Csak döntetlent játszott a DAC az elődöntőben

A hétvégi nyerő csapathoz képest egy kényszerű változás volt a DAC szerda délutáni kezdőjében. Beszkorovajnij betegség miatt maradt ki, helyette Fábry került be a kezdőbe.

Az első helyzet a vendégeké volt, egészen pontosan az egykori DAC játékos, Almási László sarkalt kapura egy szélről laposan begurított labdát, Jedličkának azonban nem okozott gondot. Egy kavarodás után Schäfer András került helyzetbe, de Macík kapus még időben rávetődött a labdára. Pár pillanat múlva Kalmár tüzelt, de a rózsahegyi kapus ismét védett. A másik oldalon a tizenhatos vonaláról Kosztadinov eresztett meg egy technikás lövést, amely elkerülte a hazaiak kapuját.

A 10. percben már vezettek a hazaiak: Schäfer a tizenhatos széléről három védőt is lerázva magáról cselezett el a tizenegyespontig, ahonnan lőtt, a labda Macík kapus hóna alatt gurult be a kapuba – 1:0.

Két perccel később Ramírez volt erőszakos, hámozta át magát egy védőn és lőtt kiszorított helyzetből, ám labda a kapufán csattant. A 319 szerencsés szurkoló, aki kilátogathatott meccsre igazán remek első negyedórát láthatott.

Ramírez csapott le egy labdára, addig húzogatott még lövésig nem jutott, ám a vendégek csapatkapitánya blokkolta azt, a felpattanó labdát Divkovic a kapu mellé fejelte.

A félidő közepén picit leült a meccs ritmusa, amiből Schäfer András kapufája ébresztette fel a nézőket. A szurkolók ugyan becsülettel próbálkoztak hangulatteremtéssel, de az üresen kongó stadionban és a hangszórókból üvöltő gépszurkolás között hamar elveszett a hangjuk. A vérmesebbek hangja, és tanácsai, mint a „Fordítsál!”, a „Blacki, Blacki!” vagy a „Labda volt!” viszont végig a 90 perc alatt visszhangzott a nézőtéren. Kérdéses, hogy a monoton géphang mennyire segített a játékosokon, az biztos, hogy egyes nézők szerint inkább volt fejfájdító, mint lelkesítő.

Sokkal élesebben és taktikusabban játszott a DAC, mint Hélder Cristovao alatt bármikor, az azonban látszott, hogy a csapat még csak tanulja Bernd Strock taktikáját: a német edző rengeteget kommunikált a játékosaival, a játékmegszakítások alkalmával rendre kihívta magához őket és taktikai utasításokat osztogatott nekik.

A második félidő egy veszélyes Fábry lövéssel kezdődött, majd egy Múdry sárgával folytatódott, aki csúnyán alárúgott Vida Máténak.

Ismét egy Fábry lövés következett, Ramírez készítette le a szélsőnek, aki az oldalhálóba durrantotta a labdát. A csendesen csordogáló második félidőben Blackman megpattanó lövése jelentette az ébresztőt. A szöglet után Simic talált a rózsahegyiek kapujába, de a horvát védő lesen volt, így maradt az 1:0-s DAC vezetés.

Ramírez csapott le egy gazdátlan labdára, az alapvonalról visszagurította Kalmárnak, de Macík kapus óriásit védett.

A meccs ezen szakaszában a DAC előretolta a védekezését, korán letámadta a Ružomberok csapatát, így a vendégek a felezővonalat is alig-alig lépték át.

Schäfer nagyon virgonc volt ezen a meccsen, nagyszerűen lódult meg, és ugratta ki Kalmárt, aki a rövidet vette célba, de Macík időben leért.

A 72. percben elhagyta a pályát Almási László, aki óriásit küzdött ezen a meccsen Simiccsel és Kružliakkal egyaránt.

Villantak a vendégek: gyors és tetszetős támadást vezettek a pálya jobb oldalán, a laposan belőtt labdát pedig Regáli lőtte Jedlička kapuja fölé.

84. percben jött a hidegzuhany a hazaiaknak. Boateng rosszul hátra adott labdájára csaptak le a rózsahegyiek támadók, majd a támadás végén a pár perce beállt Adam Brenkus lőtt Jedlička kapujába – 1:1.

A DAC szinte azonnal visszaszerezhette volna a vezetést, előbb Sharani fejese csattant a kapufán, a kipattanó labda pedig Kalmár Zsolt elé pattant, aki ajtó-ablak helyzetben csúnyán a kapu fölé lőtt.

A magyar válogatott középpályás lábában maradt a győzelem. A meccs hátra lévő részében már egyik csapatnak sem volt helyzete. A visszavágóra egy hét múlva, szerdán 18:00-kor kerül sor Rózsahegyen.