Álomszerűen alakult az ősz a csallóközaranyosi kézilabdázóknál

Ha valaki a szezon előtt felajánlotta volna a csallóközieknek, hogy hét győzelmet aratnak és mindössze kétszer szenvednek vereséget ősszel, kapva-kaptak volna rajta. A nyári játékosvándorlás során az utolsó pillanatokban érkezett új kézilabdázóknak ugyanis idő kellett (volna), hogy összeszokjanak, ráadásul ezzel együtt is szűk volt a keretük – ehhez képest a szezonnyitón Naszvadon elveszített derbi (26:24) után már csak a listavezető nagytapolcsányiak tudták két vállra fektetni (40:28) Peter Talár edző csapatát.

„Maximálisan elégedettek vagyunk. A rajt előtt a középmezőnyt céloztuk meg, illetve kimondhatjuk, hogy nem kiesni, ez volt a célunk. Minden várakozásunkat fölülmúlja a harmadik hely. Kevesen vagyunk, talán pont ezért vettünk minden meccset nagyon komolyan, a lányok egymásért, a faluért küzdöttek. Mondhatjuk, hogy akkor jött a siker, amikor nem is vártuk – nyilatkozta lapunknak Pint János, a csallóközaranyosiak klubelnöke. – Ráadásul menet közben Kasznár Marianna és Androvics Dóra is súlyosan megsérült, Mészáros Rékát pedig visszarendelte a DAC. Erőn felül teljesítettek a lányok.”

Ezt támasztja alá az is, hogy az említett nagytapolcsányi zakót nem számolva („ők a mumusunk, amikor hátul álltak a tabellán, akkor sem találtunk fogást rajtuk”) nagyon simán verték a csallóközaranyosiak az élmezőny gárdáit, az exélvonalbeli Partizánskét, a Stupavát és a pozsonyi ŠKP-t is. „A hét győzelemből bármelyiket ki tudnám emelni. Surányban 8:2-es hátrányból nyertünk, de talán a kassai siker a legemlékezetesebb, amikor csak kilencen utaztunk keletre” – mondta Pint János.

A klubvezető három dolgot emelt ki, amikor a remek szereplés összetevőiről kérdeztük: a remek védekezést kiváló kapusteljesítménnyel megtámogatva, a szakmai munkát és a nyolcadik játékosként számontartott szurkolótábort. „Évek óta nem mi dobjuk a legtöbb gólt a bajnokságban, így a védekezésre helyezzük a hangsúlyt. Talár edző olykor, a lányok sérülései, más elfoglaltságai miatt három-négy kézisnek tart edzést, minden zokszó nélkül, a legmagasabb szakmai színvonalon. A drukkereink pedig? Sehol Szlovákiában nincs ilyen hangulat kézilabdameccseken, mint nálunk.”

A remek atmoszférára most az I. liga februári folytatásáig várniuk kell a csallóközi faluban. A játékosok azonban nem fognak tétlenkedni addig sem, rendhagyó módon már decemberben megkezdik a felkészülést. „Négy olyan utánpótláskorú kézilabdázónk is van, aki már a nagycsapattal készülhet. Reméljük, ezzel a keret szűkösségét tudjuk enyhíteni” – tette hozzá Pint János.