Hová lett a Loki védelme?

Hat meccs, hat győzelem, hétpontos előny a tabellán – ez a listavezető Ferencváros mérlege az NB I-ben.

A Zeljeznicar elleni kínos EL-kiesés után kevesen gondolták volna, hogy a teljesen reménytelen, nyuszi játékot mutató Fradi ilyen hamar összekapja magát – igaz, a hazai ellenfelek nem éppen a bosnyák csapat szintjén teljesítenek. Pedig az idei nagy menetelésben a Fradi már játszott a mezőny „krémjével”, egyaránt idegenben győzte le a harmadik helyen álló Haladást (2:0), valamint az utóbbi évek bajnokcsapatait, a Videotont (3:1) és a Debrecent (3:0).

A Debrecen elleni mérkőzésen megmutatkozott, hogy a Ferencváros miért emelkedik ki az NB I jelenlegi mezőnyéből. Bár ezúttal a Loki is a szebbik arcát mutatta, a magyar szinten kimondottan jónak számító mérkőzés minden fordulópontjából a ferencvárosiak jöttek ki jobban.

A Gera Zoltán nélkül felálló FTC is elég erős volt, Roland Lamah kiváló passzokat adott, Böde Dániel határozott volt a kapu előtt, s amikor kellett, Stanislav Šesták és Radó András is a megfelelő megoldást választotta. A három gól mellett a zöld-fehérek lőttek egy kapufát, és a meccs legnagyobb helyzetét is ők rontották el, amikor Busai tíz méterről, senkitől sem zavartatva lőtt a kapu mellé. A Fradi – nem túlzás – rúghatott volna öt gólt a Nagyerdei stadionban.

Ehhez képest kissé mókás volt Kondás Elemér mérkőzés utáni nyilatkozata. „Próbálkoztunk, de kaput nem találtunk, ez volt a probléma” – értékelt a debreceni tréner. Kondás szavai azért hangzanak furcsán, mert a Loki elsősorban harmatgyenge védekezése miatt szenvedett ilyen különbségű vereséget. Az első gól egészen iskolás volt: a védők mögé ívelt labdát Böde kezelte le, majd lőtte a kapuba. A belső védőként szereplő Mészáros Norbert még díszkíséretet sem adott, inkább csak kedvetlenül nyargalt mellette. Ennél is nagyobbat hibázott a harmadik gól előtt Zsidai László, aki Lamah sokadik pazar indításánál egyszerűen elszámolta magát: a labda mögötte landolt, és az üres területre érkező Radónak nem volt más dolga, mint a kapuba emelni. A Debrecen hat forduló alatt 10 gólt kapott, ennél többször csak a DVTK (14) és a Békéscsaba (16) kapitulált – szóval talán a védelemmel vannak bajok Debrecenben, nem a támadójátékkal.

Ismét mérkőzést nyert a Puskás Akadémia csapata, ezúttal a Vasas ellen, ezzel a felcsútiak lapzártakor a hatodik helyen tanyáztak. Szép teljesítmény, mondanánk, ha nem tudnánk, hogy ez a klub egyre kevésbé méltó az Akadémia elnevezésre. A Vasas elleni kezdőcsapatban mindössze egyetlen saját nevelésűnek mondható játékos szerepelt: a 18 esztendős Sallai Roland (az egykori válogatott játékos, Sallai Sándor fia), aki 2009 óta futballozik a Videoton, illetve a Felcsút csapatában. Rajta kívül azonban főleg rutinos magyar futballisták (mint Fiola vagy Lencse), továbbá négy exjugoszláv államból származó idegenlégiós erősítette a horvát Robert Jarni együttesét.

Az Akadémián bekövetkező változásokról egyébként a Futballsznob blogja közölt egy nagyon színvonalas, adatokkal alátámasztott írást, amely arról tanúskodik, hogy a miniszterelnök kezdeti elhatározása (a Puskás Akadémia a fiatal tehetségek csapata lesz) megváltozott, és most már nem a tehetséggondozás vagy a bentmaradás, hanem az 1–5. hely megszerzése a cél a csapatnál. Csak egy beszédes mutató a sok közül: a Puskásnál az első fordulóban a saját nevelésű játékosok pályán töltött idejének aránya az összes játékperchez viszonyítva mindössze 12,5 százalék. A Puskás Akadémia első NB I-es szezonjában (2013/14) ez az arány háromszor magasabb volt…