Erőss felesége már nem bízik

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Kollár Lajos, az expedíció vezetője blogbejegyzésében azt írta, bele kell nyugodni, hogy Erőssék eltűntek.

„Nyomuk sincs”

Kollár tájékoztatása szerint tegnap is voltak fent serpák a négyes táborban, 8000 méter magasban, a szintén bajba jutott koreai hegymászókat menteni. Ezek a serpák keresték a két magyar alpinistát is, de semmit nem találtak.

„Ha a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne. Ebbe bele kell törődni. Ugyanott folyik még egy közös mentés, a koreai csapat 2 serpája és egy mászója van komoly bajban. Zsoltékat meg kellene találniuk, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek! Még!” – olvasható Kollár kétségbeesett hangú írásában.

„Képtelenség,

hogy lejöjjön”

Eközben Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége több magyar tévécsatornának is nyilatkozott. „Én már semmiben nem bízom. Háromszor voltam nyolcezer méter fölött Zsolttal, két csúcsot megmásztam, illetve egyszer én nem másztam csúcsot, de 27 órát mentünk összesen. Már akkor azt mondta Zsolt, hogy ez nagyon kiélezett helyzet volt, és bele is halhattunk volna – mondta Sterczer Hilda a Sport Klub Dodzsem című műsorában. – Ismerve a himalájai viszonyokat, az oxigénhiányt és az egyéb részleteket, hogy Zsolt elejtette a hátizsákját, bedagadt a szeme, két órával a csúcstámadás után megállt, és gyengeségre panaszkodott, én arra következtetek, hogy agyödémát kapott. Akkor pedig már képtelenség, hogy lejöjjön. Nem lehet itt reménykedni. Nincs esély.”

Erőss Zsoltot két gyereke, a négyéves Gerda és az egyéves Csoma is hiába várja vissza. A hegymászó felesége higgadtan mérlegelte a lehetőségeket: „Nincs értelme újabb mentőexpedíciónak. Egy testet megtalálni felesleges. Ha pedig most odautaznék, hogy megkeresem a férjemet, akkor egy hónap lenne az akklimatizáció, addigra pedig már jön a monszun, belepi a hó. Ha valamikor majd előkerül egy műláb, akkor egyértelmű, hogy az Zsolté.”

Soria visszafordult

Az expedíció sorsával kapcsolatban érdekes részletekre derült fény a spanyol Carlos Soriával készített interjúból, mely az egyik legrangosabb, hegymászással foglalkozó weboldalon, a Desnivelen jelent meg. Soria ebben kifejti, ő maga miért fordult vissza még a csúcs elérése előtt: „Eljutottunk egy pontig, ahonnét még 5 óra lehetett a csúcs, és tudtam, hogy ha innét feljebb megyünk, komoly gondok lehetnek az ereszkedéssel, mert ez már nagyon nehéz terep volt, sziklák, jég és hó vegyesen. Úgyhogy hiába biztatott Muktu serpa, hogy menjünk tovább, visszafordultunk. Nem akartam reszkírozni, mint ahogy nem is akartam soha. Tizenegyen jutottak fel a csúcsra aznap, ebből öten nem értek le élve. Nem azért fordultam vissza, mert rosszul voltam, szó sem volt erről. Hanem mert nyugodtan akartam ereszkedni, és mert elszámoltuk magunkat a kötelekkel, és elfogytak még jóval a csúcs előtt.”

„Ez nem az Everest”

A 74 éves spanyol hegymászó a többi expedíció tagjairól kritikus hangnemben nyilatkozott, bár senkit nem nevesített. „Voltak itt olyanok, akiknek nincs igazi hegymászólelke. Ez nem az Everest, hogy mindent elintézzenek helyetted. Fel kell mászni sátrakkal és minden felszereléssel, aztán együtt dolgozni az úton. Ehelyett sokan ezt a serpáktól várják el, aztán amikor pénzt kérnek tőlük a munkáért, nem hajlandóak fizetni. Nincs most semmiféle mentőexpedíció, mert hát ki menne fel? Nem akartak pénzt költeni a serpákra, most meg néhány teljesen kimerültnek ajánlottak jutalmat. Van, aki azt hiszi, hogy szegények öszvérek, nem emberek” – nyilatkozta Soria. (nso, 444.hu)