Federer higgadtsága a példa a magyar Grand Slam-győztes számára

Milyen út vezetett az Australian Open-diadalig?

Óriási munka áll mögötte. Ötéves korom óta teniszezem, az Építőkön kezdtem az apukámmal. Most megint ő az edzőm, mellette Szatmári Tiborral is készülök. Az ausztrál túra előtt életem legjobb felkészülését csináltam meg, napi két erőnléti edzésem volt, ami nem volt jellemző korábban. Davis-kupa-játékosokkal tudtam felkészülni: Fucsovics Márton, Balázs Attila, Gödry Levente Magyarország legjobb teniszezői, és óriási önbizalmat adott, hogy szinte minden nap velük tudtam játszani. Ez nagyban hozzásegített a győzelemhez.

Melyik meccs volt a legnehezebb az Australian Openen?

A francia Corentin Moutet elleni elődöntő. Még akkor is, ha ellene két szettben tudtam nyerni, a döntőben pedig három szettben vertem az izraeli Yshai Olielt. Szerintem más lett volna, ha a franciával játszom a döntőt, sokkal szorosabb mérkőzés lett volna.

Az Australian Open előtt megfordult a fejedben, hogy meg is nyerheted a tornát?

Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy én lehetek a végső győztes. Sokan kérdezték, mi a célom az Australian Openen. Nem nagyon tudtam erre válaszolni, mert mindig a következő meccsre kell koncentrálni, de ha feltétlenül kellett mondanom egy célt, akkor a negyeddöntőben képzeltem el magam reálisan.

A döntő meccslabda értékesítése után milyen érzések, gondolatok kavarogtak benned?

Amikor beütöttem az utolsó ütést, és leborultam a földre, a családom, az edzők és az addigi megtett munka villant fel az agyamban. Pár óráig nem is tudtam felfogni ezt az óriási eredményt.

A Grand Slam-tornák felnőtt bajnokaira a diadal után sok kötelezettség vár, interjúk, bankett, fotózás a város ikonikus pontjain. Így van ez a junioroknál is?

Nálunk nem teljesen így volt. Volt egy ceremónia, ahol átadták a kupát, és utána volt egy sajtótájékoztató. Ennyi volt az egész, mert a meccs után este 11-kor már mennem kellett a reptérre.

Ünneplésre akkor csak itthon volt lehetőség?

Még nem volt ünneplés, szerintem a Davis-kupa után fogok ünnepelni a közeli barátokkal, a családommal és a klubommal.

Korábban is nyert már magyar játékos junior Grand Slam-tornát, Fucsovics Márton Wimbledonban, Kapros Anikó szitén az AusOpenen. Az átmenet a felnőttek közé azonban nem egyszerű. Mi kell ahhoz, hogy a profi tenisz világában is sikeres legyen valaki?

Úgy gondolom, hogy sokaknak azért nem sikerül az átlépés a felnőttek közé, mert a junior Grand Slam-sikerek után kicsit azt hiszik, övék a világ. Szerintem az a legfontosabb, hogy megmaradjon az alázat, és tisztában legyünk azzal, hogy ez csak egy szelet a tortából, nem az egész torta.

Fucsovics Márton nem titkolja, hogy tinédzserként nem vetette meg a bulikat. Te hogyan birkózol meg a szigorú napirenddel?

Nem szoktam sűrűn bulizni, szórakozni, én majdnem minden időmet a tenisznek szentelem. A nagy eredményeket meg lehet ünnepelni, mint ahogy szerintem ezt most meg fogom, de nagyon higgadtan kell ezt kezelni, mint ahogy Federertől, Djokovicstól is látjuk.

Hogyan lettél egyébként teniszező? Kipróbáltál más sportokat is?

Nem voltam olyan, mint Rafael Nadal, aki sokáig hezitált a tenisz és a foci között. Nekem kezdettől fogva csak a tenisz volt, a foci meg a többi sport csak hobbi. Apukám amatőr teniszező volt, úgy gondolta, hogy elindít az úton, de eleinte még nem vettük profin.

Mikor kezdett komolyabbra fordulni a dolog?

Tizenkét évesen, amikor már nemzetközi versenyeken kezdtem bejutni a legjobb négybe, a döntőbe, egyet-kettőt meg is nyertem, akkor fordult meg a fejemben, hogy felnőttként is sikeres lehetek.

Nem okoz néha súrlódást, hogy az apukád az edződ?

A topjátékosok közül nem sokaknál van ilyen, egyet tudok mondani, Alexander Zverevet. Nagyon nehéz, mert meg kell találni az egyensúlyt, hogy a pályán az edzőm, otthon az apukám, és néha összekeverednek a dolgok. De már megszoktam, mert már másfél éve ő és Szatmári Tibor az edzőm, és nagyon jól működik a dolog.

Szigorú veled az édesapád?

Szerencsére nem, és úgy gondolom, ez is a titka annak, hogy most ilyen jól szerepeltem Ausztráliában. Az Australian Open előtt a traralgoni tornán is döntős voltam.

És te szigorú vagy magadhoz?

Az utóbbi időben igen. Nagyon nehéz volt eleinte betartani azokat dolgokat is, amelyeket korábban nem sikerült. Nehéz mentálisan minden meccsre maximálisan koncentrálni, a versenyeken is többet lenni inkább egyedül és az apukámmal, nem pedig a barátokkal, haverokkal mászkálni ide-oda-amoda, és nem a teniszre koncentrálni. De ez is nagyon sokat segített, mert az energiákat, amiket úgymond szórakozásra használtam volna, most mind a teniszre tudtam összpontosítani.

Mikor született meg benned ez az elhatározás, hogy már nem fogsz „ide-oda-amoda” mászkálni?

Igazából soha nem jártam sokat, de a versenyeken kicsit szétszórt voltam, a 2016-os évben szinte végig. De az új évben ez megváltozott.

Van példaképed?

Igen! Ötéves korom óta Roger Federer a kedvencem. Amit a leginkább szeretnék elsajátítani tőle, az a pontok közötti nyugodtság. Higgadtan kezel minden helyzetet, ez a legfontosabb, amit eltanulhatok tőle.

Akkor ez az Australian Open számodra tökéletesen alakult, hiszen Federer is nyert.

Ez volt a hab a tortán, hogy ilyen idősen nyerni tudott. Én az ő helyében már lehet, hogy visszavonultam volna, bármennyire szeretem is a teniszt.

Ha már a higgadtságot említed, van mentális felkészítőd?

Nincs, ezeket a technikákat magam próbáltam ellesni. Elég hosszú időbe telt, míg el tudtam sajátítani, mert elég ideges és feszült szoktam lenni a pályán. Nagyon örülök, hogy most már tudok ezzel bánni. Ennek eljött az ideje, hogy ezt használni tudjam, mint a tenyerest vagy a fonákot, mert ez is fontos. Sőt, talán ez a legfontosabb.

Ebben a szezonban mik a további céljaid?

Január 1-jén apukám meg én azt a célt fogalmaztuk meg, hogy egy Grand Slamet szeretnénk megnyerni. Ez sikerült, de minden Grand Slamen el szeretnék indulni, mert nem tudom, mikor leszek ott felnőttként a paradicsomban. A Grand Slam ugyanis a teniszparadicsom. Ezért szeretnék minden Grand Slamet kihasználni, mert az az érzés visszaadhatatlan.

Tavaly is részt vettél már Grand Slam-tornákon?

Igen, szintén az Australian Openen. Akkor még máshogy láttam az egészet, még selejtezőt kellett játszanom, és fel is jutottam a főtáblára, de sajnos, kikaptam a második kiemelttől. Elég nehezen tudott megverni, jól tartottam magam, akkor az is nagy eredmény volt.

Mi a legnagyobb erősséged a teniszpályán?

Hát nem a szervám… Az sajnos gyenge pontom. Az alapvonaljátékomat tartom a fő erősségemnek, mert nagyon stabil, és nagyon sokat gyorsultak az ütéseim.

A jó szerva viszont elengedhetetlen…

Fizikálisan kell fejlődnöm, mert vagy nem merem elengedni a szervát, vagy elfárad a kezem, és nem tudom jól megütni a labdát. Ezért is kezdtem el a keményebb erőnléti edzéseket.

Ezt a hetet Pozsonyban töltöd a Davis-kupa-csapattal.

Ez az első alkalom, hogy a csapattal vagyok, óriási érzés, hogy tudom őket támogatni az edzéseken, és a meccseken is szurkolni fogok.

Mit gondolsz, mikor lehetsz ott teljes értékű csapattagként a Davis-kupában?

Ha reálisan nézzük a dolgokat, és ilyen jól tudok játszani, akkor három-négy év múlva sikerülhet.