Hajó a poggyászban

A vezérevezős és a leghátsó ember koccintása. Szombaton Komárom polgármestere fogadta a kiváló sportembereket, s ekkor készült az amerikai út előtti utolsó közös fotó is. Balról: Vlček Erik, Riszdorfer Richárd, Juraj Bača és Riszdorfer Mihály Vas Gyula felvételeKomárom. Szokatlan poggyásszal kel ma útra négy kiváló komáromi sportoló. A gyorsasági kajakozás tavalyi kétszeres világ- és Európa-bajnokai, Riszdorfer Richárd és Mihály, Vlček Erik és Juraj Bača csomagjai között található hajójuk is. Eddig mindig konténerben már előre vándorolt az edzőtábor, vagy a verseny színhelyére mindegyik egyes kajak, most két darabban, egy három és egy két méter húszcentis részre szétszedett változatban utazik velük a repülőgépen a Plastex márkájú lengyel sportszer. Mindenki csak a sajátját viszi, a négyes hajó az itthoni csónakházban marad, arra jóval később lesz csak szükség. A kiváló kajakosok útja az amerikai San Diegóba vezet, egészen délre, a mexikói határ közelébe. Velük tart Pavel Blaho, a válogatott edzője is, de komáromi mesterük, Soós Tibor ezúttal csak az edzőtábor ismertetésére vállalkozik, ő nem utazik a fiúkkal. „Elképzelésünk szerint április közepéig lesznek az amerikai olimpiai faluban, amely San Diegótól húsz-harminc mérföldre fekszik. Minél több órát a vízen kell tölteniük. Itthon az elmúlt hetekben sokat voltak a tanmedencében, úsztak és futottak is. Kinnlétük alatt a legfontosabb a kitartás gyakorlása napi négy öt-órában, és a súlyzózást sem szabad abbahagyniuk” – árul el néhány részletet a roppant fárasztó edzésmunkából, majd azt is megemlíti, hogy lényegében a tavalyi edzésterv szerint haladnak, csak a terhelési adagok lettek nagyobbak.

Háborús veszély van a világban, s ilyenkor mindenkiben felmerül a kérdés, mennyire garantált a biztonsága, el mer-e menni a támadásra készülő USA-ba, amely könnyen a terroristák újabb célpontja lehet. Értesüléseink szerint a négy kajakos is előbb két táborra oszlott, ketten nem féltek, s mentek volna, a másik kettő pedig inkább a biztonságosabb Európát választotta volna. Soós Tibor állítja, ő nem szólt közbe: „A fiúk megbeszélték a dolgokat, meggyőzték egymást, s végül mindnyájan elindulnak Amerikába. Nem lenne jó, ha külön-külön dolgoznának, a közös siker érdekében együtt kell maradniuk, ráadásul földrészünkön aránylag hűvös van, ami csak nehezíthetné az itt maradtak helyzetét.” Szerinte amúgy sem lesz háború, s kitörésére nem gondolnak. A tartalékmegoldásként számításba jövő Sevilla már nem időszerű, s az olimpiai faluban garantált lesz világbajnokaink biztonsága. Megnyugtatóan hangzik, ám az mindenképpen elszomorító, hogy manapság egy amerikai edzőtáborozás kapcsán ilyenről is említést kell tennie a sportújságírónak. (jmk)