Csak az 5–8. helyért játszhatnak a férfi pólósok

KIKÜLDÖTT

MUNKATÁRSUNKTÓL

Nem lesz négy a magyar igazság. A magyar férfi vízilabda-válogatott a negyeddöntőben 11:9-re kikapott Olaszországtól, így nem lesz zsinórban negyedszer olimpiai bajnok, csak az 5–8. helyért játszhat. Ma 19.30- kor Ausztráliával kezd.

A pólós fiúk első két csoportmeccsükön sem nyújtottak meggyőző teljesítményt (kikaptak a szerbektől és montenegrótól is), de az olaszok is botlottak egyszer a horvátok ellen. A két válogatott júliusban a Vodafone-kupán is találkozott, akkor is az olaszok nyertek, 10:9-re.

Ám az olimpiai negyeddöntőben elszenvedett vereség okai nem annyira a statisztikákban, mint inkább a különböző apróságokban keresendők – kimaradt helyzetek, kapufák, eladott labdák, s főleg: hiányzó harci tűz. Az első két negyed után 5:4-re vezettek az olaszok, s nyíltnak tűnt a találkozó, de aztán a vb-címvédő elhúzott 8:5-re, s bár 9:8-nál volt magyar egyenlítési lehetőség, kimaradt. A négy közé így az olaszok jutottak, a magyar vízilabda-válogatottnak pedig eddig nem tapasztalt kihívással kell szembenéznie: valahogy fel kell pörögnie a helyosztókra.

„Figyelmetlenségekkel esélyt adtunk az olaszoknak, mi pedig bizonytalanok lettünk. A harmadik negyedben ez a támadójátékunkon is látszott. Kiderült, hogy ez a magyar válogatott nem volt annyira erős, mint az előző három olimpián, ahol megvolt az a magabiztosság, az a tudáskülönbség, hogy ne szórakozzanak velünk” – értékelt higgadtan Kemény Dénes, s ezzel részben a játékvezetőkre is utalt, akiknek volt néhány érdekes húzásuk a meccsen.

„A vereség egy láncreakció eredménye volt. Először elvesztettük a védekezésbiztonságunkat, senki nem érezte, mennyi az a távolság, ahonnan a centerekre és a lövőkre kell vigyázni. Amikor végre feljöttünk 4:4-re, kaptunk kilenc méterről egy szabaddobásgólt. Nem tudott a csapat lábra kapni, nem volt velünk a szerencse, de az előző három olimpián olyan sokszor volt velünk, hogy most talán azt is visszafizettük” – folytatta Kemény.

A magyar válogatott keretében három olyan játékos kapott helyet, aki nem volt még olimpián – Szivós Márton, Hárai Balázs és Nagy Viktor –, a kapitány főleg őket sajnálta: „Semmit nem lehet a számlájukra írni, borzasztóan szomorú vagyok miattuk.”

Kásás Tamás is hasonlóan nyilatkozott: „Talán nekik a legrosszabb most. De mindenkinek rossz… Most még van hátra egy meccs… Vagy kettő?” Ez a kérdés szívszorítóan mutatta, Kásásék nem ahhoz vannak szokva, hogy helyosztókat játsszanak. „Öttől nyolcig életemben egyszer játszottam, 2001-ben a fukuokai vb-n. Nem egy kellemes tapasztalat, de muszáj lesz lejátszani a meccseket, és akkor már nem tehetjük meg a magyar szurkolókkal és önmagunkkal sem, hogy feladjuk. Nehéz lesz felpörögni, de kötelesek leszünk” – mondta szomorúan, de határozottan Kásás, aki valószínűleg visszavonul az olimpia után. „Még egy négyéves ciklus? Dehogyis… De erről nem most kellene beszélni” – hárította el a kérdést a magyar válogatott kulcsembere, azt viszont frappánsan megválaszolta, mivel volt jobb a sydneyi, az athéni és a pekingi csapat a mostaninál: „Azok a csapatok tudtak nyerni.” (bt)