Harc a példaképek ellen

Általában az édesapa hatására válik a fiúgyermek az autók szerelmesévé, azonban az Ericsson családban ez éppen fordítva történt: a családfőnek Marcus gokartmániája miatt kellett megtanulnia, hogyan kell megszerelni a masinát. A fiatal versenyzővel az Osztrák Nagydíj versenyhétvégéjén beszélgettünk. Utoljára 1991-ben volt svéd versenyző a Forma–1-ben Stefan Johansson személyében. Mennyire népszerű hazájában a száguldó cirkusz, és mit jelent a szurkolók számára, hogy ennyi idő után újra van Forma–1-es pilótájuk?Igen, nagyon rég volt már, hogy volt svéd Forma–1-es versenyző. Szóval igazán sokat vártak arra, hogy legyen egy pilótájuk, és nagyon akarták is már ezt, mert hatalmas az érdeklődés a motorsport iránt. Mondhatni, minden nap egyre nagyobb irántam az érdeklődés, remek támogatást nyújtanak a szurkolók Svédországban. Nagyon jó látni, hogy mennyire szurkolnak értem otthonról. A családjában, a felmenői között nincs Forma–1-es versenyző. Hogyan került így a sport közelébe?Valóban kicsit furcsa a helyzetem, mert sok versenyző pilótacsaládból származik, de az enyém soha nem volt érintett a motorsportban. Igazából csak véletlen volt, hogy a gokart világába csöppentem, nagyon fiatal voltam, nyolcéves. Kiderült, hogy elég jó vagyok benne, így az édesapám kapott egy kis segítséget, és vett nekem egy gokartot. Soha nem terveztem, egyszer csak eldöntöttem, és kiderült, hogy élvezem. Mit szólt ehhez a családja?Mivel a szüleim nem voltak érintettek a motorsportban, nem tudták, mit kell tenni, ezért kaptunk segítséget több embertől is a városomban, hogyan bánjunk a gokarttal. Sok tanácsot kaptunk a szerelésről is. Az apukámnak mindent meg kellett tanulnia a gokartokról. Vicces volt, mert én azt tanultam, hogyan vezessem, édesapám pedig azt, hogyan kell megszerelni. Volt ekkor példaképe a Forma–1-ben?Amikor fiatalabb voltam, Michael Schumacherre néztem fel. Ő volt az első, aztán később Kimi (Räikkönen) és Fernando (Alonso). Most kicsit furcsa, hogy ellenük versenyzem, de számomra Michael volt a legnagyobb hős. Milyen érzés versenyezni azok ellen, akiket példaképének tekintett?Az első évben és az első néhány versenyen nagyon-nagyon furcsa volt, de ma már nem gondolok erre, mert ugyanúgy az ellenfeleim, mint a többiek. Szóval már nem így tekintek rájuk, de valójában nagyon különleges érzés számomra. Tavaly a Caterhamnél kezdte karrierjét, majd egy nagy előrelépést tett azzal, hogy a Sauberhez került. Mi a következő célja?A Sauber igazán jó csapat, nagyon jó a hangulat, keményen dolgoznak, szóval személy szerint hosszú ideig maradnék velük. Az előző évhez képest is tettünk előrelépéseket, szeretném, ha együtt fejlődnénk tovább. Természetesen számomra is nagy előrelépés volt, hogy ide kerülhettem, úgyhogy továbbra is maradni szeretnék. Mi a legnagyobb különbség az előző és a jelenlegi csapata között?A Caterham fiatal csapat volt, kevés tapasztalattal. Itt, a Saubernél azt érzem, hogy tudják, hogyan dolgozzanak együtt, hiszen már nagy múlttal bírnak. A Saubernél sokkal erősebb az istálló struktúrája, mint a Caterhamnél. Szóval összességében az látszik, hogy a jelenlegi csapatom egy sokkal megalapozottabb, tapasztaltabb istálló, ami megnyilvánul abban is, ahogy együtt dolgoznak: tudják, hogyan működnek egyes dolgok. Úgy gondolom, ez a legnagyobb különbség. Milyen a kapcsolata a csapattársával és a többi versenyzővel? Van olyan esetleg, akivel baráti kapcsolatot ápol?Ez nehéz kérdés, mert a Forma–1 egyrészt nagyon személyes sport, leginkább mindig magad ellen küzdesz. Felipével (Nasr) nagyon jól kijövünk, mindig megbeszéljük az autóval kapcsolatos dolgokat, valamint a hétvégi versenyekről is sokat diskurálunk, szóval úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatunk. A többi versenyző közül néhányat jobban ismerek, néhányat kevésbé, de nem szoktam együtt lógni senkivel a pályán kívül. Van olyan rajt előtti szokása, amit soha nem hagyna ki?Nincs igazán ilyen, nem ez a típus vagyok. Csak próbálok nyugodt maradni, és a versenyzésre koncentrálni. Általában a verseny előtt szeretek a gondolataimba mélyedni, de ettől még szeretek beszélgetni is. Annyi, hogy talán kicsit túl rövidek a válaszaim ilyenkor, mert inkább koncentrálok. Pontszerzéssel kezdte a szezont, majd Kínában ismét szerzett egy pontot, ám ezután nem sikerült az első tíz közé jutás. Mit gondol, mikorra várható az újabb siker?Minden hétvégén megvan az esélyünk arra, hogy pontot szerezzünk, de az elmúlt versenyeken sajnos kicsit többet küszködtünk a többiekhez képest. Ám továbbra is arra kell törekednünk, hogy a maximumot nyújtsuk, és így újra megtörténhet a pontszerzés, mert az esélyünk mindig megvan rá. Továbbra is keményen dolgozunk, és mivel tudjuk, hogy vannak fejlesztéseink a nyárra, biztos vagyok benne, hogy a szezon második felében erősebbek leszünk majd. Erőviszonyok tekintetében hova sorolná jelenleg a Saubert a mezőnyben?Realistának kell lennünk: jelenleg nem elég a tempónk ahhoz, hogy önerőből pontot szerezzünk. Az időjárás mindig segíthet nekünk, valamint egy versenyen bármi megtörténhet, szóval, ha tökéletes munkát végzünk, akkor könnyen a pontszerzők közé kerülhetünk. Számos kritika éri ma a Forma–1-et. Mit gondol, hogyan kellene javítani a sporton, jobbá tenni?Nehéz megmondani, mert nagyon sok mindenről beszélnek, mit kellene tenni és mit nem a Forma–1-ben, ezért nehéz megállapítani, mi a jó és mi a rossz. Úgy gondolom, az egyik fontos dolog az, hogy a Forma–1-nek nagyobb esélyt kellene adnia a kiscsapatoknak a túlélésre. Láthattuk, hogy tavaly is távoztak (a Caterham, Ericsson volt csapata – a szerk. megj.), illetve gazdaságilag is erősebbé kellene tenni őket. Azt hiszem, találhatunk megoldást erre. Ez azt is jelentené, hogy a mezőny tagjai közelebb lennének egymáshoz, ami a nézőknek is jó lenne, hiszen izgalmasabb versenyeket láthatnának, ahol több autó harcol egymással.” Sokan beszélnek arról, hogy több gumiszállító jót tenne a Forma–1-es versenyeknek. Mi a véleménye erről?A szabályok tekintetében nagyon nehéz megmondani, mit lehetne tenni. Én imádok versenyezni, nagyon élvezem, ha több gumiszállító pedig ezt jobbá teheti, akkor miért ne jöjjenek? Ha nem, akkor pedig mindegy, mert így is szeretek versenyezni. Berta Kitti