Három gól sem volt elég a ponthoz

A választ matematikai képletekkel nem lehet kiszámolni, Rimaszombatban viszont jól tudják – a liptószentmiklósiak ellen három lőtt gól is kevés volt, a gömöriek háromszor vezettek, mégis kikaptak 4:3-ra, így továbbra is a táblázat utolsó helyén állnak.

Pedig a múlt héten komoly erősítés érkezett a válogatottat is megjárt Pavol Sedlák személyében, aki négy éve már játszott a gömöri csapatban, s tapasztalatai nagy hasznára lehetnek a sereghajtónak. Sedlák a meccs első húsz percében nagyszerű volt, s ezután is volt néhány ígéretes átadása, a szünet után viszont teljesen eltűnt. Nem az ideális még a kondíciója Vargicnak sem, aki Morháčcsal együtt rövid bőcsi kitérő után tért vissza Rimaszombatba (az NB II-es gárda értésükre adta, csak a cserepadon kapnának helyet, így az eredetileg vonzónak tűnő magyarországi szerződés már nem hozta lázba őket), de már a 8. percben újra belopta magát azon szurkolók szívébe is, akik esetleg rossz néven vették az „árulást”: Piszár átadására a második vonalból érkezve kilőtte a bal alsó sarkot – 1:0. Ez volt a rimaszombatiak első gólja az idényben – 368 percet vártak rá.

Negyedórát sem vártak viszont az egyenlítésre a liptóiak: Bezák remekül eltalált bombája a vinkliben kötött ki – 1:1. Hét perc elteltével jött az újabb rimaszombati gól – Vargic remekül futott el a jobb oldalon, szép cselek után egészen az ötös sarkáig vitte a labdát, középre perdített, Líška pedig közelről a kapuba passzolt – 2:1. Vargic egy harmadik gólt is összehozhatott volna, ám amikor lerántották a tizenhatosban, a bíró nem látott szabálytalanságot. Az öklüket rázó nézők ekkor még nem sejtették, lesznek ennél mérgesebbek is: az első félidő hosszabbításában a játékvezető 18 méterről ítélt erősen vitatható szabadrúgást a vendégek javára, Latiak pedig egy lapos lövéssel egyenlített – 2:2.

A rimaszombatiak azonban harmadszor is megszerezték a vezetést: Morháč egy hatvanméteres passzal nagyszerűen indította Piszárt (lesgyanús helyzet volt, de a partjelző elengedte), aki legszebb napjait idézve ellentmondást nem tűrően lőtt a hálóba – 3:2. Csakhogy a rimaszombatiak erőnléte egyre fogyott, Sedlák sehol sem volt, Vargic is lankadt, Piszár is nehezen bírta szusszal. Zvara ráadásul egy ártatlan szituációban a felezővonalnál elvesztette a labdát, Latiak pedig egészen a kapuig vitte, és egyenlített – 3:3. A liptóiak hét perc múlva fordítottak: Prošovský nagyon rosszul jött ki egy szögletre, Pekár pedig gond nélkül gólt fejelt – 3:4.

Ekkor még hátravolt 23 perc, a meccsben az addigi tempót elnézve benne volt még minimum három gól, de a rimaszombatiak játékából hiányzott az elképzelés és az elszántság. A nagymihályiak ellen tapasztalt harcias rohamok helyett a meccs a tavasszal oly sokat látott kilátástalan passzolgatássá fajult. Az utolsó percben Piszár ugyan minden dühét beleadta egy utolsó kísérletbe, de a kapus kiütötte a kemény lövést.

„Hány gólt kellene rúgnunk, hogy nyerjünk?! Talán ötöt?!” – fakadt ki elkeseredve a hazai csapatkapitány a mérkőzés után. A rimaszombatiak egyre inkább leszakadnak a táblázaton, s ha így folyatják, lassan azt is elkezdhetik számolgatni, hány pont is kell az I. ligában a bentmaradáshoz.