A hajrában Németh lövését védte Seaman. A nézőtéren pedig a biztonsági emberek „védték” a rendet, néhány agresszív britet kellett megregulázni.

Szünet után hiába kezdett ismét óriási buzdításba a nézőtér, ez valahogyan nem hatott a csapatra, meglehetősen passzív játékkal magára húzta az amúgy is aktivizálódó vendégeket. Halogatta a játékot, egyesek sérültet színlelve igyekeztek megtörni az angolok lendületét, kizökkenteni őket a ritmusból. De éppen Dzúrikék vesztettek tempót, s ahogy támadtak az angolok (főleg a bal oldalon), érződött, idő kérdése, mikor rúgnak gólt. Az 57. percben Heskey, akit szinte nem lehetett feltartóztatni, átjátszotta Zemant, szorongatott helyzetből Beckhamhez játszott, de a híres hetes három méterről König kezébe fejelte a labdát. Figyelmeztető jel volt. Állandóan a vendégek támadtak, a védekező hazaiak csak kontrákat vezettek, az egyiket majdnem sikerült befejeznie Némethnek: becsapta Southgatet, labdája azonban keresztben elvánszorgott a gólvonal előtt. Utána a szabadrúgás-specialista Beckham nagy pillanata következett: mintegy 40 méterről, bal oldalról végezte a pontrúgást, erősen lőtt labdája furcsán „kacsázott” a kapu felé, a védők elméláztak, Owen mögéjük került, felugrott és a gömb, a megdermett König mellett a bal sarokban kötött ki (65.). Vitteknek volt utána két nagy lehetősége, nem használta ki. Már úgy tűnt, döntetlen marad az eredmény, amikor a fekete bőrű Heskey megbosszulta a nézők gúnyos huhogását: erőszakosan átjátszotta (sokadszor) az eléggé bizonytalanul futballozó Hlinkát (lebirkózni sem tudta az angolt), az alapvonalról beadott, Scholes az apró termetű Owenhez passzolt, a lassú Dzúrik tétovázott, az angol nem, közelről belőtta a második gólt (83.). És a nézőtéren felhangzott a győzelmet ünneplő angol himnusz, ha már a zenekar „elhallgatta”. Úgy tűnt, korán, mert a hazai csapat óriási erőfeszítéseket tett az egyenlítésért, kapujához szegezte ellenfelét: Seaman Németh lövését védte, Zeman közeli löketét estében mentette az egyik védő. Befejeztetett. A végletekig izgalmas, színvonalban nem annyira kiváló, de drámai meccsen a döntetlen igazságosabb lett volna. De ahogy mondani szokták, a futballban és a szerelemben gyakran nincs igazság. A lelkes nézők csak az eredmény miatt szomorkodtak, a régen látott játék miatt nem. Vastapssal jutalmazták a némileg peches kedvenceiket. Messina játékvezető határozottan bíráskodott, nagy erénye volt (kicsit triviálisan fogalmazva), hogy egyszer sem „ette meg” a műeséseket. Bizonyára vacsorázott a mérkőzés előtt.

SZLOVÁKIA–ANGLIA 1:2 (1:0)

Góllövők: Németh Szilárd (24.), ill. Beckham (65.), Owen (83.). Játékvezető: Messina (olasz), 27 000 néző. Sárga lap: Vittek, Leitner, Zeman, Gerrard, Scholes. Kapura tartó lövések 5:5, mellé 3:3, szögletarány 5:5, szabálytalanságok 15:16. SZLOVÁKIA: König–Zeman, Dzúrik, Hlinka–Pinte (89. Kožlej), Karhan, Petráš, Leitner–Vittek (81. Reiter), Janočko (89. Mintál)–Németh Szilárd. ANGLIA: Seaman–G. Nevill, Woodgate, Southgate, Ash Cole–Beckham, Gerrard (78. Dyer), Butt, Scholes–Heskey (90. A. Smith), Owen (87. Harg Reaves).