Conte és Guardiola új szintre emelte a PL-t

Szakértők szerint a Premier League történetének legtámadóbb felfogású kezdőcsapatát küldte pályára Pep Guardiola. A kijelentés nem túlzó, hiszen Ilkay Gündogan, Jesús Navas, Leroy Sané, David Silva, Kevin De Bruyne és Sergio Agüero is ott volt a Manchester Cityben. A Chelsea-nél Cesc Fábregas csapatba állítása okozott némi meglepetést, a spanyol a sérült Nemanja Maticsot helyettesítette a középpályán. „Imádom, hogy amikor az ember meglátja Pep Guardiola kezdőcsapatát, hosszan törheti a fejét, vajon hogy néz ki majd mindez a pályán” – írta Twitteren a meccset megelőzően az egyik legismertebb angol újságíró-elemző, Michael Cox, aki a Guardiannek írt cikkében egyértelműen leszögezi: taktikai szempontból Pep Guardiola (Manchester City) és Antonio Conte (Chelsea) érkezése új szintre emelte a Premier League küzdelmeit.  Ami a témát illeti : az angol lapok között szinte konszenzus született a szalagcímeket tekintve abban, hogy Conte alaposan túljárt Guardiola eszén.  Hogy lehet megállítani a Chelsea 3-4-2-1-es felállását? Ez az a kérdés, amire egy csapatnak sem sikerült választ találnia, a legutóbbi fordulóban pedig a City is megtapasztalhatta, milyen ellenállhatatlan tud lenni a kékek kontrajátéka. A City szurkolói talán Anthony Taylor bíráskodását okolják majd a vereség után, de az is biztos, hogy a Chelsea éppen azokat az erényeket villantotta meg, amelyek oly fájón hiányoznak Guardiola csapatából: a gyorsaságot és a kegyetlenséget.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"257934","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"299","title":"Sergio Agüero térdmagasságban, nyújtott lábbal szállt bele David Luizba","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Diego Costa, Willian és Eden Hazard precíziós gépekként használják ki a lehetőségeket egy olyan rendszerben, amelyben mindenki pontosan tudja a helyét.  Fábregas, a nagy visszatérő   Cesc Fábregas utoljára szeptember 24-én, az Arsenal ellen 3–0-ra elvesztett meccsen lépett pályára bajnokin a Chelsea-ben, és akkor is csak 55 percet kapott. A PL-szezonban sem jutott neki eddig több, mint 177.  Nemanja Matics sérülése azonban megnyitotta számára az utat a csapatba, és bár bizonytalanul kezdett, végül fontos szerepe volt a győzelemben. Ha képes lesz beugróként ilyen teljesítményt nyújtani, akkor akár ő, akár Conte is megkérdőjelezheti távozási szándékát – tartják magukat a pletykák, hogy a spanyol középpályás már a télen, de legkésőbb nyáron távozhat a klubtól. Mindenesetre a City ellen kulcspillanatokban döntött jól: Diego Costa egyenlítő találata nem kis részben Fábregas érdeme, és a meccs végén – amikor Fernandinho már régen elvesztette a fejét – a spanyol játékos képes volt megőrizni nyugalmát és önuralmát.  A középhátvédek vesszőfutása A City már szezonok óta a középhátvédek problémájával küzd. Vincent Kompany első osztályú játékosa és kapitánya a csapatnak, ám gyakran sérült, ráadásul csak nem sikerül megfelelő párt találni mellé.  Kompany 2009-ben mindössze 6 millió fontért érkezett a csapathoz. Azóta nyolc társat igazolt mellé a klubvezetés, összesen 135 millió fontért, és egy sem vált be igazán. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"257935","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"344","title":" Botrányos körülmények között, két hazai piros lappal ért véget a derbi","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Kolo Touré 16 millióért érkezett az Arsenalból, hogy aztán négy év alatt mindössze 70-szer lépjen pályára a csapatban, és végül ingyen távozzon a Liverpoolhoz. Joleon Lescott 22 millióért érkezett, de a bajnoki cím után a klubvezetés nem hosszabbította meg lejáró szerződését. Az azóta a Bayern Münchenben világklasszis teljesítményt nyújtó Jerome Boateng 11 millióért jött a Hamburgtól, de mivel Roberto Mancini vezetőedző elsősorban jobbhátvédként játszatta, hamar elege lett Angliából, és távozott.  Stefan Savic 6 millióért érkezett a Partizantól, de csak egy évet húzott ki a klubnál. Matija Nasztasics 2013-ban került a klubhoz Mancini kívánságára, és nem is kezdett rosszul, Manuel Pellegrini viszont nem nagyon tartott igényt a szolgálataira. Elsősorban azért, mert a chilei edző az Atlético Madridtól szerződtetett Martin Demichelisnek szavazott bizalmat, akivel már a Málagánál is együtt dolgoztak, és a korosodó bekknek voltak is szép napjai Manchesterben, de az az első perctől világos volt: az argentin nem a jövő embere.  A fiatal Eliaquim Mangala 32 millió euróért érkezett, bemutatkozását követően az egekig magasztalta a szigetországi sajtó – mára Valenciában kell keresnünk, mint a kölcsönjátékost. Nicolas Otamendi szintén 32 millió euróért érkezett, és bemutatá­sakor Manuel Pellegrini azt mond­ta, a spanyol liga legjobb középhátvédjét szerezte meg a City számára. Ugyanennek a Nicolas Otamendinek rémálmai lehetnek a Chelsea eleni összecsapást követően. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"257936","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"286","title":"Tovább folytatódott a Chelsea repülése, Antonio Conte csapata kipipálta a Manchester Cityt is","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Diego Costa a játék minden elemében, fizikailag és ravaszságban is felülmúlta az ellenfelét, és végül góllal, gólpasszal fejezte be a derbit, ami mindent elmond Otamendi produkciójáról. Costa 16 mérkőzésen 11 gólnál jár a Chelsea-ben, és ijesztő hatékonysággal értékesíti a helyzeteit, csapata igazi húzóembere, ahogy az nem olyan régen még Didier Drogba volt.   Sok a váltás, bonyolult a rendszer Mondhatjuk, a Chelsea 3–1-es győzelme csalóka a játék képe alapján, és nem tükrözi a két csapat valós erőviszonyát. Ugyanakkor Guardiola egyre több kritikát kap azért, hogy túl sokat variál a csapattal, a játékosok nem tudják megtanulni az általa elvárt rendszer elemeit, és a csapatrészek sem értik meg egymást. Többek között ez az egyik oka annak, hogy a Manchester City mindössze két meccsen nem kapott gólt a Premier League idei szezonjában, és a remek kezdés után folyamatosan lefelé csúszik a táblázaton. Azért kár lenne temetni Guardiola csapatát, az már a szezon előtt is borítékolható volt, hogy időt vesz majd igénybe, amíg a gyakorlatba ülteti elképzeléseit, és – semleges szemmel – kimondottan látványos mérkőzéseket játszik a csapata. Eközben a gyengébben rajtoló, de üstökösként robbantó Antonio Conte képes sorozatban ugyanazt a csapatot felrakni a pályára, és nem variálja túl a taktikai elképzelését sem: mindenkinek ugyanazt adja el – könyörtelenül.  Volt Gábor