Erdélyből Pozsonyon át a magyar hokiválogatott felé

A harmadikos gimnazista hokis nagy előnnyel, 84 ponttal végzett az élen a pontversenyben a szlovák ifiextraliga idei alapszakaszában. Elsőségét a playoff végéig megőrizte – összesen 42 gólig és 62 gólpasszig jutott 56 (!) meccsen –, ružinovi csapata azonban 3:1- es összesítéssel elvesztette a döntőt a trencséni Dukla ellen. „Reális eredmény született. Az első meccset hazai pályán elrontottuk, 4:3-ra kikaptunk, aztán már mindenki hozta az otthoni találkozóit – mondta lapunknak Részegh Tamás, aki profik módjára társait dicsérte saját statisztikái helyett. – Nagyon örültem, hogy Jakub Lackával szerepelhettem egy sorban. De a teljesítmény 60–70 százalékát a jégen kívüli dolgok határozzák meg, és ebben a szezonban ezeket végre a nyugodtság jellemezte.”

Nehéz kezdetek

A center első pozsonyi éve ugyanis messze nem volt ideális: Csíkszeredát elhagyva 16 évesen egy idegen országot kellett megszoknia, ráadásul teljesen egyedül, mert barátja egy sérülés miatt hazatért Erdélybe. „Az első három hónap nagyon rossz volt. Messze laktam a Duna utcai gimnáziumtól, sokat kellett utaznom, és az étkezésről is magamnak kellett gondoskodnom. Ráadásul az edzővel is nehezen jöttem ki emberileg – mesélte Részegh Tamás. – A mostani idény előtt azonban egyik csapattársamékhoz költöztem, és ahogy a játék is kezdett jobban menni, az edzőm is megszeretett. A gyakorlásokon végre már nem az órát néztem, hogy mikor lesz már vége.”

A szlovák nyelvvel egyébként nem sok gondja akadt. „Az első évben, másodikos gimisként még nem kellett szlovákra járnom. De közben észre sem vettem, hogy mikor tanultam meg a nyelvet, már tudok rendesen. Mondjuk nem tudnám ilyen jól kifejezni magam, de adtam már villáminterjút szlovák újságírónak” – jegyezte meg Részegh Tamás, hozzátéve, nagyon hálás a tanárainak, akik megértően viszonyulnak a sportolásához.

Konkurencia nélkül

Szezon közben ugyanis minden délután van edzése, és két-háromszor reggel is, amit átlagban heti négy tétmeccs egészít ki. Ilyen sűrű időbeosztás mellett nem egyszerű megszerveznie, hogy néha-néha eljusson Csíkszeredára. „Vonattal szoktam hazautazni, nagyjából ötször egy évben, általában úgy 1-2 hétre – árulta el a középcsatár, aki ötévesen kezdett el korcsolyázni szülővárosában. – Ebből nagyon gyorsan hoki lett. A csíkszeredai klub a legjobb egész Romániában, az utánpótlás-bajnokságokban sincs ellenfele. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a döntőket mindig 7-8 góllal nyertük. A csapat nagyrésze viszont eligazolt, ezért ha fejlődni akartam, nekem is váltanom kellett. Egy családi ismerősünk segítségével vettük fel a kapcsolatot Jakoč Józseffel, aki gyakorlatilag mindenkit ismer hokikörökben Pozsonyban. Ő intézte el a próbajátékot a ružinoviaknál, amely után az volt a klub válasza, hogy kellek nekik.”

Újabb költözés

A szlovák ifiextraligában meg kellett szoknia, hogy jóval több a meccs, ami a második idényre sikerült is. Most viszont újra váltani kényszerül a 18. születésnapját a nyáron ünneplő tehetséges hokis. „A ružinoviaknál nincs felsőbb korosztály, nekem pedig már a juniorok közt kell játszanom ősztől. Csehországi folytatáson, illetve a fehérváriak ajánlatán gondolkozok, akik már többször is hívtak korábban. Szerintem még nem értem el olyan szintre, hogy reálisan elérhető lehessen mondjuk a KHL a Slovannál – mondta Részegh Tamás, akinek Crosby a kedvence. – Másrészt nagy álmom, hogy a magyar jégkorong-válogatottban szerepeljek egyszer, ehhez pedig legalább négy évig magyar klubban kell játszanom.”