Talán még soha nem volt egyszerre ennyi jó csapat, mint most, a futball mégis unalmasabb és kiszámíthatóbb, mint valaha. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bajnokok Ligájában először fordult elő, hogy csak a topligák képviselői alkotják a legjobb 16 mezőnyét.
A szuperklubok leuralják a futballvilágot
A szuperklubok egyre jobban kisajátítják a sportágat, és kiszorítanak mindent és mindenkit, aki veszélyezteti a pozíciójukat.
„Nem szeretnénk túl sok Leicester Cityt látni a jövőben – mondta a Premier League hat nagy csapata egyikének képviselője különböző üzletemberek jelenlétében London egyik legelőkelőbb hoteljében. – A futballtörténelem azt mutatja, hogy a szurkolók azt szeretik, ha a nagy csapatok nyernek. Egy kis kiszámíthatatlanság rendben van, de a kiegyenlített bajnokság rossz hatással van az üzletre.” Ez az állítás tökéletesen rávilágít a modern futball legnagyobb problémájára: az elit klubok kisajátították maguknak a sportágat, amelyet ma már kizárólag a gazdasági érdekek irányítanak.
A futball legnagyobb problémája
Nos, a futballt a háttérből irányító láthatatlan üzletembereknek nincs okuk az aggodalomra. Az egy százalék egy százaléka mellett ugyanis már szinte semmi esély a Leicester City által véghezvitt csoda megismétlésére, azaz, hogy egy, az eliten kívüli klub megnyerje valamelyik komoly trófeát. A Deloitte könyvvizsgáló cég kimutatása szerint minimum 400 millió font bevételt kell termelnie egy klubnak ahhoz, hogy egyáltalán labdába tudjon rúgni a legjobbak között.
A kialakult pénzügyi egyenlőtlenség következtében a szupergazdag klubok annyira eltávolodtak a többiektől, hogy ma már több meccset nyernek, mint korábban bármikor, és teszik mindezt egyre nagyobb gólkülönbséggel, rekordot rekordra halmozva. Az Independenten megjelent írásban Miguel Delaney újságíró összeszedte az elmúlt évtized nagy mérföldköveit, amelyeket a keretes részben olvashat.
Az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin a szervezet 2020-as kongresszusán a „globalizáció által táplált gazdasági szétszakadást” nevezte meg a futball egyik legnagyobb ellenségének. Ugyanerre a következtetésre jutott a Deloitte Football Money League nevű évente megjelenő kiadványa is, amely azt írja, hogy a pályán elért eredményeket túlságosan befolyásolják a gazdasági lehetőségek.
Mindenki játéka
A futball úgy lett kitalálva, hogy bárki játszhassa, és bárki nyerhessen. Még a tizenegyespontot is úgy jelölték ki, hogy nagyjából ugyanannyi esély legyen a hibázásra, mint a gólszerzésre. Ennek a kiszámíthatatlanságnak köszönhetően fordulhatott elő például, hogy a Bundesligában olyan csapatok mint a Kaiserslautern, a Werder Bremen vagy a Wolfsburg megszakították a Bayern München egyeduralmát. Ahogy Johan Cruyff mondta, „a futball a hibák játéka”. A különböző stakeholdereknek pedig pont a hibákra, és az azokból fakadó kiszámíthatatlanságra van a legkevésbé szükségük. Hiszen kinek jó az, ha nem ismert a végeredmény? A szponzoroknak nem. A hirdetőknek nem. A klub részvényeseinek szintén nem.
Az Independent cikke szerint, ahhoz, hogy megértsük, mekkora változáson ment keresztül a futball, az 1980-as évekig kell visszaugranunk. A sportágat ekkoriban a Liverpool uralta, mely kizárólag a pályán nyújtott teljesítményével ért el sikereket, hiszen még nem volt annyi pénz a futballban, hogy az meghatározó tényező legyen. 1982-ben az angol élvonal tévés jogaiért 5,2 millió fontot fizetett a vevő, míg a nemzetközi közvetítési jogokat 50 ezer fontért adták el Skandináviába.
Az első osztály leggazdagabb és legszegényebb klubjának fizetésekre költött kerete között mindössze háromszoros volt a különbség, és volt év, hogy az élvonal két legjobban fizetett játékosa (Michael Robinson és Steve Foster) egyaránt a Brighton and Hove-ban játszott. Angliában a ’80-as években összesen 13, Spanyolországban 12 különböző csapat tudott a legjobb négy között végezni, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját pedig olyanok nyerték meg, mint az Aston Villa, a Porto, a PSV Eindoven, a Steaua Bucuresti vagy a Crvena zvezda. Ezekben az időkben még mindenki egyenlő esélyekkel indult, de a helyzet drámaian megváltozott, amikor pénz kezdett áramlani a sportágba.
Érdekes
Mi az az ECA?
Az ECA, az Európai Klubszövetség, az európai klubfutball legjelentősebb érdekérvényesítő szerve, az UEFA egyik legnagyobb ellenlábasa – abból a szempontból biztosan, hogy az ECA tevékenysége azzal fenyeget, hogy elindul az Európai Szuperliga, amelyben csak a legnagyobb klubok vesznek majd részt, és amely értelemszerűen ellehetetlenítené a Bajnokok Ligáját.
Az ECA 2008-ban az elit gárdákat tömörítő G14 megszűnésével jött létre, és elődjével ellentétben nemcsak több tagja van, hanem az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is elismeri. Ez nyilván sokkal erősebbé teszi, az pedig még inkább, hogy nem csupán „kívülről” lobbizhat a klubok érdekeiért, hanem az UEFA szinte minden jelentős bizottságába delegál képviselőket, így a legfelsőbb végrehajtó szervbe, a végrehajtó bizottságba is.
Az ECA-t Andrea Agnelli, a Juventus első embere vezeti, s több befolyásos klubvezető is a végrehajtó tanács tagja, többek között Edwin van der Sar (Ajax), Josep Maria Bartomeu (Barcelona), Nasszer el-Kelaifi (PSG), Ed Woodward (Manchester United) és Hans-Joachim Watzke (Dortmund).
A tagok száma egyébként változó (általában 230–240 között mozog), az országok UEFA-rangsorban elfoglalt helyezése (is) befolyásolja, hány képviselőjük lehet a szervezetben. Magyarországról a Debrecen, a Ferencváros, a Honvéd és a MOL Fehérvár van jelen az ECA-ban, Szlovákiából az MŠK Žilina, a Slovan Bratislava, a Ružomberok és a Trenčín.
Az ECA-nak köszönhető többek között a kompenzációs rendszer bevezetése, ennek értelmében a FIFA kárpótolja azokat a klubokat, amelynek játékosai megsérülnek egy-egy válogatott mérkőzésen vagy tornán (gyakorlatilag felépülésükig állja a fizetésüket). A szervezet emellett támogatta a pénzügyi fair play bevezetését, az UEFA-klubsorozatok átalakításába is beleszól, valamint szoros kapcsolatot épített ki az Európai Unióval, továbbá különféle képzésekkel is próbálja segíteni a tagokat.
„Az ECA és az UEFA is a versenysorozatok evolúciójában érdekelt. A stagnálás visszafejlődést jelent” – mondta ki 2016 februárjában Karl-Heinz Rummenigge, a szervezet akkori elnöke, akinek sikerült bebetonoznia az elitet a BL-be.
Az ECA ugyanis az európai szövetségen belüli hatalmi vákuumot kihasználva „átnyomta” a végrehajtó bizottságon, hogy a topligák négy-négy fix helyet kapjanak 2018-tól fogva a Bajnokok Ligája főtábláján. Ez félig zárt rendszer: a 32 csapatból 16 (sőt, a címvédővel és az EL-győztessel együtt 18) a topligákat fogja képviselni, 8 további hely szintén fixen kiosztott, az összes többi BL-induló 6 helyért versenyez.
Az UEFA a döntés után nem sokkal megválasztott új elnöke, a szlovén Aleksander Ceferin jelezte, első számú prioritása lesz felülvizsgálni a megállapodást. A szlovén sportvezető azóta számos fórumon kifejtette, miért ellenzi a BL „bezárását”.
„Mindenek felett álló fontosságú, hogy lehetővé tegyük, a kisebb csapatok továbbra is versenyezhetnek az elit ligában, hogy életben tartsuk az álmot mindenkinek” – jelezte 2018-ban Ceferin, majd luxusadótól keretkorlátozásig, fizetési sapkától az átigazolási rendszer reformjáig felemlegetett néhány dolgot, amelytől a nagy klubok képviselői automatikusan elkezdenek fintorogni.
Rummenigge ugyanakkor azonnal rámutatott: a BL bevételének 86 százalékát a német, a spanyol, az angol, az olasz és a francia klubok hozzák, viszont csupán 60 százalékban részesülnek a bevételekből. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy a ligák közötti szakadéknyi különbségeket nem a BL, hanem a helyi közvetítési jogok értéke közti drámai eltérések okozzák. Más kérdés, hogy Rummenigge igencsak képmutatóan érvelt, felemlegetve, a „nagyok” a pénzvisszaosztással tulajdonképpen szolidaritási támogatást adnak (főleg) az európai „középosztálynak.”
Az UEFA a tagságon belüli többséget képviselő kis országokat fogja minden hasonló csatában támogatni, ám kérdés, meddig kényszeríthet ki eredményesen kompromisszumokat a futball szakmai és pénzügyi elitjéből. Az utak annyira kétfelé húznak, hogy valószínűleg egyszer elérünk arra a pontra, amikor nem lesz kompromisszum.
Akinél a pénz van, az győz
A 2019–2022-es időszakra a Premier League 8,4 milliárd fontot kap a közvetítési jogokért, ami messze a legtöbb a sportágban. A Bajnokok Ligájában szétosztandó pénzek tíz év alatt 583 millióról 2,04 milliárd fontra nőttek, és míg 2001-ben a Manchester United 117 millió fontot termelt, addig 2019-ben már 627 milliót. Az európai futballban ma már nagyobb pénzek mozognak, mint a könyvkiadásban vagy a filmiparban. A fizetések terén a Premier League-ben 4,7-szeres lett a különbség a legtöbbet és a legkevesebbet költő klub között, míg ez a szám a La Ligában 17,2-szeresre emelkedett.
A legjobb játékosok pedig oda mennek, ahol a legjobb fizetést kapják. Simon Kuper és Stefan Szymanski Fociológia című könyvében rámutat, hogy a pályán elért eredményben sokkal nagyobb szerepe van a játékosok fizetésének, mint az átigazolási piacon elköltött eurómillióknak. „A legjobb játékosok megvétele még nem jelent garanciát a sikerre. Meg is kell őket fizetned, ahogy megérdemlik” – mondja a Manchester City klubigazgatója, Ferran Soriano. A húszcsapatos Premier League-ben jelenleg a top hat fedi le a játékosfizetések 51,3 százalékát. A helyzet tehát egyértelmű: a leggazdagabb klubok megfizetik a legjobb játékosokat, amitől csak még jobbak lesznek, nő az egyenlőtlenség, a futball pedig még kiszámíthatóbbá válik.
Potyognak a gólok
Sokatmondó adat, hogy míg az 1990-es években a Premier League első négy helyezettje a bajnokik 12,6 százalékát nyerte meg három vagy több góllal, addig ez a szám az elmúlt évtizedben 21,3 százalékra ugrott fel. Ugyanezt a két periódust vizsgálva Spanyolországban a Real Madrid és a Barcelona 20,5-ről 37,8 százalékra tornázta föl ezt a számot, míg Németországban a Bayern München 16,3-ról 31,8 százalékra.
Az idei évben a Bajnokok Ligája eljutott oda, hogy az egyenes kieséses szakaszba már csak az öt topliga delegált csapatot, ami azt jelenti, hogy megint a leggazdagabbak bevétele gyarapszik. A csoportkörbe jutásért idén 12,5 millió eurót fizetett az UEFA, míg a döntőbe kerülésért 62,5 millió eurót utal át. Tavaly a döntőig vezető úton a Tottenham több mint 100 millió eurót keresett, amivel megelőzte a Chelsea-t a leggazdagabb klubok listáján.
A futball gazdasági szakértői szerint ma körülbelül 100 millió euróra van szükség ahhoz, hogy valaki felvegye a versenyt a legnagyobbakkal a Bajnokok Ligájában – és ez az összeg csak egy szezonra szól. „A Nottingham Forest egymás után kétszer nyerte meg a BEK-et, de ettől nem vált óriásklubbá. Ma, ha egy csapat megnyeri a Bajnokok Ligáját, hosszú időre bebiztosítja a helyét a legjobbak között. De ugyanez a helyzet a kisebb országok örökös bajnokcsapataival: amelyik egyszer bejut a csoportkörbe, az gazdaságilag legyőzhetetlenné válik otthon” – mondja David Goldblatt, az Age of Football című könyv szerzője.
A második vonalba tartozó csapatok pedig vagy úgy csinálják, mint az Everton, amely megveszi a Bajnokok Ligája-szintű játékosokat, majd amint jó ajánlat jön érte, tovább adja egy óriásklubnak (mint Romelu Lukakut a Manchester Unitednek), vagy addig költekezik, hogy a végén kis híján csődbe megy, mint a Valencia vagy a Leeds United. Aki pedig soha nem tartozott a nagymenők közé, de oda vágyott, az keresett magának egy befektetőt, mint a Chelsea, a Manchester City vagy a Paris Saint-Germain, de a Liverpool is így került vissza az elitbe. „A Liverpool megvétele az évszázad üzlete, csak jó marketing kell hozzá” – írta e-mailben Joe Januszewski, a klubot megvásárló amerikai üzletember, John Henry egyik beosztottja 2010-ben. A Manchester United példája pedig megmutatta, hogy a marketing működik: bármit el lehet adni, amin ott a klubcímer.
A futballklubok ma már tartalomszolgáltatók is
A már fentebb említett Ferran Soriano szerint a futballklubok ma már nemcsak egyszerű futballklubok, hanem tartalomszolgáltatók is. „Ez az a pont, ahol a klubok megszűnnek helyi cirkuszok lenni, és Walt Disney-vé válnak.” És ezért nincs szükség még több Leicester Cityre. Ezek a klubok egyszerűen nem elég vonzók. Amikor egy ismert amerikai sportmenedzser arról beszélt neki, hogy a Sevilla vagy a Villarreal megerősítésével több pénzt kereshetne a spanyol liga, Soriano azt gondolta magában, hogy minek foglalkozna ő a liga bevételének maximalizálásával, mikor őt csak az érdekli, hogy a Barcelona mindig minden meccset megnyerjen. A legtöbb klubvezető ugyanígy gondolkodik. Nekik a saját csapatuk, vállalkozásuk sikere és bevétele a fontos, ami azon kívül esik, az idegen, ismeretlen és veszélyes.
Az ilyen, pozíciójukat féltő emberek szájából csúsznak ki aztán olyan kijelentések, hogy a futballnak nincs szüksége még egy Leicester Cityre. „Nem engedhetjük, hogy néhány klub miatt megsemmisüljön a futball ökoszisztémája. Itt sokkal többről van szó, mint pusztán pénzről. Vissza kell állítanunk a futball társadalmi értékét és közösségben betöltött szerepét.
A legnagyobb klubok fel sem fogják, hogy mi forog kockán” – elégedetlenkedik egy, a cikkben meg nem nevezett forrás, utalva rá, hogy a meccsek már azelőtt eldőlnek, hogy elkezdődnének, kiölve minden izgalmat és kiszámíthatatlanságot a játékból.
Aligha lehet vitatkozni vele.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.