Ez volt az utolsó (jég)tánc – így búcsúztak az érsekújvári hokisok az élvonaltól (VIDEÓ)

Biztosan az időjárás, a tavasz megérkezése is tette, de Érsekújvárba készülődve nosztalgikus hangulatunk támadt. Kilenc éve is ragyogó napsütésben kezdődött el a zöld-fehér klub élvonalbeli története. Igaz, 2016 szeptemberében még a nyár végi kánikulában izzadtunk, és nem számoltunk az ódon jégcsarnok fagyosságával, így komoly toporgással telt az akkori, zsolnaiak elleni 60 percnyi játékidő (1:0). Arról nem is beszélve, hogy olyan ülőhelyet találni, ahonnan az egész jégpályát jól látni, szinte lehetetlen volt. Mindenki kíváncsi volt a sporttörténeti bemutatkozásra. 

Amelyből aztán nemcsak villámlátogatás lett az extraligában, az érsekújváriak az élvonal stabil résztvevőivé váltak. 

De térjünk vissza a jelenhez: nem tudtuk, mire is számítsunk egy „búcsúmeccsen”. A klubvezetés a közösségi oldalakon többek által szorgalmazott szimbolikus belépő helyett ezúttal is 10, illetve 13 euróért árulta a jegyeket, ugyanakkor a fanshop valamennyi termékére 50%-os engedményt kínáltak (volt is sorakozás a kis helyiség előtt). 

Tény, hogy péntek kora este végül könnyedén találtunk helyet a parkolóban (és nem kellett sokpercnyi gyaloglásra hagyni az autót a kivezető úton, mint anno a debütáláskor), de ha figyelembe vesszük, reálisan hány hónapja számítanak biztos kiesőnek az érsekújváriak, a lelátói 1000 körüli nézőszámok még mindig nagyon szépek. 

S persze a számok semmit nem mondanak el a hangulatról. Pofozógép a csapat, csupa fiatallal? Akik ha gólt lőnek, és megússzák 6-7 kapott alatt, már elégedettek lehetnek? A B középnek ez semmit nem számít, sőt. Ők végigskandálnak és -dobolnak minden egyes meccset, soha nem szűnő lelkesedéssel. Pénteken például 0:8-nál olyan erővel énekelték körbe-körbe a klubindulót, hogy az ember beleborzongott. 

És akkor még hol voltunk (a végül 0:11-zel záruló) meccs utáni ünnepléstől. Negyed órán keresztül lengtek a zászlók, szólt a taps és a dob, még egy kis visszafogott görögtűz és egy csendes, zöld füstbomba is előkerült. De nem ezért láttunk nemegy, szemét törölgető szurkolót... Valahogy mindenki úgy volt vele, hogy picit még nyújtani kellene ezt a kilencévi extraligás utazást, ha másképp nem megy, hát azzal, hogy nem engedik le a csapatot a jégről. 

Pontosabban leengedték egy kis időre, majd visszatapsolták az öltözőből. S néhányuknak külön is megköszönték, amit a klubért tett. Például a csapatkapitánnyá avanzsált Richard Ondrušeknek. A 27 éves játékos a 2017/18-as idény óta tagja a zöld-fehérek felnőttcsapatának, nemegy idényben ő volt az egyetlen saját nevelésű hokis az érsekújváriak keretében.

 „Ilyen fantasztikus közönség előtt nagyon nehéz volt nyugodtnak maradni”

– mondta utóbb az újságírók gyűrűjében a helyi születésű támadó, utolsó szavaival a kitörni készülő sírását elfojtva. 

A fanklub – ekkor már a jégen a játékosok mellett álló – megafonos vezetője is időnként az orrára tolta a napszemüvegét – és nem az erős fény miatt... 

Az általános meghatódottságból a palánk körül várakozó gyerekek rángatták ki a körülöttük levőket. Ők ugyanis alig várták, hogy megrohanhassák a játékosokat. A kisebbek a rajtuk levő mezükre gyűjtöttek be aláírásokat, a kamaszok inkább selfit kértek tőlük – azoktól a hokisoktól, akik sok esetben maguk is csak pár évvel voltak idősebbek náluk. 

Alighanem ez nekik is egy életre szóló élmény volt, még ha picit keserédes is.  

Mert azért zárásként rögzítsük a tényeket is újfent: az érsekújváriak utolsóként végeztek az alapszakaszban, 29 pontot szerezve, kereken 30-cal lemaradva az osztályozót jelentő, 11. helyen záró liptószentmiklósiak mögött. A következő idényben a másodosztályban, az I. SHL-ben fog szerepelni a klub.