Bénes reméli, hogy a válogatottban is többet fog játszani

Múlt héten három évvel meghosszabbította szerződését a Mönchengladbachhal, így 2024-ig kötelezte el magát a klubhoz. Mit jelent ez önnek?

Nagyon örülök neki. Amikor tavasszal a másodosztályban szereplő Kielben voltam kölcsönjátékon, akkor is azt mondtam, az a célom, hogy rendszeresen játsszak, és fel legyek készülve arra, hogy a Bundesligában szerepeljek. Ez a szerződéshosszabbítás ezért nagyon sokat jelent számomra. Boldog vagyok, hogy még minimum négy és fél évig a Bundesliga egyik topcsapatában játszhatok.

A szerződéshosszabbítások általában azzal is járnak, hogy a klub jobb feltételeket kínál a játékosnak. Ez az ön esetében is így volt?

Igen, ha egy fiatal játékos hosszabbít, akkor jobb feltételeket kap. Ez természetesen nálam is így volt.

A válogatott szünet előtti utolsó bajnokin, a brémaiak elleni meccsen ráijesztett a szurkolókra, mert nagyon csúnyának tűnő bokasérülést szenvedett. Mi történt?

Amikor megrúgtak, pontosan az ideget találták el a bokámban. Még soha nem éreztem ilyesmit, azt hittem, nagyobb a baj. Két-három percig nem éreztem a lábam, nem is tudtam rálépni, nagyon fura volt. Lassan, ahogy jött vissza az érzés a lábamba, már jobb volt, de sajnos nem tudtam ott lenni a válogatottban, mert annyira gyorsan nem jöttem rendbe. Múlt szerdán kezdtem el újra a csapattal edzeni, örülök, hogy az Union Berlin elleni bajnokin már ott lehettem a keretben.

Ha nem is tarthatott a szlovák válogatottal, biztosan nézte a horvátországi és az azeriek elleni hazai Eb-selejtezőt. Hogyan látta ezeket a meccseket?

Bíztam benne, hogy egyenes ágon továbbjutunk a csoportból, de ez sajnos nem sikerült. Tudtuk, mi vár ránk Horvátországban, és hogy nyerni kellene Rijekában, hogy legyen esélyünk egyenesen kijutni az Eb-re. Az első félidőben minden úgy történt, ahogy eltervezte a csapat, de a második félidőben a horvátok jól kezdtek, és végül fordítottak. A másik meccsen, Azerbajdzsán ellen hoztuk a kötelezőt. Már rögtön a meccs után lehetett tudni, hogy a Nemzetek Ligája playoffjában Írországgal játszunk otthon, és ha nyerünk, akkor a bosnyák–északír párharc győzteséhez utazunk. Úgy gondolom, tovább lehet innen jutni. Az írek elleni mérkőzésnek szerintem nincs favoritja, nagyjából egy szinten van a két csapat, de számunkra előny, hogy otthon játszhatunk. A cél ugyanaz, mint az Eb-selejtezők előtt: kijutni az Európa-bajnokságra. 

Sokan úgy gondolják, főleg a Jordánia elleni felkészülési meccs óta, hogy önnek már stabilan kellene játszania a válogatottban, Pavel Hapaltól mégis csak epizódszerepeket kap. Hogyan érzi, milyen a pozíciója a szövetségi kapitánynál?

Egy játékosnak elsősorban az a dolga, hogy a klubjában jól szerepeljen, és ha ott jól teljesít, akkor van esélye a válogatottban is játszani. Örülök, hogy klubszinten most ilyen jól megy a játék, persze jobban örülnék, ha több lehetőséget kapnék a válogatottban. Ez rajtam is, de nyilván az edzőn is múlik, remélem, hogy a következő meccseken már lehetőséghez fogok jutni.

Beszélgetett valamikor hosszabban Hapallal arról, hogy milyen szerepet szán önnek a válogatottban, mennyire illik bele az ő koncepciójába?

Beszéltünk már néhányszor erről. Régebben azt szokta mondani, amikor még nem nagyon játszottam Gladbachban, hogy először a klubcsapatomban kell rendszeresen pályára lépnem, aztán lesz esélyem a válogatottban. Most, hogy már tényleg elkezdtem rendszeresen szerepelni a klubomban, reméltem, hogy többet fogok játszani a válogatottban is. Idáig ez nem így volt, de mindent megteszek azért, hogy esélyt kapjak.

Ez jogos érv lehetne, de Hapalnál is szerepelnek olyan játékosok, akik a klubjukban kevés lehetőséget kapnak…

Azt megértem, hogy akkor nem jutottam lehetőséghez a válogatottban, amikor a Gladbachban sem játszottam, mert hát fiatal játékos vagyok, még nincs mögöttem annyi meccs. De most, hogy elsők vagyunk a bajnokságban, megy a csapatnak, nekem is, remélem, ez változni fog, és a válogatottban is elkezdek játszani.

A szezon előtt nem beszélt számszerű elvárásokról a klubban, azt mondta, meccsről meccsre kell haladni. Azóta eltelt 12 forduló, és a Mönchengladbach vezeti a bajnokságot. Mi a sikerük titka?

A szezon előtt új edző érkezett, Marco Rose, akinek mindenki meg akarta mutatni, hogy helye van a kezdőben. Velem ugyanez volt a helyzet. Nagyon örültem, hogy mindjárt az első meccsen kaptam esélyt, amit ki is használtam. Boldog vagyok, hogy most már stabil játékosa vagyok a Gladbachnak, az pedig szuper érzés, hogy egy ilyen erős bajnokságban az első helyen vagyunk. Tudjuk, hogy ez bármikor változhat, ne felejtsük el, hogy a mezőnyben ott van a Bayern München, amely évről évre megnyeri a bajnokságot. De ahogy mondom is állandóan, a célunk mindig a következő meccset hozni, és minél tovább az első helyen maradni.

A bajnokság elején az első három meccsen egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség volt a mérlegük, azóta viszont kilenc mérkőzésből csak kettőt veszítettek el, hetet megnyertek. 

A bajnokság kezdetekor még csak egy hónapja voltunk így együtt, az edzői stáb és a játékosok. Úgy veszem észre, hogy minél több meccset játszunk, annál inkább együtt van a csapat. Az erősségünk az individualitásban is rejlik, mert nagyon jó játékosaink vannak, de együtt, csapatként vagyunk a legerősebbek.

Eddig négy gólpassznál jár a Bundesliga idei szezonjában, ezt hogyan értékeli?

Egy támadó középpályásnak az is a feladata, hogy gólokat, gólpasszokat adjon. Gólt sajnos ebben a szezonban még nem sikerült rúgnom, de nem is az számít, ki rúgja a gólt, hanem az, hogy nyerjen a csapat.

A Gladbach érdekelt az Európa-ligában is, és van esélye a továbbjutásra, jelenleg a második helyen állnak a csoportban, 5 ponttal, az éllovas Basaksehirnek 7 pontja van, az AS Romának szintén 5, a Wolfsbergnek pedig 4.

Az elmúlt szezonban azért küzdöttünk, hogy európai kupában szerepelhessünk, sikerült is kiharcolnunk az EL-t. Ha már ott vagyunk, akkor pedig mindenképpen a továbbjutás a cél. Fontos pontokat szereztünk a favorit rómaiak ellen, idegenben döntetleneztünk, otthon pedig legyőztük őket. Még két meccs vár ránk, mindenképp szeretnénk továbbjutni.

Nagyon kiegyenlített a csoport, a Gladbach is egy meglepő hazai 4:0-s vereséggel indított a Wolfsberg ellen…

A Wolfsberg meglepetéscsapat volt, szerintem sokan azt várták, hogy pontot sem szereznek a csoportban. Vereséggel indultunk ellenük, de a pofon jó volt arra, hogy a következő meccsre még jobban felkészüljünk. Igaz, hogy a Basaksehir ellen sem tudtunk nyerni, de értékes pontot szereztünk, mert az utolsó percben lőttük az egyenlítő gólt. A hátralévő két mérkőzésünket még jó lenne megnyerni.

Ha egy meccset kellene kiemelnie az eddig szezonból, melyik volt a legemlékezetesebb?

Szerintem mindenki ugyanúgy felelne a csapatból: az AS Roma elleni hazai 2:1-es győzelem az EL-ben. A 95. percben rúgtuk a győztes gólt, nagyon kellett az a három pont. Rendkívül érzelemdús volt, három éve itt vagyok Gladbachban, de ilyen hangulatot, mint azon a meccsen volt, még soha nem éltem át. Az ilyen pillanatokért érdemes focizni. Nagyon örülök, hogy ebben a szezonban végre elkezdtem játszani, és az ilyen pillanatoknál is ott lehetek a pályán.