Csak a BL-helyekért várható további izgalom a Serie A-ban

juventus ronaldo

Valószínűleg nem a „kiszámíthatatlan” a legmegfelelőbb jelző az elmúlt évek olasz bajnokságaira. A félidejénél tartó Serie A első 19 fordulója vajmi kevés meglepetést hozott: a tabellát az a csapat vezeti, amelyik ilyenkor általában ezt szokta tenni, a közvetlen üldözők között az ismert neveket találjuk, és a BL-t, valamint az Európa Ligát jelentő helyekért is nagyjából az ide jövendölt együttesek küzdenek – utóbbi kifejezést a kettes számú kupasorozat esetében Itáliában nem feltétlenül kell szó szerint érteni.

Nehéz elképzelni, hogy a világtörténelem valaha volt egyik legjobbjával megerősített Juventus ne húzná be már április környékére sorozatban nyolcadik scudettóját. Nyilvánvalóan a bajnokság egyoldalúságért csak kis mértékben „hibáztatható” a torinói egylet, amely esztendők óta nem csupán gazdasági, hanem szakmai értelemben is mezőny fejére nő. Allegri csapata a rájuk vadászókkal ellentétben bármikor megteheti, hogy közvetlen riválisát gyengítse egy-egy igazolással, a grandiózus nyári Ronaldo-biznisz pedig azt bizonyítja, hogy immáron az európai élmezőnyben sincs elérhetetlen portéka számára. 

Ronaldót nem kell félteni

Néhányan féltették az ötszörös aranylabdás portugált a hírhedten nehéz olasz ligától, hiszen egyrészt errefelé a hátvédek nem selyemszalaggal átkötve adják át a ziccereket a támadóknak, másrészt a harminchárom éves energiabomba – bár minden szempontból ügyesen titkolja – öregszik, és szépen lassan eléri bámulatos fizikai képességeinek határait. Az őszi idényben hozott statisztikái alapján ettől továbbra sem kell tartani: a 19/14-es mutató öt gólpasszal kiegészítve egészen parádésnak mondható, ráadásként CR számai egyéb fontos kategóriákban (meccsenként 1,5 kulcspassz és 1,2 sikeres csel) a korábbi madridi produktumát hozzák, vagyis a hatékonysága egyáltalán nem csökken. 

Persze nem egyedül Ronaldo érdeme a veretlen ősz és a tizenkilenc meccsből bekebelezett tizenhét győzelem. A Juventus annak ellenére fordul féltávnál kilencpontos előnnyel a második Napoli előtt, hogy a játéka nem csupán a fanyalgó ellendrukkerek szerint csikorog, és a korábbi szezonokhoz képest nemhogy nem tapossa agyon az ellenfeleit, hanem gyakran szenvedve hozza le a kilencven perceket – más kérdés, hogy rendre bevasalja a három pontot. 

A csapatból kiemelkedett még a papíron a Valenciából érkezett, az előző idényben az Interben remeklő jobbhátvéd, Joao Cancelo, aki felfutásaival és cseleivel régóta nem látott fegyvert jelent a bajnoknak támadásban (övé házon belül a legtöbb sikeres csel, mérkőzésenként majdnem három), illetve a párszor már leírt, a balszélre száműzve amolyan melós támadóként is nyolc gólig jutó Mario Mandzukic. Ha abból indulunk ki, hogy az Allegri-féle Juve általában tavasszal szokott hármasból mindjárt ötösbe kapcsolni, akkor gyorsan lezárhatja a bajnokság érdemi részét és all in-t tolhat a Bajnokok Ligájára.

Érdekes

A góllövőlista állása

1. Cristiano Ronaldo (Juventus) 14

2. Krzysztof Piatek (Genoa) 13

3. Fabio Quagliarella (Sampdoria) 12

4. Arkadiusz Milik (Napoli), Ciro Immobile (Lazio) és Duván Zapata (Atalanta) 10-10

5. Francesco Caputo (Empoli), Mauro Icardi (Inter) 9-9

A legjobb gólpasszadók

1. Suso (Milan) 8

2. Dries Mertens (Napoli) 6

3. Alejandro Darío Gómez (Atalanta), Cengiz Ünder (Roma), Cristiano Ronaldo (Juventus), Fabio Quagliarella (Sampdoria), José Callejón (Napoli) és Manuel Lazzari (SPAL) 5-5

A félév csapata (4–3–3)

Handanovic (Inter) – Joao Cancelo (Juventus), Koulibaly (Napoli), Chiellini (Juventus), Kolarov (Roma) – Allan (Napoli), Brozovic (Inter), Benassi (Fiorentina) – Quagliarella (Sampdoria), Piatek (Genoa), Cristiano Ronaldo (Juventus)

Ismét a Napoli a kihívó 

Egyelőre az a Napoli tetszeleg a fő üldöző szerepében, amely nyáron elvesztette a Sarriballt megalkotó Maurizio Sarrit, a meccsenként száz passzal a játékot szinte egymaga kontrolláló Jorginhót, és mindezek tetejében a klubikon Marek Hamšík pályafutása talán legrosszabb félszezonját zárta egészen döbbenetes módon gól és gólpassz nélkül…

A déliek sikeresnek mondható őszéért az Olaszországba kilenc év után hazatérő Carlo Ancelotti kap dicséretet, pedig az ötvenkilenc éves maestro kinevezésekor sokan húzták a szájukat, mondván, hogy az európai nagycsapatokat végigturnézó tréner mellett elment a modern futball. A Sarrihoz képest rugalmasabb, és támadóinak nagyobb szabadságot adó, ám a konzervatív 4-4-2-es felálláshoz visszatérő Carletto irányításával a nápolyiak a fenti két fő hendikep (Jorginho távozása és Hamšík gyengélkedése) ellenére a Juventus mögött a második legtöbb gólt szerezték, egyedül a rangadókon mutatott passzivitás (vereség a Juventustól és az Intertől) miatt lehet hiányérzetük.

Mi van a nyár bajnokával?

A rendre „nyár bajnokaként” cinkelt Internél lényegében nem lehet panasz a fél szezonra. Luciano Spalletti együttese elsősorban feljavult védekezése (csak a címvédő nyelt be kevesebb gólt) és a liga legjobbjai közé emelkedett Škriniar–De Vrij belsővédő kettőse miatt posztol a harmadik helyen – plusz idén túlélte a karácsonyt. A korábbi évek megborulásaival ellentétben most veretlenül hozta le a hó végi hajtást, így egy korrekt tavaszi teljesítménnyel nem lehet gond a minimális cél, a BL-indulást jelentő hely elérése. Izgalmas kérdés, ebben mennyi szerep jut majd (ha jut egyáltalán…) a rajt előtt nagy csinnadrattával szerződtetett, hol sérülés, hol fegyelmi okok miatt hiányzó, lényegében az őszi bronzhoz alig valamit hozzátevő Radja Nainggolannak. Az indonéz származású belga fenegyereket a középpálya dominátorának szánták, ehhez képest átlagosan teljesített, már amikor éppen a pályán tartózkodott (csupán 730 perc jutott neki a lehetséges 1710-ből).

A negyedik helyen állomásozó Lazio inkább a mögötte pöfékelő Milan és a Roma gyengélkedésének köszönheti előkelőnek mondható pozícióját, mintsem saját produkciójának. Simone Inzaghi úgy tartja ebben a magasságban a csapatát, hogy a néhány hónapja még világsztárnak jelölt és százmilliós árcédulával közlekedő Szergej Milinkovics-Szavics közelében sem jár korábbi produkciójának (a szurkolók is kikezdték), a támadások szellemi atyjaként piedesztálra emelt spanyol Luis Alberto meg mindössze egy góllal és gólpasszal áll a kanadai táblázaton. A másik fővárosi csapat visszaesését elsősorban az átigazolásokért felelős Monchi nyakába varrják a Roma hívei, mert ő roppantotta meg a Farkasok gerincét azzal, hogy a világklasszis Alisson kapust és a középpálya motorjait (Nainggolan, Strootman) egyszerre engedte el a nyáron, helyükre pedig nem tudott hasonló minőségi futballistákat hozni. Eusebio Di Francescónak elsősorban a gárda védekezésén kell javítania, ha szeretne odaérni a húsosfazék közelébe.

Érdekes

Ibra továbbra sem szereti Ronaldót

Az MLS-ben szereplő Los Angeles Galaxy támadója, Zlatan Ibrahimovic megint keményen odaszúrt egy nyilatkozatával Cristiano Ronaldónak. A svéd klasszis nem érti az ötszörös aranylabdás portugál azon szavait, miszerint a kihívások miatt igazolt a Juventushoz.

Ibrahimovictól már megszokhattuk, hogy mindig egyenesen elmondja a véleményét, ha kérdezik valamiről, olykor képes túlzásokba is esni. Ezúttal C. Ronaldóról mondott nem túl kedves szavakat, szerinte a portugál focista nem a kihívások miatt igazolt Torinóba, ugyanis az ott nincs.

„Cristiano Ronaldo az új kihívásokról beszél. Kihívásnak nevezi olyan csapathoz igazolni, amely megnyerte a Serie A-t, ráadásul bombaerős. Évekkel ezelőtt miért nem igazolt a Juventushoz a másodosztályba, hogy segítsen feljuttatni a csapatot? Hülyeség, a Juventushoz szerződni nem kihívás” – cukkolta Ronaldót Ibra, aki korábban ugyancsak játszott a Juvéban.

Gattuso elzárná a világtól Higuaínt

A 2019-es téli, olasz átigazolási piac központi szereplője Gonzalo Higuaín.

Az argentin támadó 2018 augusztusában érkezett az AC Milanhoz a Juventustól kölcsönbe, azzal a nem titkolt szándékkal a klub részéről, hogy ha minden jól megy, az idény végén a piros-feketék meg is vásárolják az argentin csatárt. Egybehangzó olasz lapértesülések szerint azonban a 15 bajnokin hat gólnál járó Higuaín nem érzi jól magát Milánóban, és szíve szerint már januárban búcsút intene a San Sirónak, és Angliába, a Chelsea-hez igazolna.

Erről kérdezték a csapat edzőjét, Gennaro Gattusót, aki szokásához híven nem habozott elmondani az őszinte véleményét. 

„Hogy távozik-e Higuaín? Ez az ő döntése. Ha rajtam múlna, akkor fognám, bezárnám egy szobába a házamban, és két-három óránként adnék neki enni, amíg véget nem ér az átigazolási időszak…” – fogalmazott Gattuso a Milan legutóbbi sajtótájékoztatóján.

Elképesztő sorozatok az Olasz Kupában

Az olasz labdarúgás a kupaküzdelmekkel vágott neki a 2019-es évnek. Elsőként a Serie A 4. helyén álló Lazio jutott be a labdarúgó Olasz Kupa negyeddöntőjébe, a nyolcaddöntőben 4–1-re legyőzte a harmadosztályú Novarát. A római együttest a Milan is követte, amely Patrick Cutrone hosszabbításban szerzett duplájával 2–0-ra legyőzte idegenben a Sampdoriát.

Ez azt is jelentette, hogy folytatta egészen hihetetlen sorozatát. A szombati találkozón nem jutott dűlőre a Sampdoria ellen 90 perc alatt, végül azonban hosszabbítás után nyert. A milánói széria csodája azonban nem a győzelem ténye, hanem maga a hosszabbítás szükségessége, a klub ugyanis több mint egy éve nem talált be az Olasz Kupában a rendes játékidőben. Utoljára 2017. december 13-án, a Verona elleni 3–0-s győzelem alkalmával történt ilyen. A 2018-as negyeddöntőben az Inter ellen a 104. percben jött a győztes gól – ezúttal is Cutrone volt a hős, ezt követően a Lazio elleni első és második mérkőzésen sem esett gól, tizenegyesekkel jutott fináléba a Milan, ahol a tavalyi döntőben pedig 4–0-ra győzött a Juventus.

A forduló egyelőre különösebb meglepetés nélkül zajlik, talán csak a Fiorentina idegenbeli sikere tekinthető annak a Torino ellenében.  Különösen azok után, hogy az első félidőben a vendégek előtt adódtak a nagyobb lehetőségek, de a szünetben még 0–0-t mutatott az eredményjelző. A fordulás után magasabb fokozatba kapcsoltak a hazaiak, de csak kihagyott ziccerekig jutottak, míg a firenzeiek a hajrában kicsikarták a győzelmet. Federico Chiesa volt a főszereplő: a 21 éves középpályás kétszer is betalált, így a negyeddöntőbe lőtte a Fiorentinát.

Az Internazionale könnyen vette az akadályt a nyolcaddöntőben: már a szünetben 3–0-ra vezetett a másodosztályú Benevento ellen, majd a fordulás után újabb három gólt lőve tette tükörsimává sikerét. A milánóiaknál Antonio Candreva és Lautaro Martínez is kétszer volt eredményes, utóbbinak ez volt az első duplája a klubnál.

A Juventus idegenben verte 2–0-ra a sérült Nagy Ádámot nélkülöző Bolognát. A torinói csapat már a 9. percben vezetéshez jutott, Bernardeschi használta ki a kapus és védője ütközését (0–1), majd a nagy ígéretnek tartott, de egyelőre kevés játékpercet kapó, 18 éves Moise Kean növelte az előnyt, miután közelről lőtt a kapuba (0–2). Ezzel az együttes sorozatban a hetedik kupameccsét is kapott gól nélkül nyerte meg, beleértve a két finálét is!

A nyolcaddöntők eredményei

Lazio–Novara (III.) 4–1  

Sampdoria–Milan 0–2  

Bologna–Juventus 0–2  

Torino–Fiorentina 0–2

Internazionale–Benevento (II.) 6–2

Napoli–Sassuolo 2–0

A Cagliari–Atalanta és a Roma–Virtus Entella (III.) összecsapás lapzártánk után ért véget. 

Messze nem tényező a Milan

Milan-szurkolónak lenni most sem volt egy szláv karnevál. A piros-feketék néha egészen nézőriasztó futballal tettek azért, hogy inkább a szabadban töltsük azt a kilencven percet, amit rájuk szánnánk hétvégenként, igaz, Gennaro Gattuso védelmében el kell mondani, hogy sérülések miatt sokszor elfogyott alóla a csapat (megesett, hogy az alapesetben jobbhátvédtartalékként használt ifjú Davide Calabria középső középpályást játszott). 

Jelen állás szerint nagyon messze van az az idő, amikor a Rossoneri újra tényező lesz Itáliában, bár a klub, ha lassan is, de úgy tűnik, elindult egy jónak tűnő ösvényen: Paolo Maldini és Leonardo szerepet kapott a vezetőségben (utóbbi januárban Milánóba hozta az új Kakának kikiáltott brazil Paquetát) és a pénzügyi Fair Play-korlátozások lejártával hamarosan nem lesz akadálya az újabb pénzköltésnek és minőségi igazolásnak.

Ami a többi csapatot illeti, a néha egészen parádés meccseket lehozó, fantasztikusan futballozó Fabio Quagliarella vezette Sampdoriát és a hazai pályán a nagyokat rendre megfirkáló Atalantát érdemes kiemelni – bravúrral mindkét csapat akár még a negyedik helyért folytatott harcba is beleszólhat. A liga egyetlen magyar játékosa kevés lehetőséget kapott a meglehetősen szürke Bolognában. Nagy Ádám tizenkét találkozón 868 percet töltött a pályán, a mérkőzésenként bemutatott 2,3 szerelése jónak mondható adat (ezzel a második helyen áll a házi rangsorban). A néhány napja a posztjára szerződtetett korábbi olasz válogatott Roberto Soriano leigazolása miatt majd alighanem még nehezebb dolga lesz bekerülni Filippo Inzaghi bentmaradásért küzdő csapatába. A kiesés elkerülése amúgy komoly izgalmakat tartogat, mert a menthetetlennek tűnő Chievót leszámítva legalább hét csapat várhatja cidrizve a tavaszt.

Csáki Csaba

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?