<p>„A repülőben már felkészültem erre” – mondta nevetve Farkaš Henrietta, a szlovák paralimpiai küldöttség hazaérkezése után az újságírók rohamát állva. A rozsnyói származású látáskárosult alpesi síző Szocsiban két aranyat és egy bronzot szerzett, így már ő a legsikeresebb szlovákiai paralimpikon. Henrietta vezetőjével, Natália Šubrtovával az Új Szó kérdéseire is válaszolt.</p>
„Hogy is lehetnék csalódott?”
A szocsi paralimpia előtt azt mondta, öt aranyérmet szeretne nyerni. Végül két arannyal és egy bronzzal tért haza. Elégedett?
Három paralimpiai éremmel hogyan is lehetnék csalódott? Szocsiban sok mindent megéltünk, rögtön a játékok elején megnyertem a lesiklást, aztán jöttek csalódások, szuper-G-ben és kombinációban is hibáztam, de műlesiklásban harmadik lettem, az utolsó napon pedig megnyertem az óriás-műlesiklást. Nem volt egyszerű Szocsiban versenyezni, az időjárással is meggyűlt a bajunk, először túl meleg volt, aztán jött a köd és a havazás… Nem minden sikerült a terv szerint, a szuperkombináció felett még mindig nem tértem napirendre. Nem is értem, hogyan történhetett meg, hogy az utolsó kaput kihagytam, miért nem reagáltam a vezetőmre. De hát megtörtént, ezzel már nem tudok mit tenni. Szerettem volna túlszárnyalni a vancouveri teljesítményem, de most boldog vagyok ezzel a három éremmel.
A szlovák paralimpiai küldöttség összes érmét az alpesi sízők szerezték. Miért pont ez a sportág ilyen sikeres?
Az alpesi sízésnek már hagyományai vannak a fogyatékkal élők körében is Szlovákiában. Évtizedek óta versenyeznek benne, míg például a curlingcsapat most először szerepelt a paralimpián. A sífutás meg a biatlon pedig kihalóban van, egyetlen versenyzőnk van, egy utolsó mohikán, nincsenek követői.
Szocsi teljesítményének köszönhetően ön lett Szlovákia eddigi legeredményesebb paralimpikonja öt arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal.
Ennek az elsőségnek is örülök, ez is egyfajta győzelem és siker. Meglátjuk, hogy így marad-e ez a 2016-os riói játékok után is, vagy ott valaki megelőz. Addig mindenesetre ki fogom élvezni ezt a titulust.
Milyen volt a felkészülés a szocsi játékokra azok után, hogy tavaly komoly sérülést szenvedett?
Több sérülésem is volt, ez nehezítette a felkészülést. Mindezek ellenére abban bíztunk, hogy több aranyat is szerezhetünk, de az embernek nem lehet mindig szerencséje. A sérülések miatt csak január közepén kezdhettem síelni, a kimaradt edzés hiányzott, talán nem voltam olyan magabiztos a lejtőn. De mindent megtettem a sikerért, az erőnléti edzőmnek köszönhetően gyorsan formába lendültem, és három érmet hoztam Szocsiból.
Melyik számot gyakorolja a legtöbbet, és melyiket kedveli a legjobban?
Legtöbbet az óriás-műlesiklást és a műlesiklást gyakoroljuk, de paradox módon azokat kedveljük a legjobban, amelyeket nagyon ritkán tréningezünk: a gyors számokat, a lesiklást. Sajnos, erre nincsenek meg a megfelelő edzéskörülmények, így a lesiklást mindig csak a versenyeken élvezhetem.
Milyen az együttműködés ön és a vezetője, Natália Šubrtová között a versenyeken?
Számomra nagyon fontos, hogy minél több információt kapjak tőle. Hallanom kell a hangját, hogy húzzon magával. Az első lesiklóedzésen véletlenül kikapcsolt az adóvevőm, nem hallottam a vezetőmet, és nagyon bizonytalanul síeltem. Rendkívül fontos, hogy vezető és versenyző között meglegyen az összhang és a bizalom. Natália azonnal ráérez, ha elbizonytalanodom a lejtőn, és azt is tudja, mivel biztasson.
Natália, vezetőként folyamatosan irányítania kell Henriettát, érthető utasításokat kell neki adnia. Még soha nem fordult elő, hogy összekevert valamit, jobbra helyett balrát mondott?
Olyan már megesett velem, hogy egyszerre három dolgot is akartam mondani, és kicsit dadogtam, de gyorsan kijavítottam magam. Folyamatosan kommunikálunk, így egy kis baki még nem vészes.
Nem nehéz síelés közben folyamatosan beszélni is?
Én már ezt megszoktam, de az tény, hogy néha annyira biztatom Henit, hogy már alig bírok! Ilyenkor azt mondom magamban, hogy a célig már valahogy ki kell bírnom, ott majd kiliheghetem magam.
Henrietta, milyen érzés, hogy verseny közben valaki állandóan kiabál önre?
Nekem erre nagy szükségem van, mert egyébként hajlamos vagyok elengedni magam, kicsit elaludni, s enyhíteni a tempón. De ha Natali rám kiált, akkor mindjárt vigyázzba állok, és felgyorsítok. Számomra nagyon fontos, hogy valakit mindig halljak a verseny alatt, vagyis nekem nagyon megfelel Natali stílusa.
Szocsiban volt lehetőségük ellátogatni más helyszínekre is, vagy csak az alpesi sízők központjában, Roza Hutorban tartózkodtak?
Egyszer voltunk biatlonon, nagy élmény volt. Ott is remek volt a hangulat, életemben először láthattam paralimpiai biatlonversenyt.
Szocsi érmeiért 57 500 euró állami jutalom jár. Tudja már, hogy mihez kezd vele?
Ezen még nem gondolkodtam, először is meg kell kapnom ezt a pénzt. Még a vancouveri jutalmak egy részét sem kaptuk meg, úgyhogy korai volna még tervezni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.