Abda – Radnóti halálának színhelye

A Rábca partja Abda községnél. Nyílegyenes, ápolt gátak, sudár ártéri erdő, csupa fiatal fa.

Abda

Egyik sem láthatta még közülük a 72 évvel ezelőtti tragédiát, amikor ezen a helyen magyar nyilas keretlegények 21 társával együtt tarkólövéssel kivégezték Radnóti Miklós magyar költőt, és a holttesteket egy sekély gödörbe hantoltatták el.

Időpont és helyszín

Radnóti Miklós halálának legvalószínűbb időpontjának november 9-ét tartják a kutatók, de azt is hozzáteszik, teljes bizonyossággal nem határozható meg az időpont, az eddigi kutatások a november 4. és 9. közti napokra teszik a költő kivégzését. Érdekes módon a helyszín körül is vannak viták, mert a tanúvallomások szerint a Rábca bal partján végezték ki Radnótit és 21 további, magatehetetlenségig legyengült munkaszolgálatos társát, ám a ma látható emlékhely, amely a költő és társainak első tömegsírja volt, ahonnan 1946 júniusában exhumálták, a folyó jobb partján van. Talán a folyószabályozás lehet ennek az oka. Kérdés az is, kik és miért végeztek a szerencsétlen, legyengült és beteg munkaszolgálatosokkal, s miért pont itt, Győrtől néhány kilométerre, az osztrák határhoz közel. Egyesek úgy gondolják, német katonák fogtak fegyvert a munkaszolgálatosokra, ám a szomorú tény az, hogy magyar nyilas keretlegények ötfős csoportja végezte el a tömeggyilkosságot. (Utólag egyikük sem bűnhődött.) A foglyokat a szerbiai Bor rézbányáitól jórészt gyalog hajtották végig a rettenetes úton. Fura véletlen, hogy a rézbányáknál kialakított lágerben maradtakat Tito partizánjai alig pár nappal a költőt is besoroló transzport indulása után felszabadították. Radnótit egy jó szándékú tiszt éppen azért sorolta be az első vagonba szállók közé, hogy mihamarabb Magyarországra érjen, ott orvosi ellátást kaphasson. 1944. szeptember 17-én indult el. A november elejéig tartó gyötrelmes úton még versek is születtek, a Razglednicák, a háború, a pusztulás képeslapjai. A szomorú út állomásai Újvidék, ahol elhagyták a vonatot, majd Cservenka, ahol az SS legények vérengzése megtizedelte a csapatot, majd erőltetett menet Mohács felé, megálló a Balaton mellett, Szentkirályszabadján. Ott született az utolsó vers, amelyben Radnóti szinte megjósolta a szomorú véget. Ám addig még sok kilométert kellett gyalogolnia, szenvednie a költőnek és társainak. Pannonhalma téglagyárában még ott járt. Ettől az időponttól fogva már csak feltételezések vannak a sorsáról. Amikor 1944 novemberének elején a szövetséges légierő már szinte naponta berepült és bombázta Győrt és környékét, a csapat Écs környékén haladt. Hitelesnek mondható információk szerint itt még szekeret rekviráltak, erre rakták fel a magatehetetlen rabokat, köztük Radnóti Miklóst. Így érkeztek Abdára, ahol az ötfős nyilas keretlegénycsapat már lassúnak ítélte a haladást, ezért úgy határoztak, hogy a leggyengébbeket kivégzik. Az 1946-ban elvégzett exhumáláskor az orvos szakértői leírás szerint a költővel tarkón behatoló, fejtető irányú koponyalövés végzett, rögtön meghalt.

Az írott szó hatalma

Idézem az exhumálási jegyzőkönyv tisztiorvosi megjegyzését: „A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra.” Ez a fekete és karcsú kis notesz a Bori notesz, amelyben a magyar irodalom igazi értékei maradtak fenn. Vallomások hazáról, szerelemről, emberségről és háborúról. Ma egy 1968-ban állított emlékmű látható azon a feltételezett helyen, ahol meggyilkolták az egyik legnagyobb magyar költőt. Vörös márványoszlopon egy fejszobor, Alexovics László alkotása, mellette egy táblán az itt meggyilkoltak neve, közte négy ismeretlen. Ki erre jár, egy kavicsot helyezzen el itt, gyújtson mécsest. Szomorú hely ez. Kitörölhetetlen.