Gólzápor a viharos szélben

A hazaiak számára az utolsó négy bajnokin nem sok babér termett, ezért fogadkoztak, eljött az ideje visszatalálni a helyes útra. A hazai szurkolók is osztották ezt a véleményt, és a csenkeieket megfelelő partnernek találták ehhez. A két csapatot 4 hely és 8 pont választotta el egymástól. Viszont akadt olyan nézet is, miszerint nehéz dolguk lesz, mert viharos erejű szél tombolt a meccs időpontjában. (Mint később bebizonyosodott, a szél is kapott némi szerepet a találkozón.)

A hazaiak ez első perctől kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést, próbáltak gyorsan gólt szerezni. Ennek ellenére az első komolyabb lehetőséget a vendégeknél jegyezhettük fel, ám blokkoltak a védők. Erősödött az egyházkarcsai nyomás, aminek csakhamar meg is lett az eredménye. A 19. percben egy szögletrúgás után gyönyörű csúsztatott fejessel megszerezték a vezetést (1:0). 

A gólt követően is a hazaiak domináltak, több ígéretes akciót is láthattunk. A csenkeiek ebben az időszakban nem igazán tudtak veszélyeztetni, a védekezésre helyezték a hangsúlyt. Egészen a 40. percig bírták. Ekkor egy bedobásukat lefülelték a hazaiak, és bár az akció végén először még mentett a kapufa, a kipattanót már sikerült a hálóba juttatni (2:0). Hogy nem lett háromgólos a különbség, azt a vendégek csak kapusuknak köszönhetik, aki egy ziccert is hárított.

Magabiztos hazai vezetéssel vonulhattak öltözőbe a csapatok. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a sors milyen forgatókönyvet talált ki a második játékrészre.

A második félidőben a hazai csapatnak kellett megbirkóznia az erős szembeszéllel. Egyre nagyobb nyomás alatt játszottak, csakhamar meg is született a szépítő gól: mintaszerű akció végén gyönyörű találatnak tapsolhattak a vendégdrukkerek (2:1). Az egyházkarcsaiak rögtön tettek arról, hogy minden visszatérjen az eredeti kerékvágásba. Két perccel később egy kapusról kipattanó labdát juttattak a hálóba (3:1), majd negyedórával a vége előtt bevitték a negyediket is (4:1).

„Na, ez megvan” – konstatálták a hazaiak, de a sors más végjátékot akart. Tíz perccel a vége előtt egy vaktában előrevágott labdát „megnyomott” a szél, ami a megtorpanó kapuson átpattanva a hálóban kötött ki (4:2). Nagy kapushiba volt. Hat perccel később már 4:3 állt az eredményjelzőn, egy szöglet utáni fejes is utat talált a hazai kapuba. És még nem volt vége. A 92. percben a csenkeiek egyik hátvédje a félpályáról egyedül vezette a labdát a kapusra, aki viszont a legjobbkor hozta helyre a hibáját, és hatalmas védése 3 pontot jelentett a hazaiaknak.

Az egyházkarcsai szurkolósereg megkönnyebbülten felsóhajtott, a vendégtábor pedig bosszankodott. Mindkét csapat megérdemelte a tapsot, a hazaiak a jó és gólra törő játékukért, a vendégek pedig azért, mert még 4:1-nél sem roppantak össze. Igazi focicsemege volt, nagy élménnyel gazdagodott, aki kilátogatott erre a meccsre. Sok ilyet szeretnénk még látni a honi focipályákon.