„Barátilag beszélgettünk Alonsóval”

Túl van a szezon első harmadán, amelyben négy győzelmet könyvelhetett el. Egy éve ilyenkor már nyolc sikernél tartott. Hogyan értékeli eddig az évet?
Néhány versenyre nagy ambíciókkal mentem, de végül olyan eredményeket értem el, amelyet nem is igazán tartok eredménynek. Pedig még soha nem adtam bele ennyire mindent a téli felkészülésbe, és a biciklimre szerelt szenzorok adatai alapján javultam is tavalyhoz képest. De minden szezon más, nem mindig jön össze minden. Tavaly magasra tettem a lécet, ám azt is mindig hangsúlyoztam, hogy nem minden számomra a győzelmek száma, viszont szeretnék már egyszer valami nagyot megnyerni. Edzéseken hajtottam, a versenyeken viszont felszabadultabb voltam, mert azt mondtam magamnak, az a fontos, hogy a nagy klasszikusokon jól teljesítsek. Csakhogy aztán másképp alakult. Nem vagyok teljesen elégedett, de azért nem is tartom totálisan negatívnak a szezon első részét.

Az iskolai értékelés szerint hányasra értékelné a szezon eddigi részét?
Ez nem lényeges, mert nem én vagyok a tanár. Mondhatom én a tanárnak, hogy adjon nekem egyest, ha csak négyesre teljesítettem…

Négy idei szakaszgyőzelme közül az egyiket a háromnapos De Panne–Koksijde-verseny első etapján aratta, pedig a cél előtt már nem is tekert, át akarta engedni a győzelmet cannondale-es csapattársának, Oscar Gattónak. Mi történt a befutónál?
Eleve úgy indultam el azon az etapon, hogy az a cél, hogy Oscarnak segítsek. Azért sem akartam igazán megnyerni az első szakaszt, mert két egymást követő évben győztem ott, és utána nem jött össze a flandriai körverseny… Azt is tudtam, hogy vissza fogok lépni, hogy rápihenhessek a flandriai versenyre, úgyhogy nem sok értelme lett volna, ha én viselem az összetett éllovasnak járó trikót… Gatto számára azonban ez sokat jelentett volna. Végül mégis úgy alakult, hogy néhány milliméterrel én nyertem…

Gatto nem haragudott önre?
Nem, egyáltalán. Ő is tudta, hogy az utolsó métereken csinált egy kicsi hibát, talán ezen múlott. A kerékpársport nem számítógépes játék, apróságok is befolyásolhatják a versenyt.

Babonás? Tényleg azért nem akart nyerni a háromnaposon, mert akkor nem lesz szerencséje a flandriai körversenyen?
Jaj, dehogy, csak hülyéskedtem. Nem igazán vagyok babonás, bár előfordult már, hogy „úgy” találkoztam egy galambbal, és aztán tényleg szerencsém volt…

Mi vár önre a következő hetekben, hónapokban?
Amerikába utazom magashegyi edzőtáborozásra, aztán részt veszek a kaliforniai körversenyen, ami már a Tour de France-ra való felkészülés része. Aztán Coloradóban vár rám egy újabb edzőtábor, majd jön a svájci körverseny. A Tour előtt még indulok az országos bajnokságon, amit most Csehországban rendeznek, s aztán már jön a Tour. A szeptemberi világbajnokságra még nem is gondolok, meglátjuk, mennyi erőm marad a Tour után.

A Tour de France idén Angliában indul, az első három napon Leedsből Londonba kerekezik a mezőny. Mit szól hozzá?
A nézőknek biztos érdekes lesz, de mi olyanok vagyunk, mint a színészek a színpadon, ahová visznek, ott versenyzünk.

A téli időszakban felröppent a hír, hogy csapatot válthat. Mivel többször találkozott Fernando Alonsóval, sokan biztosra veszik, hogy 2015-ben Alonso új csapatában fog versenyezni. Mi ebből az igazság?
Hagyjuk magunkat meglepni. Alonsóval tavaly találkoztam Maranellóban, összebarátkoztunk, vacsorázni jártunk együtt. Idén év elején Dubajban futottunk össze megint, de nem arról beszélgettünk, hogy hol fogok versenyezni egy év múlva, hanem arról, hogy van, mi újság vele. Egy baráti beszélgetés volt, semmi több.

Korábban azt is nyilatkozta, hogy el tudja képzelni, marad a Cannondale-nél. Még mindig reális ez a lehetőség?
A szezon kezdetekor felfüggesztettük a tárgyalásokat, mert arra akartam koncentrálni, hogy jó eredményeket érjek el a tavaszi klasszikusokon. Most meg, hogy nincsenek olyan jó eredményeim, mihez kezdjek?

A gyengébb szezonkezdet mennyit ronthat a tárgyalási pozícióján?
Azt hiszem, a koromhoz képest már sok jó eredményt értem el, és néhány gyengébb hónap nem befolyásolhatja ezeket a dolgokat. De egy kicsit talán mégis. Nem tudom.

A Tour de France-ra milyen célokkal megy?
Szerintem ez nyilvánvaló. A zöld trikóért.

Nem gondolkodott azon, hogy a Tour helyett inkább mondjuk a Girón és a Vueltán indul el?
Nem. Ha olasz lennék, biztosan szeretnék a Girón versenyezni, de így nem érzem annyira fontosnak. Mégiscsak a Tour a legnagyobb verseny, örülök, hogy van lehetőségem elindulni rajta.

Sprinterként tartják számon, de a kisebb emelkedőkön is helytáll. Nem akartak a csapatnál hegyimenőt csinálni önből?
Ha akartak volna is, én nem teszem azt, amit mások akarnak, én azt csinálom, amit én jónak látok. Különben is korai volna még hegyimenővé válnom, sprinterként ugyanis még nem értem el mindent, amit szerettem volna. Váltani, mielőtt az előző feladatot befejezte volna az ember – ennek szerintem nincs sok értelme.

Ebben a szezonban egy újabb szlovák kerekes, Michal Kolář is bekerült a World Tour mezőnyébe, a Tinkoff-Saxo színeiben versenyez. Mit gondol róla?
Mišót kiskoromtól ismerem, Zsolnán ugyanannak a csapatnak a színeiben versenyeztünk. Örülök, hogy bekerült a profi mezőnybe, s már eredményei is vannak, a malajziai körversenyen nagyon jó helyezéseket ért el. Nem kell sokáig várni, és hamarosan ő is szakaszgyőzelmekkel büszkélkedhet.

Szombaton Pozsonyligetfaluban már másodszor rendezték meg a „Biciklizzen Peter Sagannal” elnevezésű rendezvényt, amelyen szurkolók, gyerekek találkozhattak önnel. Kedveli ezt az akciót?
Örülök, hogy sikerült megszervezni, mert szívesen találkozom a szurkolóimmal. Ha egy kisgyerek találkozhat az ideáljával, az nagy inspirációt jelenthet számára. Egy kicsit aggódtam is értük, mert olyan áhítattal néztek engem, hogy közben elfelejtették az utat figyelni, féltem, hogy karambolozni fognak… Ketten le is estek a bicikliről, de szerencsére nem lett bajuk.

Az elmúlt két év jó eredményei után érzi, hogy nagyobbak az elvárások önnel szemben?
Nem nagyon. Nem vagyok az a típus, aki a környezete véleménye miatt idegeskedne. Nem izgat, miről beszélnek mások.

Az ismertségnek vannak árnyoldalai is, néhányan azt hangoztatják, hogy biztosan doppingol, leveleket írnak a szerkesztőségekbe, valóságos antikampányt vezetnek ön ellen.
Én már emiatt nem idegesítem magam. Ezek az emberek biztosan nagyon unatkoznak. A kerékpározók nagyon sebezhetők a nyeregben, ha valaki rosszat akarna nekem tenni, akkor viszonylag könnyen tudna, de ha felvenném, hogy miket mondanak rólam, akkor már régen nem lennék itt.

Ez a hírnév átka?
Híres volnék? Már ahol. Szlovákiában megismernek, megállítanak az utcán, beszélgetni akarnak, néha már kicsit terhes is az érdeklődés. De ilyenkor arra gondolok, hogy ez azért van, mert sikeres vagyok. Valamit valamiért. Próbálok kedves lenni a rajongóimmal, és sajnálom, ha néha arrogánsnak tűnök, mert éppen sietek valahová.

Év elejétől Monte-Carlóban él. Hogyan érzi ott magát?
Nagyon elégedett vagyok. Az első hetek után, amikor berendezkedtem és felderítettem a terepet, már teljesen otthonosan érzem magam. Jó az időjárás, közel a reptér, sokkal jobb, mint amikor még mindenféle szállodákban laktam Olaszországban.

Monacóban több más kerekes is lakik. Szokott velük együtt edzeni?
Az az én egyik nagy problémám, hogy nem kommunikálok eleget az emberekkel. Nem szoktam előre tervezgetni, hogy melyik nap kivel edzek. Reggel felhívom az egyiket, ha nem ér rá, felhívom a másikat, ha ő sem ér rá, akkor megyek egyedül biciklizni. Ha sikerül, öt perc alatt megegyezünk, nem szoktam már előző nap ezen agyalni.

Szabadidejében szokott sportközvetítéseket nézni? Vannak kedvenc sportolói?
Szerintem Szlovákiában sem azért nézi az emberek egy része a Tourt, mert annyira érdekli őket a kerékpársport, hanem mert engem ismernek, és szorítanak nekem. Én is így vagyok ezzel. Amióta megismerkedtünk Alonsóval, meg szoktam nézni a Forma–1-et, kíváncsi vagyok, hogy megy neki. Néhány éve Zdeno Chárával is találkoztam, azóta megnézem a fontosabb meccseit. A focit igazán sosem szerettem, bár egyszer a barátokkal elmentem egy étterembe meccset nézni – de hogy izgalmasabb legyen, előtte fogadtam is. Körülbelül 15 eurót hagytam a fogadóirodában, a sárga lapok számára tippeltem, meg arra, lesz-e piros lap. Azt gondoltam, ezt el tudnám találni, de végül mégsem nyertem.