Froome és csapata verhetetlen volt

Párizs. Vasárnap, a hagyomá-nyos párizsi sprintbefutóval véget ért az idei, 102. Tour de France országúti kerékpáros-körverseny. Christopher Froome 2013 után másodszor viheti haza az összetett legjobbjának járó sárga trikót, Peter Sagan pedig sorozatban negyedszer a pontverseny győztesének járó zöldet. A Diadalív alatt mindenki boldogan ünnepelt.

Froome idei győzelmének az alapjait két héttel korábban, az első pireneusi hegyi befutón (La Pierre Saint-Martin) rakta le, ahol egy jó ritmusban indított támadás után gyakorlatilag állva hagyta kollégáit. Nairo Quintana, Froome első számú kihívója számára pedig (és ez így utólag vált egyértelművé) már a második, még holland földön, az Utrechtből Zélande-ba tartó szakaszon veszett el minden, amikor az erős oldalszélben kettészakadt a mezőny, és Nairo a hátsó csoportban rekedt. Újból beigazolódott tehát az a TdF-fel kapcsolatos közhely, hogy az első héten semmit nem lehet nyerni, veszíteni viszont annál többet.

Zseniális taktika

Az előre sejthető volt, hogy Froome nagyon erős lesz az idei Touron. A kenyai születésű brit és a Sky az egész szezont ennek a háromhetesnek rendelte alá, magyarán, tudták, mit akarnak. Chrisnek a végére kicsit szűk lett ugyan a macskanadrág, de a győzelme igazából egy percig sem forgott veszélyben. Ha a csapattársak már nem bírták szusszal (az elején Leopold König, Richie Porte és a zseniális Geraint Thomas, a végén meg az elnyűhetetlen hollandus, Wouter Poels), akkor önerőből oldotta meg a feladatot. A brit kerekes az idén nem volt annyira erős, mint 2013-ban, de a csapat egyszerűen nem engedte, hogy veszítsen. „Taktikai szempontból ez volt a legjobb Tour, amit valaha teljesítettünk. A sárga trikó elsősorban az ő érdemük” – mondta a győztes a párizsi befutó után.

Nibali jó hajrája

Ami a többieket illeti: a címvédő olasz Vincenzo Nibali a Tour harmadik hetére végre felébredt a kómából, ami egy szép szakaszgyőzelemre (La Toussuire) és az összetett negyedik helyére volt elég, a nagy tervekkel induló Alberto Contador (Giro-Tour dupla) viszont bebizonyította, hogy a mai, kvázi doppingmentes érában az ilyen típusú vitézkedésnek már nincs fóruma. Hogy a sportág tisztább-e, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt volt, arra itt választ ugyan nem fogunk kapni, de remélni kötelező.

Szakaszsiker nélkül

„Nagyon boldog vagyok. Kemény volt az elejétől fogva ez a három hét, és a feladatom is kicsit más volt, mint korábban. Örülök, hogy nem sérültem meg, és ismét enyém a zöld trikó. Bosszant viszont, hogy nem sikerült egyetlen szakaszt sem nyernem.” Ezt már Peter Sagan nyilatkozta, akinek zsinórban negyedszer sikerült megszereznie a pontverseny legjobbjának járó zöld mezt. És tette ezt annak ellenére, hogy éppen miatta változtattak a szervezők az idei TdF előtt a pontrendszer szabályain, hogy az igazi, vérbő erőembereknek kedvezzenek. „Évről évre egyre nehezebb megküzdeni a zöld trikóért. A csapatnak Alberto győzelme volt az elsődleges, így most más feladatom volt, mint a többi sprinternek, de mindezek ellenére végig jól éreztem magam. Mindig a legjobbat akartam kihozni magamból, és azt hiszem, ez sikerült is” – tette hozzá.

Hogy Peter Sagan valójában mennyire boldog és elégedett, azt nem tudhatjuk. Egy évvel korábban ugyanígy, egyetlen szakaszgyőzelem nélkül vitte el a zöld pólót. Akkor is verhetetlen volt, idén pedig még erősebbnek tűnt. Akkor Marcel Kittel, most André Greipel nyerte meg a fontosabb sprinthajrákat, de ami a végső pontversenyt illeti, Sagannal szemben esélyük sem volt. Más kérdés persze, hogy a szlovák kerekes odaadta volna-e a zöld trikót egy esetleges szakaszsikerért.

Valami azt súgja, igen.