Az igazi GOAT: Bermuda bálványa, Shaun Goater

Shaun Goater azon a szigetcsoporton született, ahol a világon a legmagasabb az egy főre jutó nettó havi átlagkereset, és ahol a legnagyobb az egy főre jutó golfpályák száma (Gareth Bale, hallod ezt?). De hogyan jut el valaki a Nagy-Britannia fennhatósága alá tartozó Bermuda 1100 fős fővárosából, Hamiltonból a félmilliós Manchesterbe és az angol futball varázslatos világába?

Egy fiú, akit az anyukája elzavart a Premier League-be

Shaun Goater 1970. február 20-án látta meg a napvilágot Hamiltonban. Édesanyja, nagymamája és két nagynénje nevelte fel. „Átlagos gyerek voltam, bicajoztam, gördeszkáztam, úsztam, de a foci volt a szerelmem. Nem kaptam meg mindent, amit akartam, de mindent megkaptam, amire szükségem volt. Mint például az egy pár focicipőt” – mesélte gyerekkoráról az Independentek adott interjúban. A csukának aztán hasznát is vette, hiszen futballkarrierbe kezdett.

A focinak köszönhetően világot látott, próbajátékon volt Angliában, 17 évesen pedig egy labdarúgó-ösztöndíjjal a New Jersey-ben található Columbia Középiskola kötelékébe került. Az amerikai álmot viszont fel kellett adnia – az Álmok Színháza miatt. Ez elég abszurdan hangzik, de ez az igazság. A Manchester United 1988-ban egy hetet töltött Bermudán. Az egyik felkészülési meccsük előtt pályára lépett a bermudai válogatott is, amelyben feltűnt egy bizonyos Leonard Shaun Goater. Elég jól ment neki a játék, így kiszúrták a Manchester United megfigyelői, akik próbajátékra invitálták. Édesanyja – aki korábban focista volt – bátorította fiát, hogy fogadja el a felkérést és menjen Angliába. Goater állítása szerint édesanyjánál kevés versengőbb szellemiségű emberrel találkozott élete során. Kétéves korától folyamatosan azt sulykolta belé, hogy nagy játékos lesz belőle. Mit tehet ilyenkor az ember fia? Szót fogad a mamának, és elmegy Manchesterbe!

A Unitedből a Citybe

Ott aztán egy másik erős karakterű, versenyszellemtől buzgó személynek kellett szót fogadnia: Alex Ferguson markáns egyénisége mély nyomokat hagyott Goaterben. Egy interjúban arról mesélt, hogy amikor az egyik edzésen egy ajtó-ablak helyzet kihagyása után elmosolyodott, Fergie ráförmedt: „Ha még egyszer mosolyogsz egy kihagyott helyzett után, az első kib.szott gépen találod magad Bermuda felé. Soha ne csináld többet!” Ez a reakció talán egyeseket ösztönzött volna, de az apai szigor fogalmát még hírből sem ismerő Goater görcsössé vált tőle. Nem tudta kihozni magából a maximumot, így a Vörös Ördögök felnőttcsapatában nem jutott szóhoz.

A Rotherham Unitedhez került, ahol 209 meccsen 70 gólt szerzett, majd a Bristol City következett, ahol 79 találkozón 43-szor talált be. Ezután került legnagyobb sikerei színhelyére, az akkor másodosztályú Manchester Cityhez. Velük folyamatosan liftezett a különböző osztályok között.  Először kiestek a harmadik vonalba, de a bermudai csatár 17 góljának köszönhetően rögtön visszajutottak a Championshipbe. A következő idényben 23 góljával túlszárnyalta előző szezonbeli teljesítményét, és így a City újra a legmagasabb osztályban, a Premier League-ben találta magát. Itt a sok sérülés miatt nem sok babér termett Shaunnak és a klubjának sem, mindössze 6-szor volt eredményes, és a City megint a másodosztályba zuhant. A 2000/2001-es szezon aztán Goater karrierjének legjobbja lett: 28 góllal elhódította a Championship Aranycipőjét, és a City megnyerte a bajnokságot, ami azt jelentette, hogy újra mehettek a PL-be. Utolsó citys idényét a legmagasabb osztályban töltötte.

Az utolsó városi derbije egyben az utolsó City–United rangadó volt a Maine Roadon, a City korábbi stadionjában. Emlékezetessé tette: kétszer köszönt be az őt korábban elutasító Manchester United ellen. Második találata a 100. gólja volt a City mezében. Később pályafutása kedvenc góljának nevezte a találatot.

A Shaun Goater-nap

Hogy Goater pályafutása mit jelentett a futballtörpe Bermuda számára, azt jól illusztrálja, hogy 2001-ben saját ünnepnapot kapott hazájától, amit „Nemzeti Shaun Goater-napnak” neveztek el. E jeles dátum eljövetelekor nemcsak Bermudán idézik föl a nemzeti hősnek számító csatár pályafutását, hanem az óceán túlfelén, Manchesterben is: a Manchester City a mai napig minden évben megtartja a Goater-napot. Ekkor a klub honlapján feltűnnek a csatár zseniális góljai, a szurkolók pedig Goater-fotókat és sztorikat posztolnak a közösségi felületeken.

Ez a határtalan szeretet nem indokolatlan: hősünk a Manchester City színeiben 189 meccsen összesen 103 gólt szerzett. Zsinórban négyszer volt a klub házi gólkirálya. A City drukkerei azonban nemcsak ezért tisztelik őt, hanem azért is, mert Shaun egy rendkívül kedves, barátságos és jókedélyű fickó, aki mindig örömmel szánt időt a drukkerekre. Igazán csodálatos volt a kapcsolata a szurkolókkal.

Kritizált koloncból klubikon

De hozzá kell tenni, ez a viszony nem idult zökkenőmentesen.  A City-hívek az elején még szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, amikor anno megérkezett a klubhoz, sok kritikát kapott a lelátóról. Goater azonban nem adta fel: azon kezdett munkálkodni, hogy visszaszerezze az önbizalmát és megkedveltesse magát a szurkolókkal. Saját bevallása szerint az életszemlélete a következő mottót idézi: „Adapt or die”, azaz „alkalmazkodj vagy halj meg”. Goater mindent meg is tett az „adaptálódás” érdekében: felkeresett egy sportpszichológust, akivel minden héten rendszeresen beszélgetett, ennek köszönhetően visszanyerte magabiztosságát. A dominóelv beindult: a magabiztosság egyre több gólban nyilvánult meg, a góltermelés pedig meghozta a szurkolók szeretetét.  A Main Road-i lelátó népe hamarosan kórusban zengte a rigmust: „Feed The Goat And He Will Score” („Etesd a kecskét, és gólt szerez”). „Szerintem ez a legjobb szurkolói rigmus, ami létezik – eredeti és szellemes. A dal megváltoztatta az életem: ahányszor meghallottam, hatalmas önbizalmat adott, és tudtam, hogy ha addig nem is ment a játék, a drukkerek velem vannak. Azt hiszem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy olyan sok gólt lőttem a City színeiben.” 2006-ban megjelent önéletrajzi könyve címének is a híres rigmust választotta.
Noha 33 évesen elhagyta a Cityt, soha nem felejtette el, amit a klubtól kapott. Manapság is rendszeresen feltűnik a csapat meccsein és szívesen fényképezkedik a szurkolókkal. A City után játszott a Readingben, a Coventryben és a Southend Unitedben. Pályafutása végén bermudai csapatokban rúgta a bőrt. 2006 májusában akasztotta szögre a stoplist. Nem ő volt a világtörténelem legjobb játékosa, de mindig a legjobbkor a legmegfelelőbb helyen volt. A mai napig ő Bermuda legeredményesebb játékosa

(36 meccs/32 gól). Neki köszönhetően már nem csak a bermudanadrág és a Bermuda-háromszög rejtélye jut eszébe a fociszerető embereknek, ha a szigetcsoport nevét hallják.

László Ágnes