Bénes gyerekkori álma válik valóra a Bajnokok Ligája-szerepléssel

A negyedik helyen zárt a Bundesligában a Mönchengladbach. Mennyire elégedettek a klubban az idénnyel?

Mielőtt elkezdődött volna a bajnokság, az volt a célunk – mint minden évben –, hogy Európa-liga- vagy Bajnokok Ligája-indulást érő helyen végezzünk. Biztosan örültünk volna annak is, ha az EL-ben szerepelhetünk, de már az első fél évben is jól játszottunk, jól kezdtünk, jó helyen álltunk a bajnokságban. Ha pedig egy csapat látja az esélyt, hogy a kitűzött célnál is nagyobb dolgokat lehet elérni, mint például a BL, akkor mindent belead. A második fél évben lényegében végig azért küzdöttünk és hajtottunk, hogy ez összejöjjön, mert az egy álom volt minden játékos és a klub számára is. Személy szerint én is nagyon örülök neki. Eddig még nem sikerült BL-meccset játszanom, úgyhogy nagyon várom már a következő szezont.

A mostani szezonban az EL-ben már belekóstolhatott abba, milyen érzés komoly európai csapatok ellen futballozni a nemzetközi porondon.

Az is nagyon nagy élmény volt. Játszottam például a Serie A-s nagycsapat, az AS Roma ellen. Nagyon jó, ha a bajnokság mellett szerepelhetünk egy ilyen sorozatban. Külföldi csapatok ellen játszhatunk, így össze tudjuk hasonlítani, hogy hol is állunk fejlődésben, hogyan tudunk játszani egy spanyol vagy egy Premier League-es gárda ellen. Kíváncsian várom a Bajnokok Ligáját.

Mennyire számított Németországban csalódásnak, hogy a kezdeti botladozás után a Bayern magára talált, és az újraindulás után ismét megállíthatatlan volt, nagy előnnyel lett zsinórban nyolcadszor is bajnok?

A Bayern magasan a legjobb csapat Németországban, nem nagyon lehet más klubbal összehasonlítani. Igen, volt egy rossz szériájuk, de tudta mindenki, csak idő kérdése, mikor kezdik el folyamatosan nyerni a meccseket. Aztán úgy is lett. Amikor mi játszottunk velük a 31. fordulóban (2:1-re a müncheniek nyertek – a szerk. megj.), beszéltük is az öltözőben, hogy az utolsó csapat, aki megverte őket, az épp mi voltunk még decemberben (2:1). Aztán egy húszmeccses veretlenségi szériát futottak, sorra nyerték a meccseket (csak egy döntetlent játszottak – a szerk. megj.), nem lehet őket máshoz mérni a Bundesligában.

Az újraindítás utáni kilenc meccs mindegyikén csereként lépett pályára. Csalódásként élte ezt meg?

Az első fél év után vártam, hogy nagyjából ugyanannyit fogok játszani, vagy legalábbis több lehetőséget kapok. Sajnos ez nem így volt. Minden focistának az a célja, hogy játsszon, így nekem is, de nem mondanám csalódásnak. Mert minden meccsen pályára léptem, még ha néha csak pár percre is. Annak örülök, hogy a szezon első felében sok lehetőséget kaptam, sokat fejlődtem. A következő szezonban itt lesz a bajnokság, a kupa, a BL, biztos, hogy több lehetőséghez fogok jutni.

Marco Rose edző megindokolta a döntését? Gyakran beszélget önnel és a többi játékossal?

A többiekkel is szokott beszélgetni, velem is beszélt. Elmondta, hogy a második fél évben másoknak is teret akart adni, Neuhaus és Hofmann is, akik a posztomon szerepeltek, jó formában voltak, gólokat is rúgtak. Ha megy a csapatnak, akkor az edző nem nagyon változtat az összeállításon. De mindezt meg is beszéltük.

Németországban semmit nem enyhítettek menet közben a korlátozásokon, így valamennyi találkozót nézők nélkül kellett lejátszaniuk. Mennyire zavarta ez a játékosokat? Gyorsan hozzá lehetett szokni?

Az elején mindenki tartott tőle, nem tudta senki elképzelni, milyen lesz. A focit ugyanis a nézőkért játsszák, és hogyha 40-50 ezer ember néz téged, akkor az emocionálisan egészen felemelő, nem is lehet összehasonlítani azzal, mikor üres a lelátó. Fura volt nagyon így focizni, mindent hallottunk, a játékosok egymás közti kommunikációját. De nem volt mit tenni, minden csapatot egyformán érintett ez a helyzet. Megszoktuk a végére, de remélem, a következő szezonban már az első meccstől fogva nézők előtt játszhatunk.

A nem hivatalos hírek szerint szeptember közepén, a 11-i vagy a 18-i hétvégén rajtolhat el a 2020/2021-es idény. Meddig kaptak szabadot a klubtól?

Augusztus 1-jén kezdjük a felkészülést. De otthon is lesz futás, erősítés, mindenféle gyakorlatok, mert megkaptuk az egyéni edzéstervet a klubtól, hogy jól fel tudjunk készülni a folytatásra. Jó úgy visszamenni, ha az ember edzésben van, nem ott kell felvenni a ritmust az első futásokkor. Igaz, az első két hét tényleg a pihenésé volt, erre nem is kaptunk programot. 
 

Ha összegzésképp végignéz a szezonján, melyik meccsek voltak a legemlékezetesebbek?

Volt több olyan meccs is, amire nagyon szívesen emlékszem, amikor nagyon jól ment a játék, nem is tudnék közülük választani. Az első fél évben sok ilyen emlékezetes találkozó volt. Amit biztosan nem fogok elfelejteni, az a Roma elleni idegenbeli EL-meccs. 15-20 percre álltam be, és az utolsó percben egyenlítettünk (1:1). A visszavágón az egész meccset végigjátszottam, és a 93. percben rúgtuk a győztes gólt (2:1). Mióta Mönchengladbachban vagyok, ilyen emóciókban még nem volt részem. A szurkolótábor is talán akkor volt a leghangosabb, a gól után, amit a végén szereztünk. Először játszottam Dortmundban is, a nagy szurkolótábor, olyan 85 ezer néző előtt, ráadásul két meccsen is: egyszer a kupában kezdőként (2:1-re a Borussia nyert), egyszer pedig a bajnokságban, szintén kezdőként (1:0, Borussia). Ezek is biztosan megmaradnak az emlékezetemben. Meg hát nem sok csapatnak sikerül megvernie a Bayernt, és nekünk összejött, én pedig 60 percet játszottam kezdőként azon a bizonyos bajnokin. 

A BL-ben pedig akár még emlékezetesebb helyszínekre is eljuthat a Gladbachhal – melyik csapatot szeretné a leginkább megkapni a sorsoláson?

Az első kalapból mindenképp topcsapatot fogunk kapni, mindenki a Barcelonára, a Real Madridra gondol, ezzel így vagyok én is. De tényleg már az nagy szó, hogy egyáltalán bejutottunk a BL-be, úgyhogy minden meccsnek örülni fogok és minden percért meg fogok küzdeni, hogy játszhassak Bajnokok Ligáját. Hogy valóra váljon a gyerekkori álmom, és pályára léphessek egy BL-meccsen.