Iramdiktálás Párkányban és eredményes nyitás észak felé

Kilencvenkilencben szakadás állt be a szlovákiai kyokushin karatemozgalomban. A szőgyéni klub kivált a többiek közül, de az idő bebizonyította, hogy balszerencsés lépés történt, mert azóta a szőgyéniek többsége lassan visszaszivárgott a nagytestvérhez. Erről is szó esik a következő beszélgetésben, amelyben Rácz Norbert, a Szlovák Kyokushin Karate Szövetség elnöke válaszol kérdéseimre.Napjainkban hol tart a kyokushin karate térhódítása Szlovákiában?

Tudtommal létezik még a másik irányzata is, de arról nem nyilatkoznék. A miénk nyilvánvalóan megerősödött a szőgyéniek visszatérésével. Egy erős, sokversenyzős klubról van szó, öten barnaövesek, vagyis a legmagasabb fokozat alattiban vannak: Tóth Tihamér, Bernet Krisztián, Sárai Viktor, Majthényi Tibor és Kurcz Norbert. És mindnyájan elég szép eredményeket hoznak a viadalokról. Szinte valamennyi versenyen dobóra álltak. Soha nem okoztak csalódást.Már hagyományosan iramdiktálók a párkányiak. Hol tapasztalható még látványos fejlődés?

A versenyeredmények tekintetében a zselízi (Magát Péter) és a bősi klubban (Újhelyi Andrea, Kovács Viktória). Mögöttük található az érsekújvári, majd következnek a kisebbek. Vannak olyan falusi klubok is, ahol tíz-tizenöt ember edz. Ilyen helyeken nem lehet rohamosan növelni a létszámot. Pöstyén mellett, Varbón tevékenykedik egy feketeöves edző, akinek évek óta goj- ryus klubja van, rengeteg gyerekkel. Ez a stílus harminc éve létezik Szlovákiában. A mester háromszor elhozta hétvégére Párkányba a tanítványait, tíz-tizenöt gyereket, közben én is voltam náluk edzést tartani. Néhányan azóta levizsgáztak, megszerezték a legalsó övfokozatot. Tehát kezdünk már észak felé is nyitni, terjeszkedni, hiszen Szliácson is van már klubunk. Jelenleg hány kyokushin karatéka készül Szlovákiában?

Kétszázötven nyilvántartott versenyzőnk van, de a pontos létszám nehezen meghatározható, mert állandóan változik. Például a párkányi klubba folyamatosan veszünk fel embereket, nagy a mozgás.Növekvő a létszám?

A szőgyéni klub visszatérése és a varbóiak megjelenése gyarapította az irányzat követőinek számát. Nemzetközi porondon is születtek már figyelemre méltó eredményeik?

Sikereink tekintetében a 2001-es év a leggazdagabb. Az élre Kovács Ferenc helytállása kívánkozik. A Budapesten tanuló párkányi fiatalember nehézsúlyban márciusban elindult a nyílt magyar bajnokságon, és bronzérmet szerzett. Szlovákiai kyokushin karatéka a felnőttek között ilyen előkelő helyen még soha nem végzett. Nagyon szerencsés helyzetben voltunk az idén, mert olyan helyekre is kijutottunk, ahova korábban nem. Februárban nyolcan jártunk a tőlünk négyezer kilométerre fekvő Jekatyerinburgban rendezett nyílt orosz bajnokságon. Meghívtak bennünket, a rendezők állták az útiköltségeket, s így éltünk a lehetőséggel. Nagyon kevés esélyünk volt arra, hogy az érmesek közé kerüljünk, nekünk már az is siker volt, hogy versenyzőink végigbírták a küzdelmet a japán, brazil és iráni kiválóságokkal. A világ 17 országából akadt induló. Hatalmas tapasztalatszerzés volt ez számunkra, hiszen olyan nagyságokat láttunk élőben küzdeni, akiket korábban csak videóról nézhettünk. Korábban mindössze a környező országokba jutottunk ki a versenyekre. Mióta legjobbjaink saját szemükkel is látták a nagyágyúkat, sokkal nagyobb kedvvel karatéznak, teljesen másképp viszonyulnak a munkához. Pedig az edzéslehetőségeink nem ideálisak. Idén Szentesen rendezték meg az Európa-bajnokságot, végre közelben, nem úgy, mint tavaly Portugáliában, meg előtte Spanyolországban, vagy Ukrajnában. Hat karatékát neveztünk, de végül csak három párkányi indult: Pozsár Viktor, Marián Papšo és Kovács Ferenc. Mindhárman kikaptak az első fordulóban, a lengyel, ukrán és orosz ellenféllel szemben azonban végigküzdötték a versenyidőt, ami egyáltalán nem szégyen, mert olyan nemzetek képviselőivel találkoztak, akik az érmek nyolcvan százalékát begyűjtik a világversenyeken. Van tehát hova kapaszkodni?

Van. Tapasztalatszerzésre remek volt az Eb is. Ezek a versenyek mind küzdelemben vagyis kumitében voltak. Formagyakorlatokban (kata) nem indultak?

A hivatalos kontinenstalálkozókon évekig csak kumite volt. Tavaly novemberben Katowicében rendeztek hosszú idő után kata Eb-t. A férfiak mezőnyében a zselízi Stanislav Majtán és jómagam indultam. Nem éltük túl az első fordulót, ami jelzi: még nagyon gyerekcipőben járunk. Egyetlen szlovákiai feketeöves lányunk, a párkányi, de Pozsonypüskökiben edzősködő Godó Éva viszont hatodik lett. Októberben a szlovák katabajnokság zajlott. Erről is szólna röviden?

Párkány város polgármesterének kupájért folyt a küzdelem. Végül ezt a serleget Godó Éva szerezte meg. Immár negyedik alkalommal rendeztük meg a bajnokságot, s ezúttal a hazaiakon kívül cseh és magyar versenyzők is tatamira léptek. Kumitében november 24-én Zselízen lesz a szlovák bajnokság. Minden érdeklődőt ezúton is meghívok.

SZLOVÁKIAI KATABAJNOKOK

Október huszadikán Párkányban a következők szereztek bajnoki aranyérmet – Fiúk, narancssárga övesek, 10 évig: Kiss Károly, 13 évig: Szabó András (mindketten Érsekújvár), 16 év fölött: Csizmadia Attila (Párkány); sárga övesek, 10 évig: Horony Attila (Pozsonypüspöki), 13 évig: Marek Janok, 16 évig Éder Olivér, 16 év fölött: Szabó Gábor (mind Párkány); zöld és barna övesek, 13 évig: Majthényi Tibor, 14 év fölött: Tóth Tihamér (mindketten Szőgyén).

Lányok, narancssárga övesek, 10 évig: Tóbiás Réka, 16 évig: Adela Urbánová; sárga övesek, 13 évig: Rab Szilvia, 16 évig: Kamila Katolinová, 16 év fölött: Farkaš Anett, zöld és barna övesek, 16 évig: Tanka Veronika, 16 év fölött: Diana Krištofčíková; barna és fekete övesek: Godó Éva (mind Párkány)