<p>Életét átszőtte a sport. Versenyzett, vezetőként tevékenykedett, írt és beszélt róla. És amikor már nem lehetett közvetlen részese, akkor is érdekelte, naponta figyelte történéseit, fogyasztotta tévécsatornákon érkező adagjait. Még a londoni olimpiát is végignézte, fiával, Gáborral együtt örültek a magyar sikereknek, látta a nagyszabású záróünnepséget is. Sportszeretete és humora nem hagyta cserben élete végéig. S ez a pillanat csütörtökön reggel érkezett el. Életének kilencvennegyedik évében elhunyt egykori kollégánk, Kollár József.</p>
Hosszú évtizedeken keresztül szolgálta a sportot. Versenyzőként vívott, majd a pozsonyi Žižka klub legelső vezetője volt, a szlovák vívószövetséget is irányította. De legfőképp sokat írt kedvenc sportágáról meg az atlétikáról, a kajak-kenuról, a röplabdáról… Mint derűsen mondogatta: a focit és hokit kollégái vitték, neki meg a többi sportág maradt. Szívesen járt az emberek közé, gyakran felbukkant a vidéki településeken, hogy beszámoljon a dél-szlovákiai sportélet történéseiről. Évtizedekig írta sporttémájú cikkeit, riportjait lapunk hasábjain. Negyed évszázadot töltött sportrovatunkban, de még utána is évekig bejárt vasárnapi ügyeletre. Csengő hangját ismerhették a rádióhallgatók is, hiszen a magyar adáson is sokat tett falvaink, városaink sportéletének népszerűsítéséért. Tíz évvel ezelőtt még hallhattuk a hangját, amikor a napi sporthíreket olvasta fel.
Józsi bácsit nem felejtettük el, megmarad emlékezetünkben. Mérhetetlen sportszeretete, humora tovább él bennünk. Volt kollégánktól jövő kedden 11 órakor búcsúzunk a pozsonyi Szent Márton temetőben.
(J. Mészáros Károly)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.