Hat ok, ami a magyar teniszsikerhez vezetett

1. Csapategység

A magyar teniszválogatott jókedvű, egységes társaságként érkezett Pozsonyba. Köves Gábor kapitány meghívta a fiatalokat, Valkusz Mátét és a friss junior Australian Open-győztes Piros Zsombort is, hogy testközelből tapasztalhassák meg a Davis-kupa légkörét, az ő jelenlétüket Fucsovics Márton utóbb külön is kiemelte. Bár a meccseken csak Fucsovics és Balázs Attila kapott lehetőséget, a két másik csapattag, Gödry Levente és Borsos Gábor is hozzájárult az oldott hangulathoz. A sajtótájékoztatókon, az edzéseken, a meccsek előtt és alatt – ahányszor a magyarokra néztünk, mindig volt közöttük interakció, ugratták vagy biztatták egymást. Ez a pályán is megmutatkozott, látszott, hogy a magyar teniszezők egymásért is harcolnak.

A szlovákoknál ezzel szemben feszültek a viszonyok. „Ahányszor átnéztem a másik kispadra, azt láttam, hogy Mečíř és Kližan nem is szólnak egymáshoz” – mondta az első egyest játszó Balázs Attila, akit Martin Kližan még le tudott győzni. Kližan már többször éreztette felsőbbrendűségét a szövetséggel szemben (lásd az ominózus Facebook-posztját: „Nélkülem a hatodik neandertáli csoportban lennétek!”), s bár Miloš Mečíř kapitány azt hangoztatta, hogy már minden rendeződött, Mečíř egynémely megnyilatkozásánál (amikor arról beszélt, hogy a Davis-kupa-részvétel prioritások kérdése is) Kližan látványosan forgatta a szemét. Andrej Martin a nagy nyilvánosság előtt kritizálta a csapat edzésmódszereit, állítása szerint „összesen nulla percet” edzhetett párost, pedig az volt az egyik kulcsfontosságú pont. Mečíř erre azt mondta neki, miért nem kérte erélyesebben. A nem felhőtlen kapcsolatok miatt úgy tűnt, a szlovákok képtelenek csapatként küzdeni.

2. Fucsovics formája

A magyarok első számú játékosa nagyszerű formát fogott ki Pozsonyban, s végül mindhárom pontból kivette a részét. Pénteken egyesben legyőzte Jozef Kovalíkot, szombaton Balázs Attilával az oldalán ötszettes drámában felülmúlta Kližant és Andrej Martint, vasárnap pedig Kližan elleni sikerével a Világcsoport rájátszásába juttatta a magyarokat.

Fucsovicsnak különösen az adogatásai voltak jók: pénteken Kovalík ellen 13 ászt ütött (ellenfele négyet), és az első szervái 80%-ából pontot szerzett (ellenfele csak az 58%-ukból). Hasonló volt a statisztikája a Kližan elleni vasárnapi meccsnek is: 18 ász (Kližannak 7), 83%-ban pontra váltott első szervák (Kližannak 71%).

Figyelemre méltó volt az is, hogy kiélezett helyzetben sem roppant össze, Kližan ellen például a harmadik szettben 4:3-as vezetésnél semmi-negyvenről tudta megnyerni az adogatójátékát.

3. Borítás

Tavaly Budapesten a szlovákok 3:0-ra nyertek, de a salakszezon kellős közepén csapott össze a két ország teniszválogatottja, így egyszerűbb és célszerűbb is volt salakon megrendezni a meccset, bár az kifejezetten nem feküdt Fucsovicsnak. A magyarok első számú teniszezője a gyors pályákon érzi jól magát, ezeken tudnak a legjobban érvényesülni a szervái. Az NTC borítása kifejezetten gyors, egy 180–200 km/h-s szervával rendelkező játékos jól ki tudja ezt használni.

Volt már rá példa, hogy egy Davis-kupa- vagy Fed-kupa-összecsapásra valamivel lassabb borítást ragasztottak fel, most ez szóba sem került, Igor Moška, a szlovák szövetség főtitkára azt hangsúlyozta, hogy a játékosok hozzá vannak szokva a borításhoz. „Én nem edzek az NTC-ben” – kérte ki magának Kližan, aki szemmel láthatólag nem volt elemében egész hétvégén.

4. Lacko betegsége

Lukáš Lacko vírusos megbetegedése sok szempontból sokat ártott a szlovákoknak: ha Lacko egy nappal korábban, még a sorsolás előtt robban le, Mečíř még nevezhetett volna valaki mást a mérkőzésre, például Gombos Norbertet, aki ugyan Lackónál rosszabbul áll a világranglistán, de a Davis-kupában már bizonyította odaadását (debütálásakor Dominic Thiemet győzte le). Ráadásul neki is fekszik az NTC borítása, hiszen novemberben megnyerte a Slovak Opent. Ez a borítás egyébként Lackónak kifejezetten kedvence, ő már kétszer nyerte meg a pozsonyi challengertornát. Egészen másként alakulhatott volna az összecsapás, ha pénteken, 1:0-s szlovák vezetésnél Lacko játszik Fucsovics ellen.

5. „A Davis-kupa-faktor”

A Davis-kupa más mint egy sima torna – ezt minden összecsapás előtt el szokták mondani játékosok és kapitányok, és teljesen igazuk van. Ezt a szlovákok is megtapasztalhatták Dominik Hrbatý idejében – ő tipikusan az a játékos volt, aki hazája képviseletében tőle magasabban jegyzett teniszezőket is meg tudott verni. Hasonló motiváció és lelkesedés fűtötte Pozsonyban a magyarokat is.

A másik jelentős különbség a Davis-kupa és a tornák között, hogy itt az edző a kispadon ül. Ha van érzéke hozzá, a szünetekben pont azokat a szavakat tudja mondani a játékosának, amelyektől koncentráltan, összeszedetten képes folytatni a játékot. De van lehetőség taktikai módosításokra is, a kapitány kívülről jobban láthatja, mire van szükség. Ezt emelte ki Köves Gábor is: „A meccs előtt is lehet figyelni az ellenfelet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a mérkőzés közben változtassunk, reagáljunk az adott szituációkra.” Köves saját kapitányi szerepének fontosságát is ebben látja.

Mečíř viszont mindig is keveset beszélt a játékosokkal, Kližannal pedig különösen hűvös a viszonya.

6. A „Davis-kupa-nyűg”

Bár Kližan 2007-es, elvesztett bemutatkozómeccse után hazai pályán most vasárnap veszített ismét egyest a Davis-kupában, nem lelkesedik annyira ezért a versenysorozatért, mint Hrbatý vagy Karol Kučera. Most is felhívta arra a figyelmet, hogy nem jó a Davis-kupa rendszere, a három győztes szettig tartó mérkőzések túlságosan kimerítik a játékosokat, akik a Davis-kupa utáni héten a tornákon emiatt hátrányt szenvedhetnek.

Fucsovics ezzel szemben teljesen másképp látja: „A Davis-kupa után mindig jól szoktam játszani a tornákon.” A magyarok első számú játékosa ezt azzal magyarázza, hogy szeret jó játékosok ellen játszani, amire a Davis-kupában lehetősége van, és a sikeres Davis-kupa-meccsek önbizalmat adnak neki a tornákra is. A hozzáállásbeli különbség aztán a pályán is megmutatkozik – akinek csak nyűg a Davis-kupa, az (tudatosan vagy tudat alatt) kímélheti magát, mást pedig csak még jobban felpörget ez a helyzet. Jól illusztrálta ezt Kližan és Fucsovics vasárnapi csatája: mindketten összesen kilenc szettet játszottak az előző két napon, de míg Kližan a meccs közben egyre jobban elfáradt, Fucsovicson csak az első szettben érződött némi fáradtság, utána pedig a legjobb játékát tudta mutatni.