„Éremért megyek Rióba!”

BORKA ROLAND

Váratlan vendégként érkezett Gútára.

Pánczél Gábor edzőm tudomást szerzett arról, hogy pont aznap, amikor Magyarországon állami ünnep van, Gútán nemzetközi cselgáncsedzőtábort tartanak. Mivel közeleg a világbajnokság, úgy döntött, ez remek lehetőség edzeni. Szeretem a különféle nemzetközi edzőtáborokat, mert más országok versenyzői másként dzsúdóznak, más a mozgásuk és más dobásokat alkalmaznak.

Megfelelően sikerült a felkészülés?

Egyéb elfoglaltságaim miatt sajnos most nem tudtam tartani a heti tíz edzést, de próbálom behozni a lemaradást. Szorít az idő, ezért is iktattunk be egy edzést Gútán. Az idei évem kicsit pihenősebb volt, bár a nyári időszakban, amikor igazán kikapcsolódhatnék, folyamatosan versenyekre kellett készülnöm. Ezért most a hosszabb szünet kimaradt. A kéthetes szünet alatt pedig az iskolai kötelességeimnek tettem eleget.

Nagyon zsúfolt egy napja?

Délelőttönként erősítések vannak, az állóképességem javítása, délután pedig dzsúdó.

Milyen elvárásai vannak önmagával szemben a világbajnokságon?

Nagyon örülnék egy éremnek. Úgy érzem, megérett rá az idő, hiszen ez már a harmadik világbajnokságom lesz. Az elsőn kiestem, a másodikon hetedik lettem. Remélem, most érmes helyezést érek el.

Hogy látja az esélyeket?

Remélem a legjobbakat, de ahogy más sportágak, a dzsúdó is kiszámíthatatlan, sosem lehet tudni, milyen szituáció adódik a szőnyegen. Bár kissé bizakodó vagyok, hiszen pár héttel ezelőtt a brazil ellenfelemet megvertem, ám rajta kívül még nagyon sok ellenfelem lesz, akikkel szintén nagyon kiélezett harcokat szoktam vívni. Közrejátszhat az időeltolódás is, hiszen nem tudom, hogyan reagál rá a szervezetem. Éremért megyek.

Ilyenkor van önben drukk?

Nem vagyok az az izgulós fajta. Néha verseny előtt, amikor a helyszínre érkezünk, a csarnokban elkap egy kis izgulás, főleg az első meccs előtt, hiszen elvárnak tőlem bizonyos teljesítményt, s magamnak sem szeretnék csalódást okozni.

Kedvenc technikája a belső combdobás. Készül újakkal a vb-re?

Többféle technikát alkalmazok, például az említett belső combdobást, a nagy és a kis belső dobást, azok kombinációját, valamint makikomit, hátsó gáncsot és csípődobást. Próbálkozom új technikákat beiktatni, azonban nagyon lassan tanulok. De időt hagyok magamnak, majd alakul, s egyszercsak beérik.

Különös, hogy férfiakkal edz. Előnyt jelent ez a versenyeken a női ellenfelekkel szemben?

Mindenképpen. Hiszen a férfiak azon kívül, hogy erősebbek, más technikákat is csinálnak, máshogy mozognak, és ha erre felkészülök, akkor a női ellenfeleket is könnyedén legyőzöm. Lényegében ennek is köszönhetem, hogy ennyire sikeres vagyok ebben a sportágban. Másképpen nem menne. Magyarországon kevés női cselgáncsozó van, de szoktam edzeni Mészáros Anettel. Bár inkább két-három évvel fiatalabb és öt–tíz kilóval könnyebb fiúkkal edzek.

Nem jellemző, hogy a lányok önként jelentkeznének egy ilyen sportra.

Engem is a bátyám vitt le az edzőterembe. Közel laktunk hozzá, ezért gyakori vendég voltam, aztán megtetszett. Egy nyári táborban a szüleim beírattak a cselgáncsra, és ottragadtam. A kicsik edzése még csak a játékról szól, persze egy-két dobást is elsajátítanak, de nem olyan, mint a felnőtteknél.

Akiknél gyakoriak a sérülések. A tavalyi londoni olimpián megsérült a térde, később megműtötték. Azóta is vannak fájdalmai?

Már az egészséges térdem is fájdogál, szóval ezzel egyensúlyban van. Nem nagyon érzem, csak amikor hirtelen mozdulatot teszek, vagy éppen kifordulva gáncsolok, akkor néha belenyilall. De ez csak röpke fájdalom, fizikailag is rendben vagyok.

Londonban sérülten is versenyzett, végül ötödik lett, majd a nap végén azt nyilatkozta, folytatja, amint lehet. Otthonról hozta ezt a szívósságot?

Éppen a lelki felkészüléshez járul hozzá édesapám élethez való sajátos hozzáállása, ami a rendszerezésben és a pontosságban merül ki. Ő is kitartó. Gyermekkorában sportolt. Szerintem az örökölt tulajdonság mellett a sportnak is, azon belül az edzőimnek is köszönhető, hogy ez kialakult bennem, hiszen követendő példákat láttam magam előtt.

A profi versenysport mellett a Szent István Egyetemre jár építőmérnök szakra. Miért éppen ezt választotta?

Reál beállítottságú vagyok. Semmiképpen sem akartam humán tagozatra járni, nem szeretek olvasni, sem magolni. Viszont annyira nem szerettem a matekot vagy az informatikát, hogy olyan szakra menjek, ugyanakkor már gyerekkoromtól fogékony vagyok a kreativitásra, és egyfajta alkotásvágy él bennem. Ahogy egy nap lapozgattam a továbbtanulási könyvet, megtetszett az építőmérnök szak, ami nem keverendő össze az építésszel. Kevesen tudják, hogy az építész az építmény külső megjelenését, az esztétikáját, míg az építőmérnök az épületek statikáját tervezi. Infrastruktúra-mérnök leszek és a közműhálózat tervezésével fogok foglalkozni.

A jelszó a rendszeres tervezés. A magánéletben is?

Igen, ezt magamon is tapasztalom. Ha egy nap csak egy dolgot kell elvégezni, akkor talán azt el sem végzi az ember, azonban ha öt-hat tennivalója is akad, akkor beosztja az idejét, és mindent elvégez. Nekem az edzés és az iskola is kötöttséget jelent, ezért megtanultam ésszerűen beosztani az időmet, és már az edzések ütemtervéhez is hozzászoktam. Sokan, akik nem sportolnak, nagyon nehezen viszik be a rendszerességet az életükbe.

Jut idő szórakozni, pihenni, kikapcsolódni?

Azt is be kell osztanom. A hosszú hétvégén a Balatonon voltam és megvallom őszintén, még maradtam volna. De nyakamon a világbajnokság, nem lehet lazsálni.

És a szív dolgaival hogy áll?

Köszönöm, jól.

Boldognak tűnik.

Az is vagyok. Azért egy világbajnoki érem még inkább feldobna, de nincs okom panaszra.