Az utolsó lövés sokszor eszébe fog jutni

ÚJ SZÓ-INTERJÚ

Megemésztette már a történteket?

Ezt még sokáig fogom emészteni. Az utolsó lövés még sokszor eszembe fog jutni... Nagyon jól ment a selejtező, jól álltam, kár, hogy pont az utolsó lövés előtt kellett megállnia egy kicsit a versenynek, mert az ausztrál Diamond abszolút világcsúcsot ért el 125 találattal. A taps járt neki, csak én jártam rosszul vele. Már összpontosítottam a lövésre, de abba kellett hagynom, aztán megint koncentrálnom kellett. Ez is közrejátszhatott abban, hogy az utolsó lövést elrontottam. Az ötödik sorozatban az első hibámig ideges voltam, de aztán ez elmúlt, jó formában éreztem magam, nagyon bíztam benne, hogy döntős lehetek. Az is lettem volna, ha nem rontom el az utolsó lövést.

Két napon át zajlott a selejtező, öt 25-ös sorozatot lőttek. Mindkét nap jól érezte magát?

Nagy volt a nyomás. Nehezen indult be a dolog, görcsös voltam, de aztán már ment. Sokat segített, hogy itt volt az apám és a feleségem is, barátok, ismerősök, egy kicsit elterelték a gondolataimat. Amikor az utolsó sorozatban egyet hibáztam, még reménykedtem, de a legeslegutolsó elhibázott lövésnél már tudtam, hogy nagy bajok vannak. Tudtam, hogy a döntő már nem lesz meg, mert nagyon kiegyenlített a mezőny, és minden hibáért nagy árat kell fizetni.

Nem is figyelte már tovább a selejtezőt? Elméletileg még előfordulhatott volna, hogy szétlövés dönt a 121 kört elért lövők között.

Elméletileg igen. De a még hátralévő versenyzők egyike 122 kört lőtt, és betöltötte a még fennmaradó egy helyet a döntőben. Mi, 121 körösök pedig a hetediktől a tizenkettedik helyig végeztünk. Azért lettem csak 12., mert nekem volt a legrosszabb az utolsó sorozatom.

Amikor elhibázta az utolsó lövést, mire gondolt? Szitkozódott?

Nem, nem… Egy kicsit búslakodtam, mert karnyújtásnyira voltam a döntőtől. Olimpia csak négyévente van, oda már kijutni is óriási eredmény. Ezért fáj, hogy itt van az ember, kijutott nagy nehezen, nagyon közel volt hozzá, de hiányzott egy kis szerencse, és nem sikerült. Azt is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megörvendeztetni a szeretteimet a döntővel. De apám tudja, hogy milyen ez a sport, ő is sportlövő, átélt már sok mindent. Tanulni kell ebből a hibából, hogy jövőre már ne történjen meg.

Édesapja mivel vigasztalta?

Annyit mondott, hogy az élet megy tovább. Tudja, hogy kihoztam a maximumot magamból, egyszerűen nem volt meg az az egy csöppecske szerencse, amire szükség lett volna. Ha megnézzük, ott vannak a nagy nevek, a cseh Kostelecký, az orosz Alipov, akik még rosszabbul végeztek, mint én. Ez is mutatja, milyen kiegyenlített a mezőny, bárki lehet első, de utolsó is. Nem volt könnyű nekik sem. Szerintem ezzel az eredménnyel igazoltam, hogy megérdemeltem a részvételt, és nem volt rossz ez a szereplés. Egy kis szerencsével persze sokkal jobb is lehetett volna.

Már új célokon gondolkozik?

Persze, megyek tovább.

Négy év múlva Rio de Janeiro?

Nagyon nehéz kijutni az olimpiára, de az ember mindent meg fog tenni érte. Minden sportolónak ez az álma, szeretném én is újra átélni. (bt)